Orvosi Hetilap, 1864. november (8. évfolyam, 45-48. szám)

1864-11-06 / 45. szám

Vérömlenyes és egyszersmind hólyagos vörheny. (Scarlatina haemorrhagica itemque pemphigoidea) Kórboncztani közlemény. Balogh Kálmán tanártól Kolozsvárott. A vörheny közönségesen ismert, elterjedt és meg­lehetősen kiaknázott kóralak; mindemellett azonban az általam elmondandó kórtörténet több tekintetben érdeket fog nyújtani. Mindenelőtt a vörheny legvésze­sebb fajtáinak egyike, talán a legvészesebb fajtája, s oly idő­ben fejlődött ki, midőn se a városban, se a közel és távolabb fekvő vidéken ezen bántalom nem uralko­dott; azonkívü­l pedig oly körülmények közt fejlődött ki, melyek valamely állati méreg, vagy fertőző anyag önálló kifejlődésének nem kedvezők; míg továbbá ha­tározott jelenségek arra utaltak, hogy a baj nem a bőrön kezdődött, hanem a kórfolyamat első gócza a vesékben volt; s végül a baj kiterjedése a torokban és a gégében nem találta határát, hanem ezen helyeken túl a nyombélig és egészen a tüdőkig kiterjedett. Láposi Mária hajadon volt, Zilahon született, s utoljára, 20 éves korában, Kolozsvárott szolgált, midőn 1864-ki tavasz­áta 23-tól kezdve hűvös időben három napon keresztül meszelt és súrolt anélkül, hogy rosszullétnek csak nyomát is érezte volna, míg­nem 26-án az ágyéktájon igen nagy fájdalom lepte meg, mi mellett forróság fejlődött ki, s székszorulást is ka­pott. Orvosa belsőleg porokat, míg külsőleg az ágyéktájra ke­nőcsöt rendelt. Ezen orvos­ szerekről közelebbi tudomásom nincs, s csak annyit tartok valószínűnek, hogy a veselábnál alkalmazni szokott anyagokból állhattak. Az ágyéktáji fájdalom növekedése folytonosan tartott, valamint a láz tüneményei folytonosan hevesebbek lettek, mi­hez még az is járult, hogy a bőr kipirosodott, s fájdalmassá vált. Ekkor történt, hogy itt Kolozsvárott az újabb időben igen lábrakapott vízgyógyászat reá is kiterjesztette minden­ható (?) kezét. Egy fiatal­ember tanácsára ugyanis vizes lepe­dőbe burkoltatta magát, mire azonban a várva óhajtott javu­lás, vagy könnyebbülés helyett a bőr pirossága, a láz és a fáj­dalmak oly mértékben fokozódtak, hogy midőn 29-én reggeli 9 órakor a helybeli Karolina-kórházba hozták, ide úgyszólván már csak meghalni jött. Felvétele alkalmával a bőr egészen, mindenhol egyenle­tesen olyforma vörös volt, mint a mustárkovász hatása után lenni szokott. Az ágyéktáji fájdalom mélyebb nyomásra igen növekedett. A száj mellső részének nyakhártyája fehéresen nézett ki, míg inkább hátrafelé sötét vörösnek mutatkozott. Ezenkívül a tüdőkben finom bugyborékolást (crepitatio) lehe­tett hallani, a beteg pedig székszorulásról és étvágyhiányról panaszkodott. A fej jelentékeny mértékben ótvarrás (tinea ca­pitis) volt. A szerelés bélürítések eszközlése végett higanyhalvacs­­ból, majd pedig rheum-gyökérből állott anélkül, hogy akár az egyiknek, akár a másiknak eredménye lett volna, s noha a higany benne maradt, a nyálfolyás mindvégig kimaradt. 30- án a piros bőrből apró, szinte piros, szemölcsalakú idomok emelkedtek ki, s a bőr felülete olyforma egyenetlen volt, mint ezt lúdbőrnél találjuk. Székelési erőltetés (tenesmus). Nagy mennyiségű húgy­kiürítés. A láz folytonosan tartott. 31- én reggel az egész arezon, de különösen a szemek kö­rül, továbbá a kivörösödött nyelven és a száj nyakhártyáján lencsényi, csillagalakú, piros vérömlenyes foltocskák mutat­koztak , melyekből szakadatlanul bűzös vér folyt ki. A légvé­telek, különösen az orrlikakon keresztül nagy mértékben aka­dályozva voltak. A tüdőkben kiterjedt finom bugyborékolás. A torok fájt. Székeröltetés és nagy mennyiségű húgy­kiürítés. A láz tetőfokát érte el. Délutáni 2 órakor rövid ideig tartó eszméletlenség és félrebeszélés jelentkezett, mire eszméletét visszanyerve, ismét értelmesen beszélt. Este az arezon, felső végtagokon, főleg pedig kezein, nemkülönben a hason a kőrisbogár-tapasz által húzni szokot­takhoz hasonló hólyagok képződtek, melyek fala a felemelt szarurétegből, míg bennékük szennyes színű folyadékból állott. A reggeli és délutáni tünetek fokozódva voltak jelen. Éjjel a beteg teljes eszméletlenségben futni akart, s a vér nemcsak az arczon levő vérömlenyes helyekből kezdett folyni, hanem még torkából is. A légzés akadályozott. Kis és nagy bugyborékolás a tüdők minden részére kiterjedve. Szék­erőltetés. Nagy mennyiségű húgy­kiürítés. Nyárutó 1-én reggeli 5 órakor a beteg akadályozott lég­zés és a torokból tartó vérfolyás tüneményei között kimúlt. Az egyén ezen baján kívül még csak szemfájdalmakban szenvedett a jobb oldalon, hol tökéletes szürke hályog fejlődött ki, mivel azonban nem törődött, minthogy a jelenvolt fájdal­mak későbben egészen megszűntek. A bonczolást 2-án reggeli 10 órakor, így tehát a halál után 29 óra múlva eszközöltem. Az idő hűvös volt. A magas, jól kifejlett és kövér egyénnél a homlokon, szempillákon, füleken, pofákon és az álltájon a szaruréteg le volt hámolva, s sejtei górcső alatt minden további készítés nél­kül szépen felduzzadva és egymással felettébb lazán össze­függve látszottak. Alatta pedig a Malpighi réteg látszott, me­lyen át a bőr sárgás barnavörös színben tűnt elő, s bemetszve a felsőbb rétegek barnavörösnek, míg az alantabb fekvők, fe­ ü k. Megjelelt minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. hír. postahivatalnál, a szerkesztő­ségnél, ujtér 10. 8z., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, váczv­­iicza Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye.­­"W . 1 Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom : Balogh Kálmán t­r . Vérömlenyek és egyszersmind hólyagos vörheny (scarlatina). — Stoy Jakab tr. : A váltóláz tanához. Vége. — Lapszemle: Küteges hagymáz, elkülönítés sátrak alatt. — A szesznek használata tüdő­sorvadásban szenvedő bete­­gek hányásánál. T á­r C Z a : Körszemle. — Schwimmer Ernő tr. : Vázlatok Egyiptomból. II. — Pályahirdetés. — Vegyesek. — Pályázatok. Pest, 1864. Előfizetési Ar. helyben egész évre 9 frt. félévre 4 frt. 50 kr. vidéken egész évre 10 frt. félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. November 6.

Next