Orvosi Hetilap, 1870. május (14. évfolyam, 18-22. szám)
1870-05-01 / 18. szám
8 H (»fizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 1 0 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 uj kr. üvegjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségi* Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésébe váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. ^ j®. ■■■ . Pest, 1870. Május 1. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovsky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. K é 11 i K. tr. A Basedow-féle kórról. — U 11 m a n. n I. tr. A felkarficzamok beigazításáról Schinzinger eljárása szerint. — Könyvismertetés. Handbuch der operativen Chirurgie von Prof. Dr. Julius Szymanowski. — Lapszemle. A fémgyógyászat a Lamboisiére kórházban Párisban. —A chloral hatása a hangyanyhólyag alkalmazása mellett. — Az epe elválasztó csöveinek eredetéről. Tircza, Bókás Jmmr. Orvosi jelentés a pestig szegény gyermekkórház 1869-ik évi működéséről. — A biharmegyei orvos-gyógyszerész és természettudományi egylet felirata a m. kir. belügyérhez. — A budapesti kir. orvosegylet april 23-ki ülése. — Vegyesek. — Pályázat. A Basedow-féle kórról. Kétii Károly tr.-tól Bécsben. Ezen, csak az utóbbi években felismert és megfigyelt bántalom több mint tíz esetét volt alkalmam észlelni s részben villámgyógyászatilag kezelni Benedikt tanár járkórodásán, s miután az említett baj terjedelmesebb ismertetése magyar nyelven tudtommal nem közöltetett, bátorkodom a jelen czikket a nyilvánosság elé bocsátani. A Basedow-féle kór egyik fő tünetét a dülszem (Glotzauge) képezi, mely okát a szemteke mögötti üterek és visszerek kitágulásában találja. Stellwag nézete szerint a dalszem jellemét nem csupán az elődudorodás alkotja, hanem még az akaratbefolyás változatlan volta mellett a pillantatások (Lidschlag) ritkábbak, a szemhéjak pedig a rendesnél jobban nyitva állanak. Ugyanazon szerző egyúttal a szemizmokon ritkábban előjövő társulási hűdésre (Assoziationslähmung) is figyelmessé tett, mely abban áll, hogy az alkalmazkodási mozgások kivihetők ugyan, de az oldaltekintés a fej együttmozgása nélkül lehetlen. Az ezen bántalomnál fellépő golyvák, Yirchow vizsgálatai szerint, eleinte csak siteres és visszeres vértoluláson alapszanak, később azonban kocsonyás és tömlős elváltozások, s végül csomós keményedések lépnek föl. A szíven előforduló változás csak kitágulás szokott lenni. Ezek volnának a legszembeötlőbb kórjelek, de korántsem az egyedüliek, s főleg Trousseau-nak köszönhetjük a Base dow-féle kór tüneteinek pontos ismertetését, milyenek: A vérkeringési zavarok, mint hószámhiány, orr-, agy- és bélvérzések. Fontos tünetként említeni meg azon, általam is gyakran észlelt rendellenességet, miszerint a fejér és néha a hasi függér tágultsága és heves lüktetése mellett az orsóütér állandóan megszűkülve találtatott. Máj- és lépdaganatok, Bright-kór, rendellenes étvágy, hasmenés, jelentékeny psychicus zavarok, időnkint fellépő vizenyők, körülírt hűdések és érzéstelenség — főleg az arezon — néha féloldali hűdések, mindmegannyi tünetek, melyek egyenként és együttesen a Basedow-féle betegségnek ép oly lényeges kórjeleit képezhetik, mint az először felhozott három leggyakoribb kórtünet. Benedikt figyelmeztet arra, hogy az együttérző ideg bántalmai gyakran hibásan az edénymozgatók bajaiként tekintetnek. Az együttérz ideg, az edénymozgató idegrostokon vagyis az edények izomsejteinek mozgató rostjain kívül, még átalában a szervi izomsejtek részére is bír mozgató és a belek részére érző ágakkal.Ha ezen két utóbbi roltozat sorozata nem mutat valami rendellenességet, akkor az ideges keringési zavaroknál czélszerűbb leszen edénymozgató idegbántalmat mint az együttérz ideg betegségét felvenni. Ezenkívül figyelembe veendő az edényidegek elágzási módja a mozgatóidegekkel szemben . Benedikt különösen kiemeli azon körülményt, hogy az agyedények mozgató rostjai egész a nyaki, sőt a háti gerinczagyig lehágnak, míg elágzási tájukhoz jutnak, és továbbá hogy némely edénymozgató rostok a határköteget nem lépik át, hanem egyenesen egy fonaton át jutnak el edényeikhez. Ez okból valamely központi pl. a nyaki gerinczagyban fészkelő edényidegek góczbeli bántalma már elsőlegesen igen elterjedt tüneteket külöhet a legmeszszebb fekvő testrészeken is, annyival inkább, miután másodlagos góczbeli megbetegedések,vagy a központi idegrendszerbeni keringési zavarok által újabb kórjelek léphetnek fel. Ezen módon könyen megérthetjük, miként léphet át valamely gerinczagyi bántalom az agyra és viszont. Most azon kérdés merül fel, váljon alapos-e ama, eddig fennállt vélemény, miszerint minden kóros edénytágulat szenvedőleges (passiv) természetű. Ulóbbi élettani dolgozatok ezt határozottan megcáfolják, így a Ludwig által felfedezett lenyomó ideg (n. depressor) izgatásánál tevőleges edénytágulat lép fel a fejen, s hasonló folyamat mutatkozik a dobnyelvág (v. tymp. lingualis) izgatásánál az állalatti mirigy edényeiben (Schiff). A fülüterekre nézve a fülhalántékágban lefutó idegágak hasonló szerepet játszanak, ha ugyanis az együttérz ideget az egyik oldalon átmetszük, s a másik oldali fülön lábot hozunk létre, akkor az edénytágulat ez utóbbi oldalon jelentékenyebb, mint az elsőn. Lévén visszahajtó izgatás folytán szintén edénytágulatot látott létrejönni. Benedikt valószínűtlennek állítja, hogy az ivartehet. 18