Orvosi Hetilap, 1861. február (5. évfolyam, 5-8. szám)

1861-02-03 / 5. szám

­7I. Pest, 1861. Február 3. Előfizetési ár : helyben 4 frt. 50 kr., egész év 9 frt. vidéken félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot illető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltéinek ferénkén 14 új árért. Megjelenik minden vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta­hivatalnál, a szer­kesztőnél ajtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya utcai 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórhuvárlat közlönye, 6 * Tartalom : Storr Jakab tr. A váltólázról. II. — Lumniczer S.tr. Orvosgyakorlati casuistica 5. 6. Adatok a tárgyi vizsgálat szükségességé­hez nőkóroknál. — Lapszemle: A rosznemű kelevény. — Szemszőrök a mellső csarnokban. Tárcza : Megyei orvosok választása és állásuk. Pestvárosi és pestmegyei egészségügyi bizottmányok. — Kolozsvári levelez­és. — Vegyesek. —• Szerkesztői levelezés. Tulajdonos és felelős szerkesztő : dr. Markusovszky Lajos. Kiadó : Müller Emil. A VÁLTÓLÁZRÓL. Dr. Stoy Jakab, nyug. ezredorvostól, Komáromban. TI.*) Tudva lévő dolog, hogy a „váltóláz“ igen sok esetben hosszabb rövidebb idő múlva vissza szokott térni, akár magától, akár szerelés után maradt el. Minél több roham lépett fel egymásután, minél nagyobb volt hevességek és az egyénre való ártalmas befolyások, minél szokatlanabb az egyénre nézve az égalj és a váltóláz maga, minél egészségtelenebb a vidék és minél távolabb van még a járvány fordulat­pontjától,­­ annál hamarabb és annál biztosabban várandó a láz visszatérte, kivált ha a beteg ugyanazon vidéken marad. A negyednapos szabványú láz haj­landóbb a visszatérésre, mint a többi szabványok. Ellenben, ha a második vagy harmadik roham mindjárt elnyomatott, ha a rohamok gyöngék voltak és a beteg jóléte elenyésztük után nincs megzavarva, ha az egyén a láztermő vidéken született, vagy már hosszabb tartózkodás által otthonosította magát és — mi ezzel úgyszólván azonos — korábbi években vál­tólázban sokat szenvedett, ha a vidék kevésbé egész­ségtelen és a járvány enyésztőben van, sok váltóláz akár magától, vagy bármiféle szerelésre maradván el, nem tér többé vissza. Azt is gyakran van alkalmunk észrevenni, hogy váltólázban szenvedő egymással lakó egyének, kik foly­tonosan újra meg újra visszatérő hideglelésben szenved­nek, rögtön és egyszerre attól mentek maradnak, és pedig olyan időben, midőn az utolsó rohamok hevessé­ge és száma miatt azt még épen nem lehetett volna várni. Itt a láz visszatértét támogató helybeli ok meg­szűnt munkálkodni, mire néha szinte ujjal lehet mutat­ni, p. o. egy közeli pocsolya egészen kiszáradt vagy egy árok vizzel telt meg sat. Láttam egyszer három csalá­dot, kik egymást két év lefolyta alatt egy magányosan álló házban felváltották, mind a háromnak minden tagja szüntelen visszatérő lázrohamokban szenvedett mind­*) Lásd az OHL. 1860-ks folyama 10. és 11. számait, addig, míg egy, e ház átalellenében a Dunán túíl fekvő nagy pocsolya egykor végképen kiizzadt. Azonnal mindnyájoknál rögtön elmaradt a láz. De néha ezt nagy kiterjedésben is észre vehetni, midőn egész környéken hirtelen megszűnnek a váltólá­zak, nyilván a járványt támogató okok rögtöni el­enyészte vagy alábbhagyása következtében. Ilyenkor aztán az új megbetegedések is megszűnnek. A láz végkép el szokott maradni továbbá, ha a beteg lakhelyét egészségesebbel cseréli fel. Ez gyak­ran még oly helyen is meg­történik, mely az elha­gyottnál csak igen kevéssel egészségesebb, p. o. a­kik Temesvárról a láz elől Péterváradra menekülnek, ez el­­hirhedett helyen gyakran mentek maradnak. A láz rohamainak e visszatértét vissza­esésnek (Recidivának) keresztelték, de szokás azt tö­kéletlen gyógyításnak, étrendi hibának s egyéb befo­lyásoknak is tulajdonítani. E megnevezésnél nyilván az újra megjelenésnek és pedig esetleges újra megjelenésnek fogalma van összekötve. Ha tehát el is mellőznénk azt, hogy az ily visszaesésekben szenvedő ember a szabad időközökben nem nyilvánítható egész­ségesnek , és ha az újra megjelenést — a lázra de nem az alapul szolgáló betegségre nézve, melynek a láz csak tünete (symptoma) — megengednék, még­is az „esetleges“ e visszatérésekben el nem ismerhető, mert a váltóláz rohamainak e visszatérésekben jelentkező sztéra rendj­e elvitázhatlan belső összeköttetésre mutat. Az úgynevezett visszaesések (Recidivae), t. i. nem történnek vaktában mindenféle külső okok befolyása után akármikor, hanem összefüggőleg a feljebb elő­sorolt mozzanatokkal bizonyos napokon éspe­dig a 8-dik, 15-dik, 22-dik vagy 29-dik napon, az el­ső roham napjától — nem a szabad idő első nap­jától — számítva. Tehát ugyanazon heti napon. Néha ez két nappal korábban történik, tehát a 6-od, 13-ad, 20-ad vagy 27-ed napon. Ritkán csak egy nappal ko­rábban. E szabályosság legnagyobb szigorával akkor foglal helyet, ha a rohamok azonnal elmellőztetnek. A leggyakoribb nap a 22-dik. Felette kedvezőtlen he­lyi és egyéni viszonyoknál, valamint a kór járványos .

Next