Orvosi Hetilap, 1865. május (9. évfolyam, 19-22. szám)

1865-05-07 / 19. szám

Pest, 1865. 17. Május 7. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 Megjelen minden vasárnap kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkeszt­és fizetések bérmentesitendök­­ségnél, ujtér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, váczi­ Hirdetésekért soronkint 14 ujki utcza Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom: Meaner Adolf tr: Holdkór­ok. Folyt. — Navratil Imre tr:A gégebajok meghatározása gégetükrözés által Vége. — Könyvismertetés: Untersuchungen über die Innervation des Herzens von Albert v. Bezold. Korányi Frigyes egyet.­m. tartal. Vége. — Lapszemle: A bélfodri üterek bedugulásáról. — A bujakór gyógyítása iblanynyal hamiblag helyett. — Bright-féle vese fehérnye hugyozás nélkül, — hugyany mérgezés, — halál. Tárcsa: Kátai Gábor tr. : Nehány szó a magyar orvosi könyvkiadó társulat működése körül I. — Adler Alajos tr. : A Mehádi melletti Herkules-fü­rdők gyógyjavalatai. Vége.— Természettudományi társulat.— Orsz.­oltóintézet. Előfizetési felhívás. — Vegyesek ____________— Pályázatok. — Könyvészet.­­— Hirdetések.______________________________________________________________________________________ В ■ *-«Я­­ Ел év^folyam. Holdkór­ok (Lunare Krankheitsursache). Menner Adolf tudortól, Edelényben. (Folyt.) Hátra van még vizsgálni, váljon a hold nem hat-e tán mint villamos vagy delejes test közvetlenül vagy közvetve az emberre akkép, hogy kellékes egyéni hajlam mellett az által betegségek idéztetnek elő, me­lyek annak befolyása nélkül létre nem jöttek volna. Váljon a hold delejes vagy villamos erőkkel bír-e, azt egyenesen csak azon változásokból lehet megismerni, melyeket az a delejztínek rendes mozgásán képes elő­idézni. Azon eredményekből, melyekhez Kreil­un­k ide­vágó nyomozásai vezettek, az következik, hogy a de­lejes elhajlás oly változásoknak van alávetve, melyek a napidőnek megfelelő mindennapos változásoktól kü­lönbözvén, oly időszakot mutatnak, mely egy földi holdnapnak határai közé esik. Ezen időszak igen sza­­bályszerüleg kettős fölértéket és kettős alértéket mu­tat.1) Ugyanezen eredményhez vezettek Sabine számí­tásai is, melyeket ez Torontóban 1843-tól 1848-ig óránként tett észleletei alapján vitt véghez, s melyek­ből a földi delejességnek mind a három elemében egy, a látszatos napos holdkörfutástól függő időszak ismer­tetett föl. Ezenkívül Kreil-nak vizsgálatai még azon eredményhez is vezettek, miszerint a hold befolyásá­hoz kötött delejes változások úgy, mint a napfoltok, egy 10 évi időszakot mutatnak, a­mi azt látszik bebizo­­nyítani, hogy a hold delejessége a naptól veszi eredetét. Miután Sabine tábornok kimutatta volna, hogy mind a három földdelejességi elem (a. m. az elhajlás, lehajlás és hatályosság) évi változásainak forduló­pont­jai a két napfordulat és a napéjegyének idejével esnek össze, s hogy a földi erőnek legnagyobb hatályossága a nap­közellel (Perihel) találkozik; továbbá miután az évi változások görbéjében egy, a napfoltok idősza­kával összhangzó 10 % évi időszak ismertetett föl, többé kételkedni nem lehet, miszerint a napnak föl­­dünkre a kérdéses befolyása, függetlenül annak mele­gítő tulajdonságától, kizárólag annak villamos vagy delejes erejéhez van kötve. De a­midőn így minden további indokolás előtt a földi delejesség kútforrását a napba helyezzük, egy­úttal ama föltevésnek helyességét is helyben kell hagynunk, miszerint mind a két test, a. m. a nap és bolygója különnevű sarkaikkal állanak ugyanazon világítás felé, hogy tehát földünk északi delejsarká­nak, a napnak déli sarka, valamint megfordítva föl­dünk déli sarkának a napnak éjszaki sarka felel meg. Hasonló nézetünk van a holddelejesség szárma­zására nézve is, melyet ugyanezen közös központi testben keresünk, habár ezen feltevés még további indokolásra vár, a­mit alább meg is kísérlendünk. Azon esetre azonban, ha föltevésünk helyesnek bizo­­nyulna be, az következnék, hogy a holdnak és föl­dünknek ugyanazon központi forrásból eredő delejes­­sége hasonirányú, azaz hogy földünk és holdja hason­nevű delejsarkaikkal állanak ugyanazon égi táj felé. De váljon ebből nem következik-e, hogy a két földuraló ellentétes irányú delejes égi testnek befo­lyása földünk delejességére ellentétes hatásokban fog nyilatkozni ? A készület, mely ezen kérdést megoldhatja, mint mondánk, a föld ereje által irányzott delejttí, melynek déli sarka észak felé, északi sarka pedig dél felé néz, azon irány tehát a napnak delejességével megegyezik, a holdéval pedig ellenkezik. Elméleti szempontunkból e szerint elvárhatjuk, hogy az északi félgömbünknek azon pontjaiban, melyek a nap állásától északra fek­szenek , a nap befolyása következtében a delejtűnek déli vége folytonosan a nap felé vonzatik, míg annak északi vége tőle eltaszíttatik; ellenkezőleg pedig, hogy a hold befolyása következtében a delejttínek északi vége vonzatik ezen égi­test felé, míg a déli vége tőle eltaszíttatik. Természetes, hogy ezen viszonyok a déli félgömbön meg vannak fordítva, minthogy az azonos irányú delejtű itt túlnyomólag a nap és holdnak dél felé néző delejes sarkai által kormányoztatik. Tekintsük előbb a nap befolyása alatt álló de­­lejztet. Az észleletek szerint a delejes egyenlítő által 19 *) Kreil. Einfi. d. Mondes auf d. magn. Deciin.

Next