Orvosi Hetilap, 1859. november (3. évfolyam, 45-48. szám)
1859-11-06 / 45. szám
Szóljunk határozottabban! A fent idézett véleményeket ha folyományba (corollarium) akarnék foglalni, ezt tárgyunkra vonatkozólag így kellene kifejeznünk: fordulnak elő az idegrendszernek működési zavarai, melyek bujasenyvellenes gyógyszerek által meggyógyíthatók: az ily kór alakok bujakórosak. Ilyen folyomány nagyon hasonlítana a hajdan híres psora uralmát megalapító pragmatica sanctióhoz; ily tanigét ma, midőn a kórbonczianus naturae-ja van megalapítva, egyedhatalmú kórismét alapul elfogadnunk nem szabad. Ha tehát a kóresetünk miségét illető kérdést megakarjuk oldani, más úton kell haladnunk, megfelelni t. i. a következő kérdésekre : a) Vannak-e átalában a mienkkel analóg kóresetek, melyeknek bujakóros voltuk kétségen kül van helyezve ? b. ) Vannak-e ismerve az ideggyurmának kórboncztani változásai, melyeknek összefüggése a kérdéses működési zavarokkal tudományilag biztosítva van ? c. ) Innen folyólag: vannak e bizonyos kórjelek, melyekből concret esetben valamely idegkör működési zavarát mint bujakór alakot ismerhetjük fel? metalopiában, nyári időszakban gyakori fejfájásban szenvedett; utólszor szült öt hó előtt; a gyermek pár hétre meghalt, de havi tisztulás azóta nem jelent meg. A gyermekágyban — augusztusban váltóláz által lepetett meg, mely azóta chinin használatára többször elmaradt, de újra meg újra visszajött, utolszor deczember első napjaiban lelte ki a hideg. Deczember 12-én estve erős fejfájás rohanta meg, melylyel lefeküdvén elaludt, s reggel szokása fölött későn ébredve fel látását csak csekély fénysejtésre találta lehatalmítva. Az elhívott orvos nadályokat, hólyaghúzókat, 20-án édes higanyt falapával hashajtó adagban használt minden siker nélkül. Midőn 28-án hozzámjött , mindkét szemtekén a mór — amaurosis — kifejlett jelei voltak észlelhetők , a beteg sovány kiaszott, bőrszíne sárgás szürke — kitűnően váltóláz betvegyes , a tokhártyák sápadtak kékesek, lép négyszeresre dagadt, egyébként semmi említésreméltó változás. Beteg tíz napig vett chinint részint tisztán, részint vas, rhabarbara készítményekkel, a fejzúgás és fájás többször kénytetett a szer adagát leszállítani. Semmi sikert nem látva 1854 január 8-án rendeltettek drasticus labdacsok, izgató lábvizek, a szemüregek környékén hólyaghuzók ; 14-én beteg igen gyöngének, beleit fájdalmalmasoknak érezvén és lázas tüneményeket külölve bevonó nyálkás szerek rendeltettek s a bélizgatottság szűntével — január 18- án — hamiblag — kali hydrojodic — hat szemet egy napra, naponkint két szemerrel emelvén az adagot. Január 22-én már mint fátyolon át ki tudta a beteg venni a tárgyakat, a látók szőkébbek, a szivárványhártyák mozgékonyak voltak, nyolcz nap múlva 30-án minden tárgyat tisztán látott, alakjára nézve a háttér is rendes kiterjedésű volt, de a színek akkint tűntek elő betegnek, hogy a fehéret sárgának, a sárgát vörösnek, a vöröset kéknek , a kéket feketének nézte. Ezen jele a lázideg erélytelenségének meg volt még márczius 2-án, midőn beteget elbocsátom, ki mind ez ideig hamiblagot vett volt egy terecsig emelt napi adagban; ez idő alatt a javult vérkészités minden jelei, többi közt a havi tisztulás is beállottak A hamiblag ezen szembeötlő hatása oda ösztönzött, hogy előrement bujakórra a legszigorúbban megvizsgálja a beteget, azonban mind a kikérdezésnek mind a tárgyilagos vizsgálatnak teljesen nemleges eredménye volt. A modorból melyben kérdéseink föltéve vannak már kitűnik, hogy az elmekórokat azon álláspontra visszük vissza, melyre az élet és kórtan az idegzet másnemű működéseit és eltéréseit állította, s ekként jogunk van a szélesebben kitűzött térre lépni annyival inkább, minthogy esetünkben is az elmekór, az idegrendszer mozgási és érzékenységi körébe tartozó eltérésekkel szoros szövetkezésben lépett föl. Más részről mint tárgyunkra nem vonatkozókat kirekesztjük az idegélet azon kóros változásait, melylyek csak következményesen szegődnek az ideggyurmát környező részek kóros folyamataihoz. Nem vagyunk oly kíméletlenek, hogy az olvasót végig vezessük pontonkint azon hosszú, rögös, fáradalmas úton, mely bennünket a kitűzött czélhoz hozott, igyekezetünk csak odamegy, hogy a különböző nézeteket jellegezzük, s azt a mi positív eredményt előtüntessük. Idézeteinkben a kivonatszerű rövidséget csak ott cseréljük föl körülményes utánírásával a szövegnek : hol azt az értelem határozatlansága, vagy az összeszorítás által létrejöhető értelem másítás veszélye parancsolja. Az orvosi irodalom egyltalában nem szegény buja kenyvből levezetett idegkórok történetében, de a tüzetesség, az alaposság és gyakran az igazság bélyege annyira hiányzik az aránytalanul nagyobb részen , hogy használható anyag minél kevesebb böngézhető belőlök. Különösen igy van a dolog a régibb iskola irodalmában, hol például Frank József keresetei részint oraculumszerű rövidségben, részint mysticus homályosságban szenvednek. Az újabb észlelési és vizsgálati módszer megállapításától fogva kénytelenek voltak a vizsgálók elejteni ezen kétesbecsű traditiót. Az esetek ritkaságának és a kórismészet néha áthághatlan nehézségeinek jele ; innen következtethető, hogy épen a pontos és tüzetes észlelők egy része az idegéletnek bujasenyvből eredő kóros változásait vagy egyszerűn hallgatással mellőzi, vagy határozottan tagadja; ezektől pedig a bizonyíték táborához, egy sora a kétkedőknek, mérlegelőknek képezi az átmenetet. Cooper tagadta, hogy az agyvelőben bujakóros lerakodások találtatnának. Újabban az oly szorgalmasan compiláló Cannstatt csak annyiban említi az agy bujakóros bántalmait, mennyiben azok a koponya belső felületén képződött csontpúpok nyomásából erednek , vagy az itt létrejött szú és genyedéssel vannak összefüggésben. A jeles Griesinger elmekórokról írott munkájában említetlenül hagyá a bujakórt. Sőt legújabban egy franczia orvos Thiry bírálati hadjáratot indít mindazok ellen, kik másnemű agybajokról szólnak, mint melyek a csonthüvely bántalmaiból származnak. Michaelis szerint bujakórosoknál agybetegségek vagy a csontoktól terjednek az agyra , vagy nagyobb mennyiségű testanyagsejtek (?) összetömüléséből, edénytágulatból és hajszáledényzeti gutaütésből (apoplexia capillaris) erednek. Más módokat M. nem fogad el. —film.—