Orvosi Hetilap, 1870. május (14. évfolyam, 18-22. szám)

1870-05-01 / 18. szám

8 H (»fizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 1 0 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közle­mények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 uj kr. üvegjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségi* Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésébe váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETI­LAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. ^ j®. ■■■ . Pest, 1870. Május 1. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovsk­y Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. K é 11 i K. tr. A Basedow-féle kórról. — U 11 m a n. n I. tr. A felkarficzamok beigazításáról Schinzinger eljárása szerint. — Könyvismertetés. Handbuch der operativen Chirurgie von Prof. Dr. Julius Szymanowski. — Lapszemle. A fémgyó­gyászat a Lam­boisiére kórházban Párisban. —­­A chloral hatása a hangyanyhólyag alkalmazása mellett. — Az epe elválasztó csöveinek eredetéről. Ti­rcza, Bókás J­mmr. Orvosi jelentés a pestig szegény­ gyermekkórház 1869-ik évi működéséről. — A biharmegyei orvos-gyógyszerész és természettudományi egylet felirata a m. kir. belügyérhez. — A budapesti kir. orvosegylet april 23-ki ülése. — Vegyesek. — Pályázat. A Basedow-féle kórról. Kéti­i Károly tr.-tól Bécsben. Ezen, csak az utóbbi években felismert és megfigyelt bántalom több mint tíz esetét volt alkalmam észlelni s rész­ben villámgyógyászatilag kezelni Benedikt tanár járkóro­­dásán, s miután az említett baj terjedelmesebb ismertetése magyar nyelven tudtommal nem közöltetett, bátorkodom a jelen czikket a nyilvánosság elé bocsátani. A Basedow-féle kór egyik fő tünetét a dülszem (Glotz­auge) képezi, mely okát a szemteke mögötti üterek és vissz­­erek kitágulásában találja. Stell­wag nézete szerint a dal­szem jellemét nem csupán az elődudorodás alkotja, hanem még az akaratbefolyás változatlan volta mellett a pillanta­­tások (Lidschlag) ritkábbak, a szemhéjak pedig a rendes­nél jobban nyitva állanak. Ugyanazon szerző egyúttal a szem­­izmokon ritkábban előjövő társulási hűdésre (Assozia­tionslähmung) is figyelmessé tett, mely abban áll, hogy az alkalmazkodási mozgások kivihetők ugyan, de az oldaltekin­tés a fej együttmozgása nélkül lehetlen. Az ezen bántalomnál fellépő golyvák, Yirchow vizs­gálatai szerint, eleinte csak siteres és visszeres vértoluláson alapszanak, később azonban kocsonyás és tömlős elváltozá­sok, s végül csomós keményedések lépnek föl. A szíven előforduló változás csak kitágulás szokott lenni. Ezek volnának a legszembeötlőbb kórjelek, de ko­rántsem az egyedüliek, s főleg Trousseau-nak köszönhet­jük a B­a­s­e d­o­w-féle kór tüneteinek pontos ismertetését, milyenek: A vérkeringési zavarok, mint hószámhiány, orr-, agy- és bélvérzések. Fontos tünetként említeni meg azon, általam is gyakran észlelt rendellenességet, miszerint a fejér és néha a hasi függér tágultsága és heves lüktetése mellett az orsó­­ütér állandóan megszűkülve találtatott. Máj- és lépdagana­­tok, Bright-kór, rendellenes étvágy, hasmenés, jelentékeny psychicus zavarok, időnkint fellépő vizenyők, körülírt hűdé­­sek és érzéstelenség — főleg az arezon — néha féloldali hűdések, mindmegannyi tünetek, melyek egyenként és együt­tesen a Basedow-féle betegségnek ép oly lényeges kórjeleit képezhetik, mint az először felhozott három leggyakoribb kór­tünet. Benedikt figyelmeztet arra, hogy az együttérző ideg bántalmai gyakran hibásan az edénymozgatók bajaiként tekintetnek. Az együttérz ideg, az edénymozgató idegrostokon vagyis az edények izomsejteinek mozgató rostjain kívül, még átalában a szervi izomsejtek részére is bír mozgató és a be­lek részére érző ágakkal.Ha ezen két utóbbi roltozat sorozata nem mutat valami rendellenességet, akkor az ideges kerin­gési zavaroknál czélszerűbb leszen edénymozgató idegbántal­­mat mint az együttérz ideg betegségét felvenni. Ezenkívül figyelembe veendő az edényidegek elágzási módja a mozgató­idegekkel szemben . Benedikt különösen kiemeli azon kö­rülményt, hogy az agyedények mozgató rostjai egész a nyaki, sőt a háti gerinczagyig lehágnak, míg elágzási tájukhoz jut­nak, é­s továbbá hogy némely edénymozgató rostok a határ­­köteget nem lépik át, hanem egyenesen egy fonaton át jut­nak el edényeikhez. Ez okból valamely központi pl. a nyaki gerinczagyban fészkelő edényidegek góczbeli bántalma már el­sőlegesen igen elterjedt tüneteket külö­het a legmeszszebb fekvő testrészeken is, annyival inkább, miután másodlagos góczbeli megbetegedések,vagy a központi idegrendszerbeni ke­ringési zavarok által újabb kórjelek léphetnek fel. Ezen módon könyen megérthetjük, miként léphet át valamely gerinczagyi bántalom az agyra és viszont. Most azon kérdés merül fel, váljon alapos-e ama, eddig fennállt vélemény, miszerint minden kóros edénytágulat szen­vedőleges (passiv) természetű. Ulóbbi élettani dolgozatok ezt határozottan megc­áfolják, így a Ludwig által felfedezett lenyomó ideg (n. depressor) izgatásánál tevőleges edénytágu­­lat lép fel a fejen, s hasonló folyamat mutatkozik a dobnyelv­­ág (v. tymp. lingualis) izgatásánál az állalatti mirigy edé­nyeiben (Schiff). A fülüterekre nézve a fülhalántékágban le­futó idegágak hasonló szerepet játszanak, ha ugyanis az együttérz ideget az egyik oldalon átmetszük, s a másik ol­dali fülön lábot hozunk létre, akkor az edénytágulat ez utóbbi oldalon jelentékenyebb, mint az elsőn. Lévén visszahajtó izgatás folytán szintén edénytágulatot látott létrejönni. Benedikt valószínűtlennek állítja, hogy az ivartehet­. 18

Next