Orvosi Hetilap, 1861. augusztus (5. évfolyam, 31-34. szám)

1861-08-04 / 31. szám

Pest, 1861. 31. sz. Augustus 4. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Ötödik­ év­foly­a­m. Tulajdonos és felelős szerkesztő : dr. Markusovszky Lajos. Kiadó : Müller Emil. Tartalom : M­einer Adolf tr. Adalék a váltóláz tanához. — Balogh Kálmán tr. Kórszöveti tanulmányoki 1. iisz. szerk.. — Tóth Sándor tr. A kereszmirigy szerkezete, H­i­e után. — Tolnay M. tr. Könyvismertetés: Verglei­chende Anatomie u. Physiologie der Oesteriden-Larven v. dr. S- H. S­c­h­e­i­b­e­r. — Atlas des peripherischen Nervensystems des menschlichen Körpers, von Dr. Rü­dinger in München. — Lapszemle: Kiszorult sérv ; befecskendezés , rendellenes bélnyilás ; gyökeres gyógyulás műtét nélkül. —Az ólommérgezésről. — A m­eredő dagok gyógyítása tehénhimlő beoltás által, stb. Tárcza : Tanszabadság, vagy tankényszer ? — Kátai Gábor tr. Javaslat a közegészségi ügyet illetőleg. — Vegyesek. — Előfizetési ár : helyben 4 frt. 50 hr., egész év 9 fr Megjelenik minden vasarnap, vidéken félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot Megrendelhetni minden cs. hír. posta-hivatalnál, a szer­llező közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. kesztőnél újfér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottyautcza Hirdetések közöltéinek seronkén 14 njkrért. 12-dik szám. ADALÉK A VÁLTÓLÁZ TANÁHOZ, Men­tier Adolf tudortól. A váltóláz elnevezés csak egy részét jelzi azon kóros tüneményeknek, melyekkel az életművezet (Organismus) a lázgerj támadásaira felel; csak egy vagy több különnemű idegosztálynak a gerj iránti ellenhatását jelenti, míg az életművezet egyéb részei­nek váltólázbani magatartása ezen elnevezéssel kife­jezve nincsen, jólehet a váltóláz összes képében az idő­­­­szakosság nem jellegző és lényeges tényező. A rythmikus tünemények sem a kórhozó germnek sajátságán, sem az összes életművezet különnemű el­lenhatásán nem alapszanak. Ha azoknak oka a gerj­­ben léteznék, akkor a rohamok valamennyi egyénben szükségképen ugyanazon egy időben lépnének föl, s egyféle rohamokban ismétlődnének, a­mi, mint tud­juk, nem úgy van. — A testnek ellenhatásmódját ille­tőleg pedig csak az idegekben ismerünk oly tulajdon­ságot, melynél fogva a tevékenység időszakonkint föléled, s csak­­ bennek észleljük azon sajátságos lát­ványt, miszerint életnyilvánításaik kisebb-nagyobb kimerülhetések, s erősebb vagy gyöngébb, rokon vagy idegenszerű (adaequat od. inadaequat) ingerekhez ké­pest rövidebb vagy hosszabb időközben megújulnak vagy elgyöngíttetnek. Az érzés és mozgás ezen csodaszerű tengerében ár és apály létezik, mely utóbbi alatt a megpihenés szükségét értjük, midőn az erő ingerek által kimerült. Másként áll a dolog a testnek többi szervei- és szervrendszereivel. A kóros jelenségek nagyobb részé­nél, melyek ugyanazon okból veszik eredetüket, az időszakosság tüneményével többé nem találkozunk. Ezt legtisztábban mutatják azon esetek, hol a vérnek elváltozása által az idegek működése még nem szen­vedett, s hol, miként azt gyakran tapasztaljuk, néha hosszabb ideig feltűnő lázi betvegy, s e mellett ki­sebb-nagyobb mennyiségű szervbántalmak, u. m. lép­és májbajok, emésztési zavarok, hányás, székelés sat. vannak jelen, a­nélkül, hogy az idegek részvéte ryth­mikus láz, érzési s mozgási szabálytalanság által nyi­latkoznék. Azon körülmény, hogy ezen sajátos geri­­láz az idegek feltűnő részvéte nélkül előjöhet, de a vérnek elváltozása nélkül aligha tapasztaltatik : eléggé bizonyítja, miszerint a félbenhagyás (Intermission) nem lényege a betegségnek. Sőt, ha a vérnek váltó­lázbani elváltozása oly kivétel nélküli dolog volna, akkor némi joggal következtethetnénk, hogy a gerj megtámadásának elsősége a vért illeti, és hogy ennél­fogva a tö­bbi tünemény ebből eredő táplálkozási za­varnak tekintendő. Ámde aláznak sokféle, egymástól lényegesen különböző s rejtélyes okai, — mi alatt természetesen nem értjük az előkészítő ismert okok seregét — az idegek rendszerét illető elsőség mellett is engednek még egyetmást felhozni. Egyébiránt bárminő viszony álljon is fenn e két rendszer között, annyit bizonyosan föltehetünk, misze­rint a váltólázban épp úgy léteznek következményes bajai a vérbetvegynek, valamint a kórosan felizgatott idegbesugárzásnak (Irradiation). A terjeszkedési kó­roknak (Ausbreitungskrankheiten) ezen utóbbi neme az, mire jelen értekezésem c­éloz, és a­mire az olvasó figyelmét irányozni kívánnám. Ezek azon bántalmak, mik oly gyakran idéztetnek a következményes és hely­­telepedési bajok (Lokalisation) czíme alatt, jólehet a szóban lévő gerl betegséghez (Malaria-Krankheit) semmiféle rokonviszonyban nem állanak. Azonban nem mindig oly könnyű dolog, az egyes tüneményeket, a terjeszkedési okoknak e két osztá­lyába elhelyezni, vagy legalább nem mindig lehetsé­ges azokat teltértékű és meggyőző bizonyítékokkal támogatni. Valamennyi a helytelepedés neve alatt összeállí­­tott betegségek között különösen a tüdőlob az, mely több év óta figyelmemet kiváló mértékben vette igény­be. Gyakran volt alkalmam betegeket észlelni, kiknek baja a váltóláznak ismert kezdeményes jelenségeivel lépett fel, — kiknél még a forróság idő­szaka magas­ságán sem voltam képes a lélegzési szervekben rend­ellenességet természettani kutatás által föllelni, — a­hol még köhögés sem mutatott a légzési szervekben fejlődő vagy már kifejlett bántalomra, a­hol a hö-31

Next