Orvosi Hetilap, 1864. május (8. évfolyam, 18-22. szám)

1864-05-01 / 18. szám

A Si­mx» Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt. félévre 4 frt. T­0 kr. vidéken égési évre 10 frt. félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérm­etesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. Illegj­elen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztő­ségnél n.Itér 10. sa , és Kilián Gy. könyvkereskedésében, váczi — utcza Parkfriederféle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. M .«» ■ CJtadftJU: «vfolFana. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom : Lengyel Endre tr. : Az ember-egészség belső föltételei. Vége. H­amosi Ede tr. : Lüktető melldaganat. — Lapszemle: A jobboldali haránt öböl és a belső torok alatti visszér betömödése és a jobb oldali bolygideg hi­dése azon oldali fü­llok következtében. — Idegen test eltávolítása a szemgödörből, hol felfedezetlenül hat hónapon át idézett. — Az eleny használásáról. — A mireng adagolása a gyomorzsábánál. Tárcsa: A budai légszeszgyár ügyében. — Az orvosi naggyülés egészségügyi bizottmányának ápril­is 25 és 26-án tartott ülése. — Popper J. tr.: Évi jelentés a miskolczi közkórház 1861--iki eredményéről. Vége. — Vegyesek. — Pályázat. — Szerkesztői levelezés. Pest, 1804. Május 1. Az ember-egészség belső föltételei*) (Átalános világ- és életnézetből) Lengyel Endre tr. székfoglaló értekezete. (Vége.) 4) Már magában, a véglényegre nézve talányos fogam­zásban saját, oly élettermi mozzanat rejlik, mely a létre serkentett emberlény testalkatának alapvonásait meghatározza. Nem értem az embert, mint ilyet jellegző testalkotást, hanem szorosabb jelentésben testünknek azon berendezettségét, melyen a kül- és bel­befolyások iránti viszhatóképessége alapszik. Ily értelemben nyert testalkatunk a természet ajándéka, vagy érdemetlen büntetése; föld, mely hogylétünk magvait rejte­geti ; hatány, mely egészségünket viszonyossá teszi. Sok, — de nem minden függ az élet vezetésétől, hogy a test­alkat által föltételezett hátrányok kikerültessenek, vagy elhá­­rítassanak. Tervemhez, az átalánossághoz híven, s élettani nézpontból, a felállított testalkatoknak csakis két szélsőségeit, úgymint: az erőteljes, és gyenge testalkatot (habitus athleticus, et­c. tener) emelem ki.­­ A test- és szel­lemerős ember legtöbbször ura a külviszonyoknak, önállóbb élete az egészség szélesebb és szabadabb határai közt mozog; nála az anyagcsere élénk, az álom nyugtató, fejlett szervrend­szerei erélyesen működnek, az ivar- és szellemélet élénk, kitartó. Ellenben a gyönge testalkatú ember, a külviszonyok rabja és játéka ; test és szellemműködésekben könnyen fárad ; létele árnyékban tengődő növény, melyet az erősítő életmeleg nem üdített fel, s nem edzett meg. 5) Az ember test és szellem-egyesülete lévén, lényegét és egyénies jellegeit ama két tényező, — már fogamzáskor megkezdődött — egymásra hatásának eredménye fejezi ki. Ezen eredmény azon közép út és arány, melyben és mely sze­rint lehet az életnek haladnia és nyilvánulnia; azon életmoz­zanat, melyet életmérséklőnek, vagyis életmérsékmény­­n­e­k nevezünk , a­mely, mint Müller mondja , határozott, az egyéniséggel tartósan összekapcsolt állapotja, és törvénye a test és szellem közötti viszonhatásoknak. Test és szellem mint tényezők, s ezek viszonhatása, az élet bel- és kül-feltéte­­lei szerint különbözők lévén, az eredményezett m­é­r­s­ék­mén­y­n­e­k (temperamentum) is különbözőnek kell lennie , s ez ismét más-más képét teremti a visz­onyos egészség­n­e­k. A m­érsékményeknek élettanilag igazolt, sőt követelő jellegzésére már az őskor élettudósai hivatva érezték magukat Eljárásuk azonban az egyoldalúság s tarthatlanság hibájába esett; mennyiben ingatag s nem helyesen értelmezett elvek szerint, hol a test szilárd vagy folyékony elemeit, hol az erőket és szellemet tevén alapul, ezeknek sejtelmezett tulajdonaikra fektették, s ebből értelmezték a mérsékmények tanát. Lássuk a mérsékmények főbb jellemvonásait. A lomha, hideg mérsékmény (t. phlegmaticum) erélytelen fogékonyságánál, s szintén ilyen viszhatásánál fogva, kedélytelen, nyugodt, tárgyilagos. Törekvése kevésbé zajos és kitartó. Lasúbb, de egyenlőbb anyagcserével, csendesebb kimértebb vérforgásával, bővebb kövérséggel s nagyobb izom­tevékenységgel társul. Sajátjuk: az északiakénak s a gyer­mekkornak. A komor, bú­songó mérsékmény (l. melancho­licum), kisebb fogékonyságával, de erősb viszhatásával arány­ban : izgatott, rossz kedélyhangulatot, érzelékenységet s a törekvésekben erőhiányt szül,­ melyhez járul az el- és kiválasz­tások lomhasága. Sajátjuk a nyugotlakóknak s az öregkornak. A vérmes mérsékmény (t. sangvineum) sajátságai­­ nagyobb fogékonyság, kisebb viszhatás , kedélyesség, jó kedv, tartam nélküli változékony izgalom, előtérben levő véredény­­rendszer, belterjesebb anyagcsere, élénk izomműködés. Saját­juk : a földközép lakóinak, s az ifjúkornak. Az epés, heves mérsékmény (t. cholericum) fel­­magasztalt fogékonyság és viszhatás által jellegeztetik ; tarta­mos izgékonyságot, akadályozott önérzetet, rossz kedélyt, — szenvedélyes, kitartó törekvést külö­. — Sajátjuk: a déllakók­nak, s a fejlett kornak. A mérsékmények emez, elvonás utján kihozott és felra­kott színezeteit a valódi életben csak ritkán találandjuk, hanem azoknak vegyületeit; s ezekben ismét egyik vagy másik alap­színnek túlnyomóságát, — s mindezt a viszonyos egész,­s­é­g határai közt. 6) Az élet: mozgás; — a halál: nyugalom. A világrend­­szer egészszében úgy mint egyéneiben mozgás utján létesült, mozgásban és mozgás által tartja fel magát. Emberlényünk is, test- és szellemviszonyait tekintve , a mozgásban találja alap­életeket. A fogamzás, fejlődés, önfeltartás, nemzés és szellem *) Elejét lásd az OHL. ez évi 1. 14 számában.

Next