Orvosi Hetilap, 1861. augusztus (5. évfolyam, 31-34. szám)
1861-08-04 / 31. szám
Pest, 1861. 31. sz. Augustus 4. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Ötödik évfolyam. Tulajdonos és felelős szerkesztő : dr. Markusovszky Lajos. Kiadó : Müller Emil. Tartalom : Meiner Adolf tr. Adalék a váltóláz tanához. — Balogh Kálmán tr. Kórszöveti tanulmányoki 1. iisz. szerk.. — Tóth Sándor tr. A kereszmirigy szerkezete, Hie után. — Tolnay M. tr. Könyvismertetés: Vergleichende Anatomie u. Physiologie der Oesteriden-Larven v. dr. S- H. Scheiber. — Atlas des peripherischen Nervensystems des menschlichen Körpers, von Dr. Rüdinger in München. — Lapszemle: Kiszorult sérv ; befecskendezés , rendellenes bélnyilás ; gyökeres gyógyulás műtét nélkül. —Az ólommérgezésről. — A meredő dagok gyógyítása tehénhimlő beoltás által, stb. Tárcza : Tanszabadság, vagy tankényszer ? — Kátai Gábor tr. Javaslat a közegészségi ügyet illetőleg. — Vegyesek. — Előfizetési ár : helyben 4 frt. 50 hr., egész év 9 fr Megjelenik minden vasarnap, vidéken félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot Megrendelhetni minden cs. hír. posta-hivatalnál, a szerllező közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. kesztőnél újfér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottyautcza Hirdetések közöltéinek seronkén 14 njkrért. 12-dik szám. ADALÉK A VÁLTÓLÁZ TANÁHOZ, Mentier Adolf tudortól. A váltóláz elnevezés csak egy részét jelzi azon kóros tüneményeknek, melyekkel az életművezet (Organismus) a lázgerj támadásaira felel; csak egy vagy több különnemű idegosztálynak a gerj iránti ellenhatását jelenti, míg az életművezet egyéb részeinek váltólázbani magatartása ezen elnevezéssel kifejezve nincsen, jólehet a váltóláz összes képében az időszakosság nem jellegző és lényeges tényező. A rythmikus tünemények sem a kórhozó germnek sajátságán, sem az összes életművezet különnemű ellenhatásán nem alapszanak. Ha azoknak oka a gerjben léteznék, akkor a rohamok valamennyi egyénben szükségképen ugyanazon egy időben lépnének föl, s egyféle rohamokban ismétlődnének, ami, mint tudjuk, nem úgy van. — A testnek ellenhatásmódját illetőleg pedig csak az idegekben ismerünk oly tulajdonságot, melynél fogva a tevékenység időszakonkint föléled, s csak bennek észleljük azon sajátságos látványt, miszerint életnyilvánításaik kisebb-nagyobb kimerülhetések, s erősebb vagy gyöngébb, rokon vagy idegenszerű (adaequat od. inadaequat) ingerekhez képest rövidebb vagy hosszabb időközben megújulnak vagy elgyöngíttetnek. Az érzés és mozgás ezen csodaszerű tengerében ár és apály létezik, mely utóbbi alatt a megpihenés szükségét értjük, midőn az erő ingerek által kimerült. Másként áll a dolog a testnek többi szervei- és szervrendszereivel. A kóros jelenségek nagyobb részénél, melyek ugyanazon okból veszik eredetüket, az időszakosság tüneményével többé nem találkozunk. Ezt legtisztábban mutatják azon esetek, hol a vérnek elváltozása által az idegek működése még nem szenvedett, s hol, miként azt gyakran tapasztaljuk, néha hosszabb ideig feltűnő lázi betvegy, s e mellett kisebb-nagyobb mennyiségű szervbántalmak, u. m. lépés májbajok, emésztési zavarok, hányás, székelés sat. vannak jelen, anélkül, hogy az idegek részvéte rythmikus láz, érzési s mozgási szabálytalanság által nyilatkoznék. Azon körülmény, hogy ezen sajátos geriláz az idegek feltűnő részvéte nélkül előjöhet, de a vérnek elváltozása nélkül aligha tapasztaltatik : eléggé bizonyítja, miszerint a félbenhagyás (Intermission) nem lényege a betegségnek. Sőt, ha a vérnek váltólázbani elváltozása oly kivétel nélküli dolog volna, akkor némi joggal következtethetnénk, hogy a gerj megtámadásának elsősége a vért illeti, és hogy ennélfogva a többi tünemény ebből eredő táplálkozási zavarnak tekintendő. Ámde aláznak sokféle, egymástól lényegesen különböző s rejtélyes okai, — mi alatt természetesen nem értjük az előkészítő ismert okok seregét — az idegek rendszerét illető elsőség mellett is engednek még egyetmást felhozni. Egyébiránt bárminő viszony álljon is fenn e két rendszer között, annyit bizonyosan föltehetünk, miszerint a váltólázban épp úgy léteznek következményes bajai a vérbetvegynek, valamint a kórosan felizgatott idegbesugárzásnak (Irradiation). A terjeszkedési kóroknak (Ausbreitungskrankheiten) ezen utóbbi neme az, mire jelen értekezésem céloz, és amire az olvasó figyelmét irányozni kívánnám. Ezek azon bántalmak, mik oly gyakran idéztetnek a következményes és helytelepedési bajok (Lokalisation) czíme alatt, jólehet a szóban lévő gerl betegséghez (Malaria-Krankheit) semmiféle rokonviszonyban nem állanak. Azonban nem mindig oly könnyű dolog, az egyes tüneményeket, a terjeszkedési okoknak e két osztályába elhelyezni, vagy legalább nem mindig lehetséges azokat teltértékű és meggyőző bizonyítékokkal támogatni. Valamennyi a helytelepedés neve alatt összeállított betegségek között különösen a tüdőlob az, mely több év óta figyelmemet kiváló mértékben vette igénybe. Gyakran volt alkalmam betegeket észlelni, kiknek baja a váltóláznak ismert kezdeményes jelenségeivel lépett fel, — kiknél még a forróság időszaka magasságán sem voltam képes a lélegzési szervekben rendellenességet természettani kutatás által föllelni, — ahol még köhögés sem mutatott a légzési szervekben fejlődő vagy már kifejlett bántalomra, ahol a hö-31