Orvosi Hetilap, 1859. november (3. évfolyam, 45-48. szám)

1859-11-06 / 45. szám

719 720 Szóljunk határozottabban! A fent idézett véleményeket ha folyományba (co­rollarium) akarnék foglalni, ezt tárgyunkra vonatko­zólag igy kellene kifejeznünk: fordulnak elő az idegrendszernek működési zavarai, me­lyek bujasenyvellenes gyógyszerek által meggyógyíthatok: az ily kór alakok buja­kórosak. Ilyen folyomány nagyon hasonlítana a hajdan hí­res psora uralmát megalapító pragmatica sanctióhoz; ily tanigét ma, midőn a kórboncztan j us natur ae-ja van megalapítva, egyedhatalmu kórisméi alapul elfo­gadnunk nem szabad. Ha tehát a kóresetünk miségét illető kérdést meg­akarjuk oldani, más úton kell haladnunk, megfelelni t. i. a következő kérdésekre : a) Vannak-e átalában ä mienkkel analog kórese­tek, melyeknek bujakóros voltuk kétségen kül van helyezve ? b. ) Vannak-e ismerve az ideggyurmának kór- boncztani változásai, melyeknek összefüggése a kér­déses működési zavarokkal tudományilag biztosítva van ? c. ) Innen folyólag: vannak e bizonyos kórjelek, melyekből concret esetben valamely idegkör műkö­dési zavarát mint bujakór alakot ismerhetjük fól? meralopiában, nyári időszakban gyakori fejfájásban szenve­dett; utólszor szült öt lió előtt; a gyermek pár hétre meg­halt, de havi tisztulás azóta nem jelent meg. A gyermekágy­ban — augusztusban váltóláz által lepetett meg, mely azóta chinin használatára többször elmaradt, de újra meg újra vis­szajött, utolszor deczember első napjaiban lelte ki a hideg. Deczember 12-én estve erős fejfájás rohanta meg, melylyel le­feküdvén elaludt, s reggel szokása fölött későn ébredve fel : látását csak csekély fénysejtésre találta lehatalmítva. Az elhí­vott orvos nadályokat, hólyag-húzókat, 20-án édes higanyt jalapával hashajtó adagban használt minden siker nélkül. Mi­dőn 28-án hozzámjött : mindkét szemtekén a mór — amauro­sis — kifejlett jelei voltak észlelhetők , a beteg sovány kiaszott, bőrszíne sárgás szürke — kitünően váltóláz betvegyes , a tuk- hártyák sápadtak kékesek, lép négyszeresre dagadt, egyébkint semmi emlitésreméltó változás. Beteg tiz napig vett chinint részint tisztán, részint vas, rhabarbara készítményekkel, a fej­zúgás és fájás többször kénytetett a szer adagát leszállítani. Semmi sikert nem látva 1854 január 8-án rendeltettek drasti- cus labdacsok, izgató lábvizek, a szemüregek környékén hó- lyaghuzók ; 14-én beteg igen gyöngének, beleit fájdaldalma- soknak érezvén és lázas tüneményeket külölve bevonó nyálkás szerek rendeltettek s a bélizgatottság szűntével — január 18- án — hamiblag — kali hydrojodic. — hat szemer egy nap­ra, naponkint két szemerrel emelvén az adagot. Január 22-én már mint fátyolon át kitudta a beteg venni a tárgyakat, a lá­tók szőkébbek, a szivárvány-hártyák mozgékonyak voltak, nyolcz nap múlva 30-án minden tárgyat tisztán látott, alakjára nézve a 1 áttér is rendes kiterjedésű volt, de a színek akkint tűntek elő betegnek, hogy a fehéret sárgának, a sárgát vörös­nek, a yöröset kéknek , a kéket feketének nézte. Ezen jele a látideg erélytelenségének meg volt még marczius 2-án, midőn beteget elbocsátám, ki mind ez ideig hamiblagot vett volt egy terecsig emelt napi adagban; ez idő alatt a javult vérkészités minden jelei, többi közt a havi tisztulás is beál­lottak A hamiblag ezen szembeötlő hatása oda ösztön­zött, hogy előrement bujakórra a legszigorúbban megvizsgál­jam beteget, azonban mind a kikérdezésnek mind a tárgyilagos vizsgálatnak teljesen nemleges eredménye volt. A modorból melyben kérdéseink föltéve vannak már kitűnik, hogy az elmekórokat azon álláspontra visszük vissza, melyre az élet és kórtan az idegzet másnemű működéseit és eltéréseit állította, s ekként jogunk van a szélesebben kitűzött térre lépni annyi­val inkább: minthogy esetünkben is az elmekór, az idegrendszer mozgási és érzékenységi körébe tarto­zó eltérésekkel szoros szövetkezésben lépett föl. Más részről mint tárgyunkra nem vonatkozókat kirekesztjük az idegélet azon kóros változásait, mely- lyek csak következményesen szegődnek az ideggyur­mát környező részek kóros folyamataihoz. — -fii><— Nem vagyunk oly kíméletlenek, hogy az olvasót végig vezessük pontonkint azon hosszú, rögös, fára- dalmasúton, mely bennünket a kitűzött czélhoz ho­zott, igyekezetünk csak odamegy, hogy a különböző nézeteket jellegezzük, s azt a mi positiv eredmény, elötüntessük. Idézeteinkben a kivonatszerü rövidséget csak ott cseréljük föl körülményes utánirásával a szö­vegnek : hol azt az értelem határozatlansága, vagy az összeszoritás által létrejöhető értelem másitás ve­szélye parancsolja. Az orvosi irodalom egyátalában nem szegény bujasenyvböl levezetett idegkórok történetében, de a tüzetesség, az alaposság és gyakran az igazság bé­lyege annyira hiányzik az aránytalanul nagyobb ré­szen : hogy használható anyag minél kevesebb bön- gézhetö belölök. Különösen igy van a dolog a ré­gibb iskola irodalmában, hol például Frank József kóresetei részint oraculumszerü rövidségben, részint mysticus homályosságban szenvednek. Az újabb észlelési és vizsgálati módszer megálla­pításától fogva kénytelenek voltak a vizsgálók elej­teni ezen kétesbecsű traditiót. Az esetek ritkaságá­nak és a kórismészet néha áthághatlan nehézségeinek jele ; innen következtethető, hogy épen a pontos és tüzetes észlelők egy része az idegéletnek bujasenyv­böl eredő kóros változásait vagy egyszerűn hallgatás­sal mellőzi, vagy határozottan tagadja; ezektől pe­dig a bizonyítók táborához, egy sora a kétkedőknek, mérlegelőknek képezi az átmenetet. Cooper tagadta, hogy az agyvelöben bujakóros lerakodások találtatnának. Újabban az oly szorgalmasan compiláló Cann­statt csak annyiban említi az agy bujakóros bántal- mait, mennyiben azok a koponya belső felületén kép­ződött csontpúpok nyomásából erednek : vagy az itt létrejött szú és genyedéssel vannak összefüggésben. A jeles G-riesinger elmekórokról írott munkájában említetlenül hagyá a bujakórt. Sőt legújabban egy franczia orvos Thiry birálati hadjáratot indít mind­azok ellen, kik másnemű agybajokról szólnak, mint melyek a csonthüvely bántaímaiból származnak. Mi­chaelis szerint bujakórosoknál agybetegségek vagy a csontoktól terjednek az agyra : vagy nagyobb mennyiségű festanyagsejtek (?) összetömiiléséböl, e- dénytágulatból és hajszáledényzeti gutaütésböl (apop­lexia capillaris) erednek. Más módokat M. nem fo­gad el.

Next

/
Thumbnails
Contents