Orvosi Hetilap, 1862. szeptember (6. évfolyam, 36-39. szám)

1862-09-07 / 36. szám

Előfizetési ár : helyben egész év 9 frt. félév 4 frt. 50 kr. évnegyed 2 frt. 25 kr. vidéken egész év 10 frt. félév 5 frt. évnegyed 2 frt. 50 kr. A közlemények és fizetések bérmentesi­­tendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. 36. mats. September 7. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztő­nél újtér 10. sz. és Osterlamm K. könyvkereskedésében, újtér a kioszk átellenében. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórhuvárlat közlönye. Tartalom: Detain­yi L. tr.: Néhány érdekes vázlat az orvos-sebészi gyakorlatból. II. — F­e­h­é­r N. tr. : Süketnéma egy kerületi ható­ság bűnvádi bizottmánya előtt, H­offert után. — A halláscsontocskák izületi merevedettségéről, Triquet után. — Lap­szemle: A gyarmatosítás alkalmazása a tébolyodottak kezelésénél. — Benzinmérgezés. — Lágyéksérv: eszmék új sérvműtéthez. Tárcza : Fant­a A. tr. : Levelek a tengerről. I. — Hasenfeld tr.: Korytnicza. Vége. — Menczeri, tr. : Nyilt levél Kún Tamás tudorhoz. — Vegyesek. — Pályázat. — Szerkesztői levelezés. Pest, 1862. Tulajdonos és felelős szerkesztő: Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs : Balogh Kálmán tr. NÉHÁNY ÉRDEKES VÁZLAT AZ ORVOS­­SEBÉSZI GYAKORLATRÓL. Közli Dezsínyi Lipót tr. Pesten II. Adalék a bujakór gyógytanához Ifjabb időben nagy városokban a bujakórosok gyógykezelése külön szakma tárgya lett, s habár ma­gamat ezen tekintetben szakgyógyásznak nem mond­hatom , mindamellett tizenöt évi, részint a katona­kórházakban, részint pedig a magánosok közt töltött orvosi gyakorlatom által szerzett tapasztalatoknál fogva állandóan oda jutottam, hogy a higany haszná­lását védők között foglaljak helyet. S ha ezen tekin­tetben nem is vagyok oly vakmerő, mint egyik ügy­felem a paprikára nézve, ezt többek között a kele­­vény bántalmak ellen sajátszer pótanyagául ajánlván, még­is a higanyt, ha nem is a bujakór saját-, vagy a bujakóri méreg ellenszerének, de mindenesetre oly anyagnak tartom, mely igen alkalmas arra, hogy a képzékenységet ottan lefokozza, hol a fenyegető, ferde irányú képződés gyors és erélyes megakasztása szük­ségeltetik. A higany az említett irányban szinte haté­kony hashajtó sóknak, fafőzeteknek , éhségnek s más elvonó és átváltoztató gyógymódoknak annál inkább elébe teendő, minthogy a felhozott gyógyítási módok mindegyike közt a leggyorsabban, legbiztosabban s úgyszólván a legszelídebben hat, továbbá pedig a visszaesések ellenében leginkább biztosít, noha teljes kezességet nem nyújt. Ezekhez járul még a tudomá­nyos tekintetben figyelembe nem vehető­, de gyakor­latilag fontos ama körülmény, hogy az egyszerű gyógykezelés (simple treatment) a bajaikat eltitkolni akaró, életvndor, egyébként egészséges fiatal emberek­nél, kik a bujakórosok legnagyobb részét teszik, teljes szigorral keresztül nem vihető; ha pedig az csak fe­lületesen történik, akkor a bajra még csak mérséklő­­leg se hat. Különösen pedig úgy élettanilag, mint lé­­lekállapotilag nem lehető, hogy fiatal emberek hosz­­szabb ideig tartó éhezésnek alávessék magukat. Ha a higanygyógymód vétetik igénybe, a beteg okvetlenül a szobát őrizvén, minthogy máskép egy lelkiismeretes orvos sem fogja azt használni, a szer iránt viseltető nagyobb bizalom és tiszteletnél fogva a kapott rende­leteket sokkal pontosabban teljesíti, s minden kihágást és kicsapongást sokkal inkább kerül. Az elsőleges bujafekélyek égetésére vonatkozólag annyit mondhatok, hogy azoknál, kik olyan bajban hozzám fordulnak, közönségesen már alkalmazva volt; a fekély azonban nemcsak hogy nem gyógyult, de többnyire a másodlagos bujakóri tünetek észlelhetők náluk. Elhiszem, hogy sokkal nagyobb azok száma, kiknél az egyszerű égetés gyógyulást eszközöli, de minthogy nagyon sokszor egyszerű lehámlásokként szereplő fekélyek, önmaguktól is gyorsan begyógyul­ván, csakhamar átalános bujasenyv fejlődik ki, mél­tán állíthatom, hogy az elsőseges fekély behegedésével még nagyon kevés van megnyerve. A bujafekély kemény­ségéből annak fertőző voltára nézve nem sokat lehet következtetni, miután bebizonyíttatott, hogy a Hunter­­féle fekély nem mint olyan elsőleges fekély tekin­tendő, mely a bujakór átalánossá válásához visz, ha­nem inkább az átalános bujasenyv első tüneteként ve­hető, miért fel kell venni, hogy az átalános bujasenyv egyszerű, nem kemény bujafekélyből veszi eredetét. Hogy valamely helyi bajnak átalánossá változásakor a be­következett kersenyv mindig egy és ugyanazon helyi tünettel külölje magát, hogy tehát a bujasenyv min­denkor az elsőseges fekély megkeményedésével vegye kezdetét, minden hasonlat és tapasztalás ellenére van. így tehát a Hunter-féle fekély hiányzása esetében még nem mondhatni, hogy vérfertőzés nincs jelen. S ezért, — noha nem tagadom, hogy elsőseges bujafe­kélyek tisztán helybeli kezelés után, minden rész kö­vetkezés nélkül meggyógyulhatnak, — minthogy va­lamely fekély küleméből annak fertőző vagy nem fer­tőző voltát nem ismerhettem, soha el nem mulasztom a higany adagolást; mert inkább egyék a beteg hiú­ban néhány szemet higanyt, mely Kussmaul szerint a szervezetnek ártalmára nem igen lehet, s őrizze a szo­bát néhány napig, mintsemhogy az átalános bujafenyv veszélyének kitétessék. Enélfogva úgy az elsőleges

Next