Orvosi Hetilap, 1869. szeptember (13. évfolyam, 36-39. szám)

1869-09-05 / 36. szám

ORVOSI HETILAP. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Adler A. tr. Állason­ és eltérő képzetű új növedékek (homeo­ et heteroplasmata) közt álló átmeneti alakok kiváló esete.— Ullmann S. tr. Csilapíthatlan hányás terhesség alatt, önkéntes koraszülés, halál. — Könyvismertetés. Notizen über chirurgische Paediatrik von P Guersant. — Lehrbuch der praktischen Toxikologie zum Selbststudium und zupf Gebrauch für Vorlesungen von Dr. A. Werber. — Lapszemle. A fejéri mirigyek velőszerű rákja, a rák általános elterjedése hajszáli érdugulások utján. (Vége). — Tat­méreg. — Hüvelykujj a megtartó sebészet netovábbja által megmentve. — Apróbb szemelvények. Tárcza. Az orvosi gyakorlat nőknek való-e. — Konrád Márk. Párisi kórházak. III. A „Charité“ kórház. — Vegyesek. Pest, 1869. mnXm September 5. előfizetést ar : helyben esen évre 9 frt., félvére 4 frt. 5« Hegjelen mindét vasarnap. Miikett egét­ évre 10 frt., félévre 5 frt. A közleménye: litgiényelhetö minden Mr. troslahiv«t»ln»L a .«erke.etd.eare. «vn.nr.li lmrm.nl nrllnn Jnl­ n. . . .. ...­­ ^ Honi s külföldi gyógyászat és koronvázlat közlönye. Tlx.‘n i L*. 4“ vfc’ föl ■■■. A hason- és eltérő képzetü üjnövedékek (homeo- et hete­roplasmata) közt álló átmeneti alakok kiváló esete.1) Adler Adolf tr.-tól Nagy-Károlyban. A régi és a vitalisticus dogmáknak hódoló időszaktól kezdve le, egész az exact kutatásokban működő és sokszor korszakot alkotó szakférfiakig­, köztük első helyen Rokitansky és Virchow, az új képződmények tették a kórtan azon részét, melyben a kutatók majdnem mindegyike szükségesnek találta, hogy azok tanában saját belátása és álláspontja szerint, kü­lönösen felosztásokat illetőleg, változtatásokat létesítsen. Így láttak napvilágot Rokitansky kórbonettanának 1-ső része, Schuhnak „Die Pseudoplasmen“ és Virchownak „Die krankhaften Geschwülste“ stb. czímű munkái. Igaz, hogy Virchow sejtszövettana óta a kórboncz­­tan körében a régibb időkből származó tapasztalatok és ered­mények a tudósok nagy részénél más, az előbbiektől sokké­pen eltérő magyarázatokat nyertek; azonban Virchow főfi­­gyelmét is az új képződmények vették igénybe, sőt az ő sejt­­szövettani rendszerének alapját legnagyobb részben az új képződmények kutatásából és tanulmányozásából nyert ered­mények képezik. Ezen elméletekkel szemben nem lehet jogosulatlan azon kérdésünk: vajjon mik voltak azon okok és mozzanatok, me­lyek a kórboncznokok mindegyikében fölébresztették azon vá­gyat, hogy az új képződmények felosztása körül változtatá­sokat, sőt egész új rendszert teremtsen ? Ennek oka nem volt más, s jelenleg sem más, mint az, hogy valamint a természet rendszerében akadhatni oly egye­­dekre, melyek a szervült lények két nagy országa közt úgy állanak, hogy az egyik búvár azokat az állatokhoz, másik meg a növényekhez számítja, épen úgy talált az egyik vagy másik kórboneznek az új képződményekből egyes féleségeket, melyek az addig dívott rendszerek által fölállított csoportoza­­tok egyikébe sem illettek egészen bele. Ez áll a Virchow által felállított, s jelenleg elfoga­dott rendszerről is, mely tisztán bonettani tekintetben telje­sen czélszerűnek és természetesnek látszik lenni; azonban ez is, a többi rendszerek felett elismert előnyei mellett, a gya­korlatban még sem szolgálhat minden esetben vezérfonalul, úgy hogy Billroth is azt csak azért fogadja el, mivel saját szavai szerint egyedül azon okból nyugszik meg benne, mert azt jobbal pótolni ő sem képes. A dolgok ily állásánál fogva nem lehet feltűnő, ha ritka esetekben a gyakorlat a tüzetes kórjelzés érdekében, nem te­kintve a mesterségesen felállított rendszereket, kéntelen a kórszövettan vezérlete, meg a többi kórjelek egybehasonlítása és összesítése mellett a jelzést önállólag megtenni. De épen ezen esetekben nyílik a gyakorló orvosnak az önálló tanulmányozásra legháladatosabb és legszebb tér, ak­kor, midőn a tudományoknak szentelt műhelyektől távol képtelen hivatásához híven és a tudomány kívánalmainak megfelelően működni. Mert bár a természet a változatlan sarktörvények mel­lett örökké ugyanaz marad, az élet változatosságából ki nem fogy, s mint az egyének egyenlő szervezkedése mellett közülük kettő alig hasonlít egymáshoz, úgy az egyes kórfé­­leségek és esetek különböző kis- és belterjüknél és eltérő is­mérveiknél fogva, bár ugyanegy mértékkel mérve, majd egyik, majd más tekintetben, sokszor igaz csak finom különb­séggel, mindig különböző eredményt mutatnak. Közlendő esetem szerény véleményem szerint kiváló pél­dát nyújt a mondottak igazolására, miért is szíves figyelmü­ket kérem ki annak meghallgatására, hogy azután a rávonat­kozó kórszövettani készítményeket tisztelt ügyfeleimnek górcső alatt egyenkint megmutassam. Kortörténet. Csáki Lajosné, 36 éves, szomszéd Börvély helységbeli lakos, 1867. évi december elsején járó betegeim közt előre hajtott törzs­­zsel, két barátnéjára támaszkodva, sápadt, elúszott és szenvedését nagy fokban külölő arc­c­al jött hozzám azon kérdéssel, váljon nem tudnék-e testéből kinőtt daganatára valami eloszlató írt, szen­vedő és elúszott testének pedig erősítő, étvágyat hozó szert ren­delni ? Kérdéseimre kapott feleletekből következőket jegyeztem fel. A beteg 36 éves, 12 év óta férjezett, két gyermek anyja, kik közül 36 *) Górcsői készítmények bemutatásával előadatott a szatmármegyei orvos-gyógyszerészegylet 1809 május 30-diki szakgyűlésén

Next