Orvosi Hetilap, 1869. december (13. évfolyam, 49-52. szám)

1869-12-05 / 49. szám

AO. »SE. Pest, 1869. Deczember 5. -tg;ad 4r. helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. So­kr. v­idé­k­en egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közle­mények és fizetések bérmentesítendő­k. Hirdetésekért soronkint­ 15 ujkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél Erzsébet-tér 10. sz.. és Bil­an György könyvkereskedésében váczi­ utéz a D­rasch­e-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és körüvvázlat közlönye. TP fi -»«fil­és »in.. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. Schenk S. tr. Közlemények a bécsi cs. kir. egyetem élettani dolgozdájából. I. Csillszőrök mint mozgás okai. II. Csilánytestecsek a magzatcsiz­máiban. — H e r m a­n n A. tr. Az Addison-féle kór vagyis a mellékvesék bántalmai. (Folytatás). — Fehér N. tr. Válasz Szuper Lajos tr. megjegyzéseire — Könyvismertetés Des lesions de vaisseaux rétro-pelviens. par M. le docteur de Mercy. —Lapszemle. Ütérsebek hegedése a környezetben végbemenő genyedés daczára — Ütértágulatok. (Vége) — A kéztőbeni ficzam esete. — Apróbb szemelvények. Tárcza. K­o 11 e­r Gr­y. tr. A német természetvizsgálók és orvosok XLlll-ik nagy gyűlése. IV. — Konrád M. A gyermekkórházak és testegye­­nészeti intézetek Parisban. J Melléklet: Az árnyékszékrendszerekről tekintettel a hazai, és főleg a pesti viszonyokra. Irta Fodor József tr, 1869 Közlemények a bécsi cs. kir. egyetem élettani dolgoz­dájából. Schenk Sámuel tr. magán- és segédtanártól. I. Csillisőrök mint mozgás okai. Ha a rana temporaria termékenyített és fejlődő peté­jét egyszerű górcső segélyével vizsgáljuk, úgy azt a pete boritékában nem nyugalom állapotában találjuk, hanem foly­tonos mozgásban látjuk a magzatcsir hát barázdájára vont tengely körül. E forgó mozgás olynemű, hogy a magzatcsir óramutató hegyének képzelt feje óra mutatójával ellenkező irány­ban mozog, úgy, hogy a magzatcsir sarkvégén álló szemlélő előtt a magzatcsir fejvége balfelé tér el. A mozgás félbeszakítás nélkül történik. Ezt egymás után következő napokon több óra hosszant szemlélhetjük, anélkül, hogy irányában változást vennénk észre. Csak a későbbi fejlődési korszakokban, midőn a pete alakváltozása és testében az elemek megoszlása a magzatcsir tartására befolyást kezd gyakorolni, változik annak állása és forgása is. Ekkép a magzatcsir, mely a peteburokban előbb vízszin­tesen, hátbarázdájával fölfelé feküdt, helyzetét csak addig tarthatja meg, míg a fark nagyobb nem lesz, s Remak mi­­rigycsírja (Reichert központi peteszéktömege) tömegben nem növekszik. Az alakelemek e nagyobb halmozódásánál fogva a test, hátsó felén, előbbi vízszintes fekvését változtatja,s ehhez hajlott irányúval cseréli fel, melynél a fejrész felfelé, a farkrész pedig,mint nehezebb vég,le­felé fog nézni.Azon húzás, melyet a test nehezebb fele a magzatcsírra gyakorol, a forgó mozgásnál is megtartja érvényét. Az idő, mely egy megforduláshoz kívántatik, külön­böző, s mint előre látható, azon sebességtől függ, mellyel a magzatcsír mozog. Ez azonban oly egyenlőtlen, hogy nem adhatom elő mindazon okokat, melyek a forgásra befolyással vannak. Csak a meleg behatásáról állíthatom,hogy a mozgást gyorsítja, mit a mozgás ezen, később kifejtendő oka folytán látni fogunk. Egy lényeges ok, mely a mozgást lassíthatja, a pete­tok ráfekvése a pete felületének egyes helyeire. De, hogy legalább megközelítőleg adjam elő a sebessé­get, mellyel a magzatcsír forog, a fejlődés különböző kor­szakaiból vett magzatcsírokon következőkép határoztam meg az időt, mely egy megforduláshoz szükségeltetik. A magzatcsir testének felületén szemügyre vétetett bár­mely hely, mely környezetében bemélyedése által különö­sen feltűnt, s fekvésének változása figyelemmel kisértetett. Ily helyül legjobban a hátbarázda választható. Bemélyedése által a homályos pete felületén ez legkönnyebben észrevehető. Másfelül pedig e hely iránya egyenes, minélfogva hozzá pár­huzamosan húzott vonaltól elhajlása látható. A petét kocsonyájával s peteborítékával együtt lapos üvegedénybe tesszük, melyet egyenesen vonalazott fehér pa­pirosra állítunk. E vonalak egyikével párhuzamosan állítjuk föl a hátbarázdát. Most csak az időt kell meghatároznunk, mely arra szükségeltetik, hogy a hátbarázda a húzott vonal­lal először vagy másodszor ismét párhuzamosan álljon.Ekkor megvan a fél vagy egész forgásidő, melyet a magzatcsir meg­fordulásához szükséges. Ekképen kitudtam, azon idő néhány tartamát, melyet a magzatcsir egy megforduláshoz szükséges. A magzatcsírok, melyeket erre választottam, kifejlett hátbarázdával voltak ellátva, s a magzatcsir átmérője e hátbarázda irányában az erre függélyesen húzott átmérőket hosszra nézve felülmúlta. Egy megfordulás ideje: 6 percz és 17 másodpercz volt. Hasonló meghatározásokat, melyek a fent elsoroltakkal megegyeznek, idősb magzatcsírokon is hajtottam végre. Pontosan meg nem mondható, mely fejlődési korszak­ban lép fel az első forgó mozgás. Baer a fejlődés történe­téről írt művében említi,hogy az épen tojt fris pete a petetoktól szorosan körül van véve úgy, hogy a pete felülete a pete­tok felületével érintkezik. Csak később, midőn érintkezés folytán folyadék lép közéjük, lesz a pete a petetokban sza­baddá. Ez utóbbi folyamat a petékben csakhamar fellép, mi­után azok az anyatestből kiváltak. Az most a kérdés, váljon a fejlődés már e korai korszakában is észlelhető-e ily forgó mozgás. Mindenesetre nehéz dolog ily petéken valami forgó mozgást látni, mert nem fedezhetünk fel a petén oly vo­nalt, melynek helyváltoztatásából forgási mozgásra követ­keztethetnénk. Csak az első barázdák felléptekor következ­tethetnénk azok helyváltoztatásából,­­ ha ez épen előfor-49

Next