Orvosi Hetilap, 1866. június (10. évfolyam, 22-25. szám)
1866-06-03 / 22. szám
Pest, 1866. már* Junius 3. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórüavázlat közlönye. rM^ B *««■ I évfolyam. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Bókai J. tr . Jelentés a jelenleg Pesten uralgó kanyaró-járványról. (Vége). — Hamary D. tr. Magán-gyakorlati naplómból. II. Petroleum égetés által okozott nagy terjedelmű sebek és fekélyek. Gyógyulás. III. Függölyök a czombokon. IV. Idegen testek az orrlikakban és fülben. — Könyvismertetés: A gégebajok. Irta Navratil Imre tr. — Lapszemle. Lágyéktáji ütértágulat; a külső csipőüzér lekötése ; gyógyulás. — Az Addison-féle kórról. — A végbél hőmérséke az ázsiai choleránál. — Beszólás! képtelenség egy esete. T á rd Z a: A háború és az orvosi hivatás. — Torday Ferencz tr. január—ápril havi kimutatás a pesti szegény-gyermekkórházból. — Győri orvos-gyógyszerészi egylet. (Vége). — Vegyesek. Előfizetési kr . helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 10 ujkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél, ujlér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében vácziutcza Parkfrieder-féle házban. Jelentés a jelenleg Pesten uralgó kanyaró-járványról. Bókai János tr., gyermekkórházi igazgató főorvostól. (Vége) A járvány kezdetén a kanyaró a legtöbb esetben szövődések nélkül folyt le, április közepe óta azonban ezeket gyakrabban észleltem. A befolyás, melyet a szövődések a kórlefolyásra gyakoroltak, leginkább azok természetétől és kiterjedésétől, nemkülönben a gyermek korától függött, mert míg egyszerű körgláb, vagy körülírt tüdőláb, vagy csekélyebb bélhurut a lefolyást nagyobb gyermekeknél nem zavaró, addig hasonló természetű és kiterjedésű bántalmak képesek valának a kisebb korú gyermekek életét veszélyeztetni ; ugyanazon természetű szövődések pedig, ha tovább terjedtek, nagyobbaknál is okoztak veszélyes rendellenességet a lefolyásban. Részletezve a különféle szövődéseket, eddig következőt tapasztaltam: Az idegrendszer részéről azon eseteken kívül, melyekre a kezdeti és kitörési időszak tárgyalásánál hivatkoztam, csak még néhány gyermeknél fejlődtek az elősoroltakhoz némileg hasonló kórtünetek, anélkül azonban, hogy mindig bizonyos önálló agybántalmi szövődésig emelkedtek volna. Magángyakorlatomban észleltem egy 4 éves fiúcskát, kinél a virágzási időszakban a gyorsan fellépett tünetek összege a lágy agykézláb fejlődését kétségen kívülivé tette; a gyermek 2 nap alatt meghalt, de nem bonczoltathatott. Több ily esetet nem észleltem, s átalában mondhatni, hogy ezen szövődések a ritkák közé tartoznak. A külérzéki szervek közt leggyakrabban találkoztam szembántalmakkal, melyek sok esetben nagyobb fokú hurutos köthártya-, egyesekben szemhéjmirigy- és néhányban hártyás köthártyaláb alakjában léptek fel. Fültakarokat csak kivételesen észleltem. Gyakrabban láttam, hogy az orrlakhártya elválasztása rendellenesen növekedett s a különben híg váladék sűrűbb jön. Száj és garat trbánjai mák szövődésképen május kezdetéig ugyan ritkán fordultak elő, de azóta igen számos esetben van alkalmam ezek észlelésére és azon kedvezőtlen tapasztalásra, hogy a kanyaró rendes enyhülése és eltűnése után is a beteg üdülését fölötte késleltetik, minthogy a gyógykezelésnek makacsul ellentállanak s az elgyengült szervezet igenis szükséges táplálását gátolják. Ezen bántalmak közé nem számítom az egyszerű hurutos szájvagy garatobot, melynek jelei néha már a kezdeti időszakban — mint fenn említettem — találhatók, — hanem sorolom ide azon roncsoló természetű fekélyeket, melyek nevezetesen az ajkakat lepik el s itten a belfelületről igen gyorsan a külfelület felé terjednek. Fejlődésük kezdetén a sötét-vörös duzzadt ajkakon vagy szennyes fehéres réteggel bevont s könynyen vérző repedéseket találunk, vagy pedig az ajkak pírját szennyes fehéres foltok fedik, melyek csakhamar tömöttebb s kiterjedt réteggé válnak; mindkét esetben a rétegek oly hártyává alakulnak, mely a takhártya szövetével szorosan összefügg s róla le nem válik, vagyis a hártyás réteggé alakult rostonyás izzadmány a takhártya szövetébe szűrődött. A további lefolyás alatt azt látjuk, hogy a hártyás réteg szétmállik s az illető felület szétroncsoltatik, hogy ezen roncsolás az ajkak pirját egész hosszában, leggyakrabban a szájzugokban és kifelé túlhaladja, miáltal az ajkak kirágódott nyers csupasz külemet nyernek. Befelé a folyamat az ajkakról a foghúsra szokott terjedni; sokszor a nyelven, a pofák belfelületén, a szájpadon, a lágyínyen, mondolákon és a garat fajzatán is kisebbnagyobb kiterjedésben találtatik s akkor a kórjóslatot igen kétessé teszi. Én ezen kórállapotot tisztán diphtheriticus természetűnek tartom és diphtheriticus szájloknak nevezem, eltérvén a stomatitis ulcero-membranacea elnevezéstől, mely hasonló bántalmak jellegzésére sok gyermekorvos által használtatik, de tág fogalma miatt sok másnemű szájbántalomra is alkalmaztatik. Különbözik a vörhenynél fellépő diphtheriticus torokbántalomtól észleléseim szerint az által, hogy az utóbbinál az 22