Orvosi Hetilap, 1864. október (8. évfolyam, 40-44. szám)
1864-10-02 / 40. szám
4. 6. mm. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél, ujtér 10. sz., és Kilián ffy. könyvkereskedésében, vácziutcza Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom : Sigmund K. tanár : Kérdések a bujasenyv köréből. VII. — Czermák N. János tr.: Eszköz oly ideghatási folyamatok értelmezésére, melyek hozamosan történő mozgásokat idéznek elő és szabályoznak. Vége. — Könyvismertetés: Die Krankheiten des Herzens und der grossen Gefässe, von Dr. Fuller. — Lapszemle: A leucaemia egy esete. — Peték a petefészki tömlőben. — Koponyasértés, czukros húgyár, gümőkór, göcs a 4-ik agygyomrocsban. — A gégesíp bujakór fekélyedésének esete. — Apróbb szemei. Tárcza. A magyar orvosok és természetvizsgálók X-ik nagygyülése M.-Vásárhelytt. II. — Adat tiszti orvosaink állásához. — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. Pest, 1864. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt, félévre 4 frt. 50 kr. vidéken egész évre 10 frt. félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. October 12.fe M ^olcaadLik «-m fV» ■ > -» ■■■ . Kérdések a bujasenyv köréből.*) Sigmund K. tanártól Bécsben. VII. Az imént hazatérve szünnapi utamról, mely engem a többi közt Savoyának némely völgyeibe s a Monte-Rosa hegycsoportulatához vezetett, szabad időm utolsó óráját arra használom fel, hogy a bujakórra vonatkozó kérdésekre a válaszokat folytassam, mire épen ezen kirándulás alatt tett tapasztalataim szolgáltatnak alkalmat. Olaszországi collegáink szintén czivakodnak ügyféliesen a bujakór „legjobb“ gyógykezelése felett; ők is, mint némely szerencsétlen német ügytársaink, oly módon vitatkoznak, mely a tárgynak minél kevesebbet s csak egyes személyeknek használhat ; közöttük is kevés van, ki előtt tisztán állana, miszerint mai nap a hujakórnak határozottabb kórisméje az, mire leginkább szükségünk van, s hogy e nélkül minden polémia a gyógybánás felett merőben alaptalan. A párisi iskola még mindig uralkodik az apenninek-túli orvosi tudomány felett. Mindamellett a lyoni fiatal iskolának számos czikke vétetett fel a lapokba, s néhány év óta a német értekezések is, bár sokszor hiányosan , sőt mondhatni igazságtalanul fordittatnak le. Átalában a józan nézetek a syphilisről s annak egyszerűbb gyógykezelése mindinkább itt is terjednek, s állíthatom, hogy a hajnak enyhébb alakjait különösen kórházakban észlelhetjük. Ellenben kisebb városokban és falun a senyvnek erősebb terjedtsége feltűnik, s Savoyának és a felső alpesi Olaszországnak legtávolabb hegyi faluiban és elrejtett helyiségeiben,— a nizzai tengeri alpeseken kezdve, fel egészen Bormioig — mindenhol tapasztalható. Én ezen vidéket az 1848 előtti időben, a múlt évtized elején s az utolsó három nyár alatt ismételve meglátogattam; az imént említett elterjedés most valóban feltűnő, s mi joggal kérdhetjük, hogy mi az oka ? A választ ezen kérdésre könnyen megtaláljuk, ha e vidékek jelenjét múltjukkal összevetjük. A háború ismételve vonult azokon keresztül, s katonaság és gens d’ arme - ok állandó lakást vettek ott, hol azelőtt kétszintű kabátot soha sem láttak. A katona állítás most számosabban és erélyesebben vitetik véghez, mint valaha; ellenben a katona könnyebben és gyakrabban kerül vissza szabadsággal hazájába mint az előtt, hogy onnan épen olyan gyakran távolfekvő állomására ismét visszatérjen. Az önkénytesek s a gyakran titokban összegyülekező pártosok (Mazzini, Garibaldi-féle hívek sat.) száma épen ezen hegyi vidékeken jelentékenyen szaporodott. Ilyen mozgalmak mellett, a fiatal s kétségkívül gyakran igen deli és csinos társaságban természetesen szaporodott azon mulatságok száma is, melyek alkalmával a két nem gyakrabban s bensőbben is jön érintkezésbe egymással, mint azelőtt. Nemzeti ünnepélyek, év- és névnapok, barátkozások sat. szintén napirenden vannak. A bujakór terjedésének egy másik tényezőjét a vasútak képezik. A munkások az alpesi vidékeken összecsoportosulnak, az utazók tömegesen oda özönlenek, s mindezen tömegek a csoda szépségű vidék kitűnő posta- és országútain száz meg száz irányban az alpesek és jegesek legtávolabb rejtekeibe szétszóródnak, hol az idegenek számára az olasz s különösen a svejczi kényelmes házakat emelt, kényelmesbbeket, mint némely „vendégfogadó“ Felsőausztria és Tirol „városaiban,“ melyben az ember a valóban szép vidékről igen sokat hallhat, de minél kevesebbet élvezhet. Ezen osztrákoknak még semmi sejtelmük sincs azon ezer meg ezerjó kedvű és vagyonos utasok áramáról, mely az olasz és sweitzi hegylánczolatokon keresztülvonul, annál kevésbé veszik számba azon roppant kereskedelmi forgalmat, mely e népvándorlással karöltve jár. Ezen forgalom, mint mondám a bujakórt is hozta az országba, miről a fő gyülhelyeken különösen meggyőződhetünk. A harmadik tényező végre a társadalmi viszonyok átalakulásában fekszik, mint mindenütt: a házasságok száma csökkent, a házasságon kívüli együttélés szaporodott; ezen tény mindenhol *) Lásd lapunk 1859-ik évi folyama 30 és 31, az 1860-ki folyam 24 és 36, az 1862-iknek 7 és az 1863-ikinak 2-ik számát.