Orvosi Hetilap, 1869. december (13. évfolyam, 49-52. szám)
1869-12-05 / 49. szám
AO. »SE. Pest, 1869. Deczember 5. -tg;ad 4r. helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. Sokr. vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 ujkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél Erzsébet-tér 10. sz.. és Bilan György könyvkereskedésében váczi utéz a Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és körüvvázlat közlönye. TP fi -»«filés »in.. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. Schenk S. tr. Közlemények a bécsi cs. kir. egyetem élettani dolgozdájából. I. Csillszőrök mint mozgás okai. II. Csilánytestecsek a magzatcsizmáiban. — H e r m an n A. tr. Az Addison-féle kór vagyis a mellékvesék bántalmai. (Folytatás). — Fehér N. tr. Válasz Szuper Lajos tr. megjegyzéseire — Könyvismertetés Des lesions de vaisseaux rétro-pelviens. par M. le docteur de Mercy. —Lapszemle. Ütérsebek hegedése a környezetben végbemenő genyedés daczára — Ütértágulatok. (Vége) — A kéztőbeni ficzam esete. — Apróbb szemelvények. Tárcza. Ko 11 er Gry. tr. A német természetvizsgálók és orvosok XLlll-ik nagy gyűlése. IV. — Konrád M. A gyermekkórházak és testegyenészeti intézetek Parisban. J Melléklet: Az árnyékszékrendszerekről tekintettel a hazai, és főleg a pesti viszonyokra. Irta Fodor József tr, 1869 Közlemények a bécsi cs. kir. egyetem élettani dolgozdájából. Schenk Sámuel tr. magán- és segédtanártól. I. Csillisőrök mint mozgás okai. Ha a rana temporaria termékenyített és fejlődő petéjét egyszerű górcső segélyével vizsgáljuk, úgy azt a pete boritékában nem nyugalom állapotában találjuk, hanem folytonos mozgásban látjuk a magzatcsir hát barázdájára vont tengely körül. E forgó mozgás olynemű, hogy a magzatcsir óramutató hegyének képzelt feje óra mutatójával ellenkező irányban mozog, úgy, hogy a magzatcsir sarkvégén álló szemlélő előtt a magzatcsir fejvége balfelé tér el. A mozgás félbeszakítás nélkül történik. Ezt egymás után következő napokon több óra hosszant szemlélhetjük, anélkül, hogy irányában változást vennénk észre. Csak a későbbi fejlődési korszakokban, midőn a pete alakváltozása és testében az elemek megoszlása a magzatcsir tartására befolyást kezd gyakorolni, változik annak állása és forgása is. Ekkép a magzatcsir, mely a peteburokban előbb vízszintesen, hátbarázdájával fölfelé feküdt, helyzetét csak addig tarthatja meg, míg a fark nagyobb nem lesz, s Remak mirigycsírja (Reichert központi peteszéktömege) tömegben nem növekszik. Az alakelemek e nagyobb halmozódásánál fogva a test, hátsó felén, előbbi vízszintes fekvését változtatja,s ehhez hajlott irányúval cseréli fel, melynél a fejrész felfelé, a farkrész pedig,mint nehezebb vég,lefelé fog nézni.Azon húzás, melyet a test nehezebb fele a magzatcsírra gyakorol, a forgó mozgásnál is megtartja érvényét. Az idő, mely egy megforduláshoz kívántatik, különböző, s mint előre látható, azon sebességtől függ, mellyel a magzatcsír mozog. Ez azonban oly egyenlőtlen, hogy nem adhatom elő mindazon okokat, melyek a forgásra befolyással vannak. Csak a meleg behatásáról állíthatom,hogy a mozgást gyorsítja, mit a mozgás ezen, később kifejtendő oka folytán látni fogunk. Egy lényeges ok, mely a mozgást lassíthatja, a petetok ráfekvése a pete felületének egyes helyeire. De, hogy legalább megközelítőleg adjam elő a sebességet, mellyel a magzatcsír forog, a fejlődés különböző korszakaiból vett magzatcsírokon következőkép határoztam meg az időt, mely egy megforduláshoz szükségeltetik. A magzatcsir testének felületén szemügyre vétetett bármely hely, mely környezetében bemélyedése által különösen feltűnt, s fekvésének változása figyelemmel kisértetett. Ily helyül legjobban a hátbarázda választható. Bemélyedése által a homályos pete felületén ez legkönnyebben észrevehető. Másfelül pedig e hely iránya egyenes, minélfogva hozzá párhuzamosan húzott vonaltól elhajlása látható. A petét kocsonyájával s peteborítékával együtt lapos üvegedénybe tesszük, melyet egyenesen vonalazott fehér papirosra állítunk. E vonalak egyikével párhuzamosan állítjuk föl a hátbarázdát. Most csak az időt kell meghatároznunk, mely arra szükségeltetik, hogy a hátbarázda a húzott vonallal először vagy másodszor ismét párhuzamosan álljon.Ekkor megvan a fél vagy egész forgásidő, melyet a magzatcsir megfordulásához szükséges. Ekképen kitudtam, azon idő néhány tartamát, melyet a magzatcsir egy megforduláshoz szükséges. A magzatcsírok, melyeket erre választottam, kifejlett hátbarázdával voltak ellátva, s a magzatcsir átmérője e hátbarázda irányában az erre függélyesen húzott átmérőket hosszra nézve felülmúlta. Egy megfordulás ideje: 6 percz és 17 másodpercz volt. Hasonló meghatározásokat, melyek a fent elsoroltakkal megegyeznek, idősb magzatcsírokon is hajtottam végre. Pontosan meg nem mondható, mely fejlődési korszakban lép fel az első forgó mozgás. Baer a fejlődés történetéről írt művében említi,hogy az épen tojt fris pete a petetoktól szorosan körül van véve úgy, hogy a pete felülete a petetok felületével érintkezik. Csak később, midőn érintkezés folytán folyadék lép közéjük, lesz a pete a petetokban szabaddá. Ez utóbbi folyamat a petékben csakhamar fellép, miután azok az anyatestből kiváltak. Az most a kérdés, váljon a fejlődés már e korai korszakában is észlelhető-e ily forgó mozgás. Mindenesetre nehéz dolog ily petéken valami forgó mozgást látni, mert nem fedezhetünk fel a petén oly vonalt, melynek helyváltoztatásából forgási mozgásra következtethetnénk. Csak az első barázdák felléptekor következtethetnénk azok helyváltoztatásából, ha ez épen előfor-49