Orvosi Hetilap, 1868. december (12. évfolyam, 49-52. szám)

1868-12-06 / 49. szám

■A®. ORVOSI HETILAP. Tartalom. Balassa J. tanár. Közlemények a sebészi gyakorlat köréből. V. Adatok a hólyag-hüvelysípoly műtételéhez. 1­.— A szív és szivburok sebeiről. Fischer Gy. után. — Könyvismertetés. Beiträge zur Kinderheilkunde von Prof. Henoch. — Lapszemle. Kilencz kő eltávolítása egy nő hólyagjából. — Világrahozott bujakor egy esete. Tárc­z­a. A genfi nemzetközi értekezlet 1868-ban. — Budapesti kir. orvosegylet nov. 21-kén tartott szakülése. — Vegyesek. Melléklet. A „Közegészségügyi és törvényszéki orvostan“ 6-dik száma. Pest, 1868. Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félvére 4 frt. 50 kr vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények fizetések bérmentesítendő!­. H k­istéstké­r­t soronkint 15 uj kr. December 6. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető m­inden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztő­ségnél, újtér 10. sz.. és Kilián György könyvkereskedésér ee váczi utcza Drasche-féle házban. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. nr­­­k›‘ ■ ■ lat «^«i­­­rf*»- ről ›­­Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Közlemények a sebészi gyakorlat köréből. Balassa János tanártól. V. Adatok a hólyag-hüvely-sipoly műtételéhez. A mily különbözők a hólyag-hüvelysípolyok székelési helyük, alakjuk és kiterjedésükre nézve, éppen oly mértékben változatosak az eltávolításukra használt műtéti eljárások. Azon, főleg Sims által életbe léptetett alapelvnek felál­lításával, miszerint széles seblapokat kell alkotni és olyanokat hozni egymással érintkezésbe, kezdődik tulajdonképpen tör­ténelme a hólyag-hüvelysípolú műtétnek, mert míg azelőtt ködös bizonytalanság fedte ily műtétek eredményeit, addig mai nap a hólyag-hüvelysípolynak műtéte a positivszerű eljá­rások körébe tartozik, mely alig évtized óta szebbnél-szebb eredményeket képes felmutatni, és a­mely folyton gyarapszik új meg új műtétek­ módozatokkal. A húgycsurgás, mint kórjel, egyikét feltételezi a legun­dorítóbb és legelkeserítőbb bajoknak, mely már önmagában eléggé indokolja mindazt, a­mit a gyógyművészet ezen kórjel­nek elhárítására kedvező eredménynyel alkalmaz, és húgy­­csurgásától megszabadulva áldani fogja mindannyira ezen betegeknek a működést, habár az egyszer hüvelyének teljes, másszor részletes elzárását, vagy a nádraszájnak a hüvelycső köréből való kirekesztését eszközölte is. A főkellék ezen műtétek sikeréhez általánosan elismerve lévén, az egyes esetek által követett műtéti módozatok feltalálása és alkalmazása képezi mainap a kérdéses tárgy körüli tanulmányozásnak fő­pontját. Váljon a szélesre képzett seblapoknak egyesítéséhez milynemű közeg, fém- vagy selyemfonál h­asználtatik-e, azt ma már mint közönböset tisztába hozta a gyakorlat. A következőkben két kiválóbb kóresetét közöljük ide­vágó gyakorlatunknak, melyeknek mindegyike tanúságos bi­zonyos irányban. Egyike ezen eseteknek olyan hólyag-hüvelysípolyra vo­natkozik, mely nádraköri láb által képezett tályognak és a hüvely felé csinált ellennyitásunknak volt következménye; tanúságos ez adat annyiban, a­mennyiben oly tályogüregnek­­ gyógyulását tünteti elő, mely a hólyaggal közlekedésben ál­lott, és a beleömlő húgy etető befolyásának volt kitéve. A másik eset olyan hólyag-hüvelysípolyra vonatkozik, mely a hüvelynek boltozatán ült s felső részében a hüvelyes résznek fenmaradt heges részlete által volt környezve, annyira, hogy a hólyagnak ujjeszícsnyi területű sípolyos nyílása, meg a nádjának belső szájadéka, csak keskeny heges karimázat által volt egymástól különválasztva. Ez esetben, hogy az egyént megszabadíthassuk folytonos húgycsurgásától, a nádra nyiladékát bele kellett foglalnunk a sípolyzárási sebnek kö­rébe, a­mi által a nő megmentetett ugyan húgycsurgásától, azonban a nádrának a hüvelylyel való közlekedésétől is meg­úsztatott. 1. Hólyag-hüvelysípoly, hólyag és hüvely közti genyes űr­járatnak ellennyitása által előidézve, ennek folytán való elenyészése a hólyag és méh közti tályognak, sipoly­­műtét, gyógyulás. A következő keresetet nem annyira a sipolynak műtéte miatt, mely semmi különösség által sem tűnik ki, mint in­kább azon kórállapotnál fogva tartjuk e helyen közlésre méltónak, mely a hólyag-hüvelysípolynak létrejöttéhez veze­tett ; úgyszintén a gyógyeljárásnak mivolta miatt is, melyet a súlyos bajnak elhárítására alkalmaznunk kellett, s mely­nek egyik alkotó részét a hólyag-hüvelysipolyműtét képezte. Hosszasan tartó nádrabeli és nádraközi lábnak következté­ben ugyanis ez esetben a hólyag mögött tályogképződés jött létre, mely a hólyag üregébe nyílván meg, nemcsak a beteg­nek iszonyú kínjaira adott alkalmat, hanem a hólyagnak a tályog űrével való szabad közlekedése mellett a gyógyulás lehetőségét is csökkenté, annyira, hogy a tályognak a hó­lyagba vezető átmenetes részén, a hüvelynek boltozatbeli táján, ellennyilásnak képezése lett szükséges, mely a mellett, hogy a tályogüregnek gyógyulását eredményezte, hólyaghü­­velysipolynak létrejöttére adott alkalmat, mely utóbbinak eltávolítására utólagos műtét lett szükséges. Ray G.-né, 27 éves, ideges alkatú nőt 1863-diki július havában láttuk a budai sósfürdőben, mint súlyosan beteget. Baja abban állott, hogy nagyfokú görcsös fájdalmai voltak az ivarszer­vek körében, majdnem folytonosan tartó kínos ösztönzésekkel a vi 49

Next