Orvosi Hetilap, 1866. július (10. évfolyam, 26-30. szám)

1866-07-01 / 26. szám

Előfizetési Ar . helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 fr. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 ujkv. mrMt. Pest, 1866. Julius 1. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden es. hir postahivatalnál., a szer­­sztű­­ségnél, ujlér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében raczi­­utcza Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és körüavázlat közlönye. TT I­ac«»«1 1 10. évfolyam. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Korányi Fr. m. túr. Gutaütéses roham szívbajjal; értömesz a jobb oldali fej és bal oldali Sylvius-ütérben. Folyt. — A lött-sebek­ röl. Mutatvány Billroth sebészi kór és gyógytana magyar fordításából. Gabriely Kálmán írtól. — Könyvismertetés. A menyházai ásványforrás vegy- és gyógytani tekintetben. Közli Kéry Imre. 1866. — Lapszemle. Az úgynevezett világra hozott hozamokról. — A rhigolen, új érzéstelenítő szer. Ebedüh az embernél, egy évi és hatnapi rejtés után kifejlődve. Tárolt. A csecsemők számára rendelt Liebig-féle leves használatának nehány jó eredményű esete. — Az egészségügy és betegápolás mozgó és működő hadseregeknél. Kraus tr. vezértörzsorvostól. — Magy. kir. természettudományi társulat. — Vegyesek. — Pályázat. Közlemények a Szt. Rókus kórház idegkorosztályáról. Korányi Frigyes m. tanár s közkórházi osztályvezető orvostól. Gutaütéses roham, a test bal oldalának teljes hüdése, a szjv hal visszeres nyilaidnak szűkülete, függér billentyű elégtelenség, a guta­­ütéses roham ismétlődése után halál. Értemesz a jobb agyi fejütér és bal Sylviusü térben. (Folyt.) A beteg fölvételének idején följegyzett tünemé­nyek közt említtetett, hogy midőn az nyelvét kiélte, ennek középvonala balra irányzott volt, tehát a hüdött arczfél fele; a nyelv hegyét azonban azon helyzetből bal arcza felé hajlítani csak igen kevéssé tudta, míg a jobb szájszöglet környékét a nyelv hegye minden irányban érinthető. A nyelv irányának és mozgásának ezen sajátságát két egészen különrendü tüneményként kell fölfognunk, melyekben mint agybántalmi tünetekben­­ két külön bántalmi goez nyilatkozik. Ugyanis a mindennapi leletekhez tartozik­, hogy agy vérömleny folytán arczhüdött betegek, ha nyelvü­ket kiöltik, ennek középvonala a hüdött oldalon tér el, a­mi a legrégibb időktől nagy feltűnést okozott, minthogy a hüdött arcznak minden egyéb része az ép oldal felé vonatik az ellenhatástól megszabadult hason­­tevékenységű izmok által, a nyelvben pedig épen a hüdött oldal izmai látszottak túlsúlylyal bízni az ép oldaliak fölött. Azonban szabatosan vizsgálván meg az ily betegek nyelvmozgékonyságát, tapasztalni fog­juk, hogy az semmi irányban nem csökkent, a r­eteg ép oly biztosan érinti nyelvével alsó mint felső szájpa­­dát, jobb mint bal szájszögi éti tájékát, a mint azt tiszta arczideg hüdésnél várnunk is kell, minthogy ezen ideg és a nyelv izomzata közt ingervezetési viszony nem létezik, hanem az utóbbi pusztán a nyelvalatti ideg ingeruralma alatt áll. Ha mégis régibb kórleirásokban, agy vérömleny eseteiben sokkal gyak­rabban találjuk fölemlítve a nyelvhüdést sem mint azzal valóban találkozunk: ez a rendellenes nyelv­irány jelentőségének téves fölfogásából eredt, mely tévedést alkalmasint még elősegített az ily arezhüdött betegeknél gyakran észlelhető hiányos szókiejtés, mint természetes következménye azon izmok hüdésének, me­lyeknek munkálkodása az ajk és torok betűk alakítá­sához megkívántatik. A nyelv irány eltérésének jelenléte a nyelvizmok hüdésének minden nyoma nélkül más okra kellett hogy vezesse a kutatást, és valóban az fel is ismertetett a karózszakizom hüdésében, mely az arczizmokkal együtt válhatik hüdötté; ha ez egy oldalon történik, akkor a szakcsont azon oldalon lejebb sü­lyed s vele a nyelv is. Üde esetekben ezen sülyedés nem igen van kifejezve, de ha a nyelv előre nyuttatik, akkor a szak­csontnak egy­idejű emelése csak az ép oldal karóz­­szakizma által történik , míg a hüdött oldal sülyedt helyzetében maradván a szakcsont a hüdött oldal felé ferdülő helyzetbe jut, mely helyzet természetesen a hozzá erősített nyelvre is átvitetik. Elévült esetek­ben sikerült néhányszor már a nyelv nyugodt hely­zetében a szakcsont ezen egy oldalú lesülyedését kimutatnom. Másként áll a dolog, hol valóban a nyelvalatti ideg válik hüdötté. A nyelvnek a hüdött oldalra térő iránya ugyan itt is előfordulhat épen úgy, mint az arezideghüdésnél, csakhogy itt ezen tünemény akkor áll elő, ha egyik oldali állcsúcsnyelvizom működni megszűnik. Ezen izom eredése helyétől ferdén hatol­ván a nyelv gyurmájába, azt nemcsak előre, hanem ferde irányának megfelelőleg az ellenkező oldalra is tolja. Ezen hatás diagonális —tehát egyenes irányúvá válik, ha mindkét oldali izom egyszerre működik, de előáll, ha az egyik izom túlsúlyra kap párja fölött. Nekem ily esetet észlelni eddig nem volt alkalmam, de a dolog természetéből folyik, hogy egy valódi nyelvizom hüdése forogván szinen, a nyelv megfelelő mozgásának hiányosan kell kiütni. Esetünkben a nyelv rendellenes irányán kívül valóban ennek mozgékonysága is csökkentve volt; a nyelvizomzat szerfelett zilált és kevéssé ismert irá­nya mellett meddő munka volna beljebb merülni a tünemény fejtegetésébe, lényeges csak az volt, hogy itt valóban nemcsak az azezközlő, hanem a baloldali

Next