Orvosi Hetilap, 1862. június (6. évfolyam, 22-26. szám)
1862-06-01 / 22. szám
ORVOSI HETILAP. Tulajdonos és felelős szerkesztő: Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs : Balogh Kálmán tr. Tartalom : Raczánder Á. tr.: Adatok a Bright-féle vesekór súlyosabb bántalmaihoz. — Ková cs J. tr. egyet, tanársegéd : A galvanéteszek értéke a sebészi gyakorlatban. Folyt. — A bujasenyv és a himlőoltás. A »Medical Times and Gazette« után. — Könyvismertetés. Balogh K. tr. : Vorstudien zu einer wissenschaftlichen Morphologie und Physiologie stb. von R. Wagner. — Lapszemle: A gége kopogatásáról. — A vas használásáról, tüdővésznél. — Eperköteg. — Gyógytani és gyógyszertári újdonságok. Tárcza : Hasenfeld Manó tr. : A szljácsi vasas hévvizek élet- és gyógytani hatása. — Batizfalvi tr. : A gyógytestgyakorlat lényege , történeti és elméleti szempontból. Folytatás. — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. — Hirdetések. Pest, 1862. SS* mXrn Junius 1. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Előfizetési ár : helyben egész év 9 frt. félév 4 frt. 50 hr. évnegyed 2 frt. 25 hr. vidéken egész év 10 frt. félév 5 frt. évnegyed 2 frt. 50 hr. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. hír. postahivatalnál, a szerkesztőnél újtér 10. sz. és Osterlamm K. könyvkereskedésében, újtér a kioszk átellenében. ADATOK A BRIGHT-FÉLE VESEKOR súlyosabb bántalmaihoz. Kaczánder Áron tr.-tól. Csecsléb . következő Bright-féle vesekór, gyógyulás. Sz. S. 17 éves, első gyermekével hét hónapos terhes aszszonyhoz hivattam m.ég július hó 20-án reggel. Kórelőzményileg csak annyi jutott tudomásomra, hogy leánykorában, ezelőtt öt évvel, mellhártyalobban szenvedett, de azelőtt s után, a jelen korig jó egészségnek örvendett. A nő 19-én este, könnyedén öltözve háza előtt ülvén, a nap erős melegétől ellankadt teste üdülése kedvéért, éjféltájban éles szúró fájdalmakat érzett a már ekkor hirtelen megdagadt jobb csecsben, melyhez hideg borzongás szövetkezett; ezt követte nagyfokú hőség, főfájás s egyéb lázas tünetek. A helybeli fájdalmak s daganat folytonosan növekedvén, jókor reggel orvosi tanácsomat kikérve , a beteget következő állapotban találtam: nagyfokú lázas nyugtalanság ; a szenvedő mellet összehasonlítván az éppel, ezt úgyszólván kétszeresen meghaladta nagyságára nézve, tapintásra kemény és igen fájdalmas ; a fájdalmak az egész jobb mellkasra s a megfelelő felkarra kiterjednek, a takaró igen feszült, piros kékellő színezetű ; a test egyéb részein külső tekintetre, valamint a mell s hasüregbeni szervek működésében semmi rendellenes nem volt kipuhatolható. A kórismére nézve nem lehetett kétség, hogy csecsbőr alatti kötszövetlob képezi észlelésünk tárgyát. Kórodailag nagy különbség van a bőr alatti sejtszövet s a térimbeles csecsmirigyláb közt; az első esetben nem szükségképem boncztani föltétel, hogy a mirigyállományra is elterjedjen a láb, bárha az érintetlenül nem marad, mert kisebbnagyobb mérvben vértorlódásban szenved, holott a mirigy lobos bántalmaiban a bőralatti sejtszövetnek okvetetlen együtt kell szenvednie, főleg ha genyedés fejlődik. Gyógykezelése lábellenes volt; későbben a genyedésre mutatkozó hajlandóságot lágyítókkal elősegítvén, egy hét alatt a csecsbaj tökéletesen elenyészett. Az elmondott csecsbeli bántalmat csak mint a leirandó Bright-féle vesekórral szoros kapcsolatban lévő kórelőzményt szükségképen meg kellett említenem, mert korántsem nyújt kór- vagy boncztanilag figyelemre méltó tárgyat, semhogy e lap sorait ily mindennapias kóreset közlésére igénybe venném. — Az emlősáb tökéletes megszűntével egy hétre a beteg észrevette, hogy mindkét lábszára pöffedni kezd, s leginkább este lefekvéskor napról-napra dagadtabb, reggelre pedig csak keveset lohad; a legkisebb mennyiségű étel elfogyasztása után hasbeli puffadtságot, mit eddig nem érzett, nagyobb szomjúságot, torok- beli szárazságot érez, s igen feltűnő volt a betegnek, hogy daczára a nagyobb mennyiségű vízfogyasztásnak, kevesebbet vizel. De minekutána belbántalomra vonatkozó semminemű különösen feltűnő testi változást vagy fájdalmat egyátalában nem érzett, minden imént mondottakat a beteg hozzátartozóival egyetemben a terhességnek rótták föl vétkül, mígnem augustus hó 11-én a lábszárakban növekedő daganat a járáskelést nehezítette és különösen a megdagadt külszeméremtest nagy rémülést árasztott mind a betegre, mind a család tagjaira. Orvosi tanácsom ismételve kikéretvén, a vizsgálatnál következő kórképet találtam: Az ép létében szép viruló fiatal nő kivált alakjából egészen ki van vetkőzve, arczszínezete, mely azelőtt fehérpirossal vegyült, feltűnően sápadt, arcza felduzzadt, a felső szemhéjak ujjnyi vastagsága szintén átlátszó vizenyős dag által felpöffesztvék; a köztakaró száraz, ez a lábszárak bokáitól egészen a hát közepe tájáig nagy mérvű tésztás tapintatú daganattól duzzadt, s főleg lábszárai annyira dagadtak, hogy csak másnak segedelmével képes azokat emelni; a kül nemzőrészek tyúktojásnyira megdagadva, a has a gyomortájtól egész a fanívig egyarányos domborúságot küld, s a két ágyék csíptájban hullámzó; a mellüreg zsigereiben semmi rendellenes, a hasüreg bármelyik táján, a leggondosabb vizsgálatnál is, semmi nemű fájdalom ki nem puhatolható ; a gyermek mozgása élénk ; a vizelet mennyisége csekély, színe majdnem kékelő, az egy nyolczadrész nagyságú pohár harmadrésznyire fehér üledékkel telve, a vizelet leszűrt részében légénysav által pelyhes fehér darabok válnak ki; forralás által pedig oly nagy mennyiségű szürkés fehér üledék képződik, hogy a kanálban maradt folyadék alig fedheti azt el, s minél tovább forr a vizelet, annál több üledék csapódik le. Ezen körülmény tanúsítja, hogy az üledék fehérnye volt, mert azon kóresetekben, hol a vizeletben savanyú húgysavas sók okozzák főzés közben a fehér üledéket, ezek hosszabb főzés által nemhogy szaporodnának, hanem inkább kevesednek, s légsav által feloldatnak, a fehérnye pedig csak több savval olvad föl; ha pedig a fehérnye e nevezett sókkal kapcsolatban volna a vizelet üledékében, ennek egy része főzés által elvész, s csak fehérnye marad vissza, mely tiszta folyó légkönegben (ammonia para liquida) olvad fel. A vizelet egyéb alkotó részei nem kémleltettek, bárha a húgysav mennyiségi arányát igen méltó lett volna megtudni, miután a kórodászok azon axiómát állítják föl, hogy a fehérnyés vizeletben annak egyéb alkotó részei is mennyiségi változást szenvednek, mert a fehérnye a vér savójából eredvén, csak a többi sók társaságában juthat a vesébe. A kórismére nézve legkisebb kétely sem forgott fönn, hogy Bright-féle vesekórral van dolgunk. Kóroktani tekintetben kissé nagyobb megoldás nehezedett vállainkra, kifürkészni a jelen kóreset 22