Orvosi Hetilap, 1861. május (5. évfolyam, 18-21. szám)
1861-05-05 / 18. szám
Pest, 1861. sz. Május 5. Előfizetési ár : helyben 4 frt. 50 kr., egész év 9 frt. vidéken félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot illető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltéinek soronkén 1 4 újkrért. Megjelenik minden vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőnél újtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya utcza 12-dik szám. ORVOSI HETILAP Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Tartalom : Balassa tanár : A szemhéjképzésről. — Korányi Sebald: Függelék az „akaratképesség és beszámításról“ szóló közleményhez. — Könyvismertetés: Markusovszky : Notes on Hospitals. By Fr. Nightingale — Tolnai tr. Dr. Ed. d’Artons Anatomie der Bewegungs-Werkzeuge. — Lapszemle: A hörgtágulat elmélete és bonettana, Biermer után. — Laryngotomia gégegörcsnél, Neuburg tr.-tól. — Ritkán előjövő kövek embernél. — Apróbb szemelvények, Tárcza: Duka Tivadar tr. Az orvosi tudomány állása Keletindiában. — Balogh K. és Schmidt Gy. tudorok nyílt levele.— Láng J. F. levele a gyógyszerész-egylet tárgyában. — Vegyesek. — Pályázatok, tÍ * «»«9 i w | y ■=» ■■■ - Tulajdonos és felelős szerkesztő : dr. Markusovszky Lajos. Kiadó : Müller Emil. SZEMHÉJKÉPZÉS (Elepharoplastica). Balassa tanár ápril 15-én a magyar tud. akadémia ülésében tartott előadásából. A szemhéjképzés a legtermékenyebb műtétek terek egyikét képezi, ami könnyen magyarázható egyrészt azon hiánybeli bajok szaporaságából, melyek ezen gyöngéd s a külerőszaknak sok oldalról kitett testrészeken előjönnek, másrészt e képletek élettani fontossága és physiognomikus értékéből, miután a szemhéjak a legnemesebb érzékszervet födik és óvják s a lélek ezen nem ok nélkül úgynevezett tükrét jellemzően körülkerítik. Az ajkak és a velők határos pofákon kivül nincs az emberi arcznak oly része, mely több sérelemnek és bántalomnak volna kitéve, mint a szemhéjak, melyeket nemcsak a külröl jövő és ható erőszak a többi arczbörrel közösen érinti, de melyekre a szemgödörbeli képletek kórjai is gyakran átháramlanak. Egyikét a szemhéjak térépségét (integritás) bántalmazó s a leggyakrabban előjövő kóreredményeknek a kiszegélye— ectropium — képezi, s épen a szemhéjak ezen hiánybeli bajai által hozatik a látás, sőt magának a szemnek tétele is veszélybe. Csoda-e hát ha e legfontosabb szerv megmentésére a szemhéj-hiányok pótlása körül annyi szorgalmat és fáradozást fejtett ki a gyógyművészet ? Ha a szemteke anyaghiány vagy helyzethiba miatt a szemhéjakon nem fedezhetik be, a szem megszűnik disze lenni az emberi arcznak, és míg az alsó szemhéj hiányok, nevezetesen a kiszegélyek, a legszendébb és szelidebb jellemet a vadság és ördögi indulat kinyomatával bélyegzik, addig a felső szemhéjhiány a legszellemdúsabb s legelevenebb arczra a merevség és bárgyúság kifejezését nyomja. Mennyi ok mind a beteg mind az orvos részéről, hogy az emberi méltóság küleméből kivetkőztető hiánynak eltávolítására mindent elkövessünk. Ha a szemhéjképzési műtét történetét áttekintjük, a dús anyag után ítélve úgy látszik mintha e téren a gyógyművészet problémája tökéletesen meg volna fejtve. Annyi bizonyos hogy a szemhéjképzés korán s új meg új modorok felállítása által azon ideig gazdagodott leginkább, míg a képzőművészet az élettani szabályok tanulmányozásából merítni nem kezdte az eljárására szolgáló irányzatokat; de azt sem tagadhatni, hogy ilaczára az egymást érő szemhéjképzési műtétmódoknak, Celsus aphorismusa „st nimium palpebrae de est, nulla id restituere curatio potesti1 meg nem döntött tételként fönállott mindaddig, mígnem Dieffenbach, az öntudat alkotta képző műtételek szellemdús teremtője, az élettani észleletek folyományait e téren is alkalmazni tanítá. Azon hírneves alsó szemhéjképzés, melyet ő 1835-ben Párisban Lisfranc korodáján, Lucien Macey nevű egyénen véghez vitt, korszakot alkotó ténynyé vált a szemhéjképzés történelmében az által, hogy az előtte használt gömbölyded alakú, keskeny szárú s fölkunkorodásra hajló karélyok helyett — egyenes metszésekkel körülvonalzott, egyenes szegletekben alakuló, széles szárú s a szemhéj eredeti formáját biztosabban megtartó lebenyt alkalmazott a szemhéj képzésére. Midőn Dieffenbach az elpusztult szemhéj nem heges romrészeinek, a köthártyának, a pillaporcznak sat. szorgos fölhasználását javalotta, a lehetlennek lehetőségét eszközölte. Dieffenbach a lebenyt a megkimélt köthártyával kibéllelvén és beszegvén, a kényes szervnek nemcsak puha és gyöngéd, s a természetes héjhoz partos karimája és halványan pirosló szegélye által is hasonló födözetet készített, hanem a pillaporcz-maradék fölhasználása által az újból teremtett testrésznek még szilárdságot is szerzett, s a megtartott izomszálaknál fogva annak mozgékonyságát biztosította. Ennyit egy egyszerű zsír és kötszövettel kibélelt bőrlebenynyel a bonyolult szerkezetű szemhéj helyén eszközölni, a képzőműtészet valóban nagyszerű diadala. Ámbár mai nap a szemhéj-hiányokat nem szaporítja a régi hadviselő népek azon kegyetlen eljárása, mely szerint elleneiknek — mint például a Karthágo-beliek Attilius Regulus-nak, s a Szelcsukok az ostrommal bevett Antiochia város lakosainak — szemhéjait levagdalták, elég gyakran fordulaz mégis elő, nagyobb részt eszközölve rákos roncsolások, valamint 18