Orvosi Hetilap, 1868. november (12. évfolyam, 44-48. szám)

1868-11-01 / 44. szám

Pest, 1868. November 1. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkerztő­­ségnél, újtér 10. sz., és Kilián György künyvkereskedéseleo váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbimrlat közlönye. T'iXOIl l^›‘t t«‘«l i 4"mf «»I­­ mm Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh, Kálmán tanár. Tartalom. Faludi Géza tr. A garatmögötti tályogokról. — Verebélyi László tr. Balassa tanár sebészi korodájának betegforgalma 1863- nyári félévben. — Könyvismertetés. Rapport sur les progrés de la médecine en France par MM. Béclard et Axenfeld, 1868­ — Lapszemle. Kísérleti tanulmányok az égetésekről. — Ujjpercz odanövése, mely az ujj­tól háromnegyed óráig le volt válva. — A sarokcsont eltéréséről izomösszehuzódás folytán. — Fehérnyehugyozás, mint a légenysavas ezüst hatásának következménye. — Apróbb szemelvények. Tár­c­z n. Az orvosi nevelés rendszere Angol- és Francziaországban. VIII. (Folytatás). — Clot bey. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet: „Közegészségügy és törvényszéki orvostan“­5-dik száma. Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félvére 4 frt. 50 W., midiken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 uj kr. A garatmögötti tályogokról. Faludi Gríza tr-tól Pesten. A szerző gyermekgyógyintézetéből. A garat mögötti tályogoknak felosztása önszenviekre és másodlagosakra helyes és czélszerű. Az előbbiekhez lehet sorolni azokat, melyek a garat, vagy az ezt körülvevő sejt­szövet lobjából erednek, s főleg csecsemőknél fordulnak elő; sokszor a fogzással látszanak némi viszonyban állani, mennyiben ilyenkor a többnyire jelenlevő szájlob a nyirkedé­­nyek segélyével a garat mögött fekvő sejtszövet lobos duzza­dását, sőt elgenyedését is létrehozhatja, máskor pedig hűvös, szeles időjárás alatt szoktak fellépni, s ezért, mint felnőttek­nél, a toroklobok is többnyire őszi vagy tavaszi időben s pedig sűrűbben egymásután észleltetnek. A másodlagos tá­lyogok ellenben vagy valamely nyakcsigolya szuvasodása következtében jönnek létre, vagy olyanok, melyek lobos nyakmirigyek elgenyedése folytán, úgyszinte vérfertőző ba­jok, vörheny, hagymáz után támadnak. Noha az elsőleges önszenvi garat mögötti tályogok kivált csecsemőknél gyako­­riabbak a nyakmirigyek elgenyedése mellett másodlagosan számlázottaknál, mégis saját tapasztalásom következtében nem oszthatom­­ a g­y­­­ama nézetét, hogy az utóbbiak oly fölötte ritkák volnának. Állításom bebizonyítására általam észlelt egy-két ilyféle esetet alább röviden le fogok írni. Nincs szándékom a már kifejlődött garat mögötti tályog tüneteinek bővebb leírásával foglalkozni, ezek úgyis elegen­dően ismertek, s más bajjal alig cserélhetők fel; nehezebb azonban a bajt kezdetben felismeri, mindazonáltal a pontos vizsgálat ez esetben is legtöbbnyire a kívánt eredményhez fog vezetni. 1867. évi October 13-kán F. Jetti 5 hónapos csecsemőt anyja azon panaszszal hozta hozzám, hogy néhány nap óta nyugtalan, lázas, ritkábban, de elég jól szopik. A lélegzés kissé nehezebben történt, az orr lakhártyája mérsékelt mennyiség­ben híg nyákot választ el, a sírás sajátságos orrhangú volt, a gyermek különben nem köhögött, s a tüdőkben rendellenes tünetek nem voltak felismerhetők. A hévmérő a végbélben 30,2° C-t mutatott. Feltűnt, hogy a gyermek fejét legtöbbnyire kissé jobb felé hajtva tartja, mi a nyak megvizsgálására utalt, de a gerinczoszlopon és a nyakcsigolyákon, úgy a a nyakizmokon semmi rendellenességre se akadtam, a fej mozgatása is minden oldal felé szabadon történt, csak a j­o­b­b állkapocs szeglete tája látszott duzzadtabbnak lenni a baloldalinál, noha daganatot kipuhatolni ott nem lehetett. E táj nyomásra nem volt érzékeny. A szájür megvizs­gálásakor feltűnt, hogy a szájüregben nyálka a rendes­nél nagyobb mennyiségben van összegyűlve, a nyelv kis mértékben mintegy elő van tolva, s hegye kissé föl- és hátrafelé irányozva; erre nyelvlapocz segélyével, a garat hátsó falának megtekintése végett, a nyelvet lenyomni akartam, de míg az utóbbi alig, az előbbi épen nem sikerült, a garatot meg nem tekinthettem. Ujjali vizsgálat ál­tal szinte nem találtam semmi rendellenest a garatban. Intézetemben a rendes rendelési óra alatt a kisded meg­vizsgálásakor éppen jelen volt két ügytárs előtt a fentebb elősorolt tünetekből határozottan azon kórismét állítottam fel, hogy jelen esetben a garat sejtszövetének lábjával, neve­zetesen kezdődő garat mögötti tályoggal van dolgunk, s állításom támogatására és bebizonyítására következőket hoz­tam fel : Kis betegünk erős lázban fekszik,­ a bőrok 39,2° C-t mutat, orrhurut van ugyan jelen, de nem tapasztalunk kö­högést, s a tüdőkben a legszorgosb vizsgálat mellett sem lehet kóros elváltozást felfedezni, a lélegzés pedig eléggé nehezített. Tüdő vagy mellhártyalábot ezek szerint nem lehet feltételeznünk, a hőfok tetemes növekedését azonban egyedül annak tulajdonítani, hogy orrhurut van jelen, nem birt nagy valószínűséggel. Vannak azonban tünetek, melyek a garatik­ bántalmazottságára mutatnak; ily tünetek a nyálkának te­temes meggyülemlése a szájüregben; a nyelvnek némi elő­­tolatása, hegyének fel- és hátrafelé irányzott állása, a nyelv lenyomásánál való akadály, továbbá azon akadály, me­lyet a garat megtekintésére czélzó kísérletnél tapasztalunk, a sírás és mélyebb belégzés közben hallható sajátságos „or­ron általi“ hang. Mindezek pedig elegendők arra, hogy a szájürben, kivált a garatürben keressük a bajt. — Ki sok gyermeket vizsgált, ki a torok megtekintését náluk soha el nem hanyagolja, s e műtevésben csak némi jártasságot szerzett magának, nagyon jól fogja tudni, minő künnyűség­.

Next