Orvosi Hetilap, 1868. december (12. évfolyam, 49-52. szám)
1868-12-06 / 49. szám
■A®. ORVOSI HETILAP. Tartalom. Balassa J. tanár. Közlemények a sebészi gyakorlat köréből. V. Adatok a hólyag-hüvelysípoly műtételéhez. 1.— A szív és szivburok sebeiről. Fischer Gy. után. — Könyvismertetés. Beiträge zur Kinderheilkunde von Prof. Henoch. — Lapszemle. Kilencz kő eltávolítása egy nő hólyagjából. — Világrahozott bujakor egy esete. Tárcza. A genfi nemzetközi értekezlet 1868-ban. — Budapesti kir. orvosegylet nov. 21-kén tartott szakülése. — Vegyesek. Melléklet. A „Közegészségügyi és törvényszéki orvostan“ 6-dik száma. Pest, 1868. Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félvére 4 frt. 50 kr vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények fizetések bérmentesítendő!. H kistéstkért soronkint 15 uj kr. December 6. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél, újtér 10. sz.. és Kilián György könyvkereskedésér ee váczi utcza Drasche-féle házban. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. nrk›‘ ■ ■ lat «^«irf*»- ről ›Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Közlemények a sebészi gyakorlat köréből. Balassa János tanártól. V. Adatok a hólyag-hüvely-sipoly műtételéhez. A mily különbözők a hólyag-hüvelysípolyok székelési helyük, alakjuk és kiterjedésükre nézve, éppen oly mértékben változatosak az eltávolításukra használt műtéti eljárások. Azon, főleg Sims által életbe léptetett alapelvnek felállításával, miszerint széles seblapokat kell alkotni és olyanokat hozni egymással érintkezésbe, kezdődik tulajdonképpen történelme a hólyag-hüvelysípolú műtétnek, mert míg azelőtt ködös bizonytalanság fedte ily műtétek eredményeit, addig mai nap a hólyag-hüvelysípolynak műtéte a positivszerű eljárások körébe tartozik, mely alig évtized óta szebbnél-szebb eredményeket képes felmutatni, és amely folyton gyarapszik új meg új műtétek módozatokkal. A húgycsurgás, mint kórjel, egyikét feltételezi a legundorítóbb és legelkeserítőbb bajoknak, mely már önmagában eléggé indokolja mindazt, amit a gyógyművészet ezen kórjelnek elhárítására kedvező eredménynyel alkalmaz, és húgycsurgásától megszabadulva áldani fogja mindannyira ezen betegeknek a működést, habár az egyszer hüvelyének teljes, másszor részletes elzárását, vagy a nádraszájnak a hüvelycső köréből való kirekesztését eszközölte is. A főkellék ezen műtétek sikeréhez általánosan elismerve lévén, az egyes esetek által követett műtéti módozatok feltalálása és alkalmazása képezi mainap a kérdéses tárgy körüli tanulmányozásnak főpontját. Váljon a szélesre képzett seblapoknak egyesítéséhez milynemű közeg, fém- vagy selyemfonál használtatik-e, azt ma már mint közönböset tisztába hozta a gyakorlat. A következőkben két kiválóbb kóresetét közöljük idevágó gyakorlatunknak, melyeknek mindegyike tanúságos bizonyos irányban. Egyike ezen eseteknek olyan hólyag-hüvelysípolyra vonatkozik, mely nádraköri láb által képezett tályognak és a hüvely felé csinált ellennyitásunknak volt következménye; tanúságos ez adat annyiban, amennyiben oly tályogüregnek gyógyulását tünteti elő, mely a hólyaggal közlekedésben állott, és a beleömlő húgy etető befolyásának volt kitéve. A másik eset olyan hólyag-hüvelysípolyra vonatkozik, mely a hüvelynek boltozatán ült s felső részében a hüvelyes résznek fenmaradt heges részlete által volt környezve, annyira, hogy a hólyagnak ujjeszícsnyi területű sípolyos nyílása, meg a nádjának belső szájadéka, csak keskeny heges karimázat által volt egymástól különválasztva. Ez esetben, hogy az egyént megszabadíthassuk folytonos húgycsurgásától, a nádra nyiladékát bele kellett foglalnunk a sípolyzárási sebnek körébe, ami által a nő megmentetett ugyan húgycsurgásától, azonban a nádrának a hüvelylyel való közlekedésétől is megúsztatott. 1. Hólyag-hüvelysípoly, hólyag és hüvely közti genyes űrjáratnak ellennyitása által előidézve, ennek folytán való elenyészése a hólyag és méh közti tályognak, sipolyműtét, gyógyulás. A következő keresetet nem annyira a sipolynak műtéte miatt, mely semmi különösség által sem tűnik ki, mint inkább azon kórállapotnál fogva tartjuk e helyen közlésre méltónak, mely a hólyag-hüvelysípolynak létrejöttéhez vezetett ; úgyszintén a gyógyeljárásnak mivolta miatt is, melyet a súlyos bajnak elhárítására alkalmaznunk kellett, s melynek egyik alkotó részét a hólyag-hüvelysipolyműtét képezte. Hosszasan tartó nádrabeli és nádraközi lábnak következtében ugyanis ez esetben a hólyag mögött tályogképződés jött létre, mely a hólyag üregébe nyílván meg, nemcsak a betegnek iszonyú kínjaira adott alkalmat, hanem a hólyagnak a tályog űrével való szabad közlekedése mellett a gyógyulás lehetőségét is csökkenté, annyira, hogy a tályognak a hólyagba vezető átmenetes részén, a hüvelynek boltozatbeli táján, ellennyilásnak képezése lett szükséges, mely a mellett, hogy a tályogüregnek gyógyulását eredményezte, hólyaghüvelysipolynak létrejöttére adott alkalmat, mely utóbbinak eltávolítására utólagos műtét lett szükséges. Ray G.-né, 27 éves, ideges alkatú nőt 1863-diki július havában láttuk a budai sósfürdőben, mint súlyosan beteget. Baja abban állott, hogy nagyfokú görcsös fájdalmai voltak az ivarszervek körében, majdnem folytonosan tartó kínos ösztönzésekkel a vi 49