Orvosi Hetilap, 1864. június (8. évfolyam, 23-26. szám)
1864-06-05 / 23. szám
f£Z%. NX. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt. félévre 4 frt. 50 Megjelen minden vasárnap, hr. vidéken egész évre 10 frt. félévre 5 frt. A közlemények Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztő-és fizetések bérmentesitendökségnél ájtér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, vácii Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. utcza Parkfrieder féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom: Kaczánder Áron tr. : Hártyás gégelob, légcsőmetszés, gyógyulás. — Vegyesek Oppolzer tanár kórodájából. 1. Rezgő büdös. 2. Derme. Közli: Stiller fr. tr. — Könyvismertetés. Des principales Eaux minérales de l’ Europe, par M. le docteur Rotureau. III. kötet. — Lapszemle. Az ivarok származása. — Az éhbél egy részének kiürítése a végbélen át. — Ütér elfekélyedése tályog következtében. Tárcza : Tardieu A. tr. : Az orvos közéleti kötelességei. (Vége). — Vegyesek. Pest, 1864. Junius 5. TW B «rzrxtt.e. fig. évfolyam. Hártyás gégelob, légcsőmetszés, — gyógyulás.*) Kaczánder Áron tudortól. Az előadandó eset taglalásánál, mely a gyógysükert tekintve, tagadhatatlan, hogy az orvos gyakorlatában korszakot képez, eszmetársulat útján mindenekelőtt eszembe jutnak Jean Paul az orvos kötelmeiről ily esetekre alkalmazható remek gondolatai: „Épen az legszebb előnye az orvos magasztos hivatásának, írja ő, hogy az általa önkénytesen vállalt kötelmek sokkal nagyobbak azoknál, melyeket a törvény szabhat eléje, mert ferde vagy elhanyagolt kötelesség teljesítése csak ritkán és nehezen bizonyítható reája. De midőn tudománya és művészete többnyire a kézzelfogható emberi rendszabályok felett áll, a nemes gyógyáldozat kétszeresen serkentve érzi magát többet tenni, mint mennyit kötelessége parancsol, s szívvel és lélekkel egészen oda adja magát betegének, mint ez oda adá magát neki. A törvény felett, mely az államban az uralkodót képviseli, az orvos magasabb jogot tartott fenn magának, tudniillik a kegyelem jogát, és azon kötelmek felett, melyeket a törvény szab neki, előtte még egy magasabb áll, melyet ő maga alkotott, s ez szeretete azon tudománynak, melynek tárgya a felebarát, miáltal az a természettudományok minden ágától lényegesen különbözik. Ámde a szeretet kötelmeinek teljesítése az öntudatban találja meg jutalmát, s hasznát is veszi ennek nemcsak az orvos, hanem maga a beteg is, sőt az összes orvosi rend polgári állásának előnyére válik az.“ Az imént idézett szavak értelmében a hártyás gégelob halálosan végződött eseteiben a tudomány szigorú törvényei szerint elintézett gyógykezelés nem nyugtathatja meg egymaga azon gyógyász lelkiismeretét, ki kegyelmet oszthat, valamint akkor nem lehet teljes megnyugvása, mert betegét nem kevésbé szereti tudományánál. Hogy az orvos ezen dicső feladatának ura lehessen, elkerülhetlen föltétel, miszerint a tudomány azon művészeti részét hatalmába ejtse, mely őt ily életveszélyes esetekben az élet megmentőjévé s kegyelmet osztó műívészszé idomítja, miszerint oly remek munkát előállítani képes legyen, melyhez hasonlót semmiféle más művészet elő nem varázsolhat; mert daczólni a halál kérlelhetetlen hatalmaival, kiszabadítani karjai közül a mármár birtokába kerített martalékot, s feléleszteni az enyészetnek indult élet szikráját, — mindezt csak tudományát szerető orvos képes kivinni. Ha vannak az orvos életében kedélyét sújtó s elkeserítő esetek, — s kinek gyakorlatában ne fordultak volna elő ilyenek, — úgy bizonyára vannak olyanok is, melyek a kinos perczek gyötrelmeit velünk elfeledtetik, s minket tudományunk és hivatásunk iránt új lelkesedéssel töltenek el. S ily eseményekhez számítom én azon örömet, melyet a légcsőmetszés által szemünk láttára az életnek visszaadott beteg szemlélése bennünk kelt. Ezt tapasztalták előttem mások, s csaknem mindnyája az enyimhez hasonló lelkesedéssel nyilatkozik a műtét szerencsés eredményéről. S ez természetes is; az öröm arányban áll a tapasztalt kínokhoz, melyeknek tanúi voltunk, s azon gyorsasághoz, melylyel azoknak — szerencsés esetekben — közbenjárásunk folytán vége szakad. Midőn én kisded betegemet látott orrlyukakkal levegő után kapkodni, minden megragadható tárgyba, a köhögési roham alkalmával, mintegy segélyt keresve kapaszkodni láttam; midőn azon ösmeretes hangtalan gégebeli görcsös köhögést, a rövid gyors légzést, az arcz kinteljes kifejezését, a mérgezett vér okozta álomkórság mellett a nyakvisszerek duzzadságát, a tetszhalálos külemet, az egymást érő fuldoklási rohamok legnagyobb fokozatát, a minden perezbeni megfúlástóli félelmet, az érülés megszámíthatatlan verését, a szerelés sükeretlenségét észleltem; s a műtét után mindezen félelmes, megdermesztő tünetek rögtön megszűnnek, s a beteg csöndes, nyugodt álomban elszenderül: nem kell-e ezen élvezetes perczeket tisztán az orvosi művészetnek felrónom, s tudományunk mellett fellelkesülnöm ? nem kell-e a szembetűnő siker láttára a légcsőmetszést , a géges légcső hártyás bántalmat *) Felolvastatott a borsodmegyei orvosegylet 1 864. mártius 7-én tartott ülésében.