Orvosi Hetilap, 1870. június (14. évfolyam, 23-26. szám)

1870-06-05 / 23. szám

Tartalom. Politzer Illés tr. Tapasztalatok a fülfolyások ismerete körül. — Teöreök Kálmán tr. Billroth tanár kórodáján 1869/70- diki tanév négy első havában végzett műtétek. (Folyt). — Könyvismertetés. Dr. H. H­e­­­f­f­t’s Handbuch der Balneothera­pie. Von Dr. Ed. Krieger. Hetedik kiadás. — Lapszemle. Mérgezés carbolsav helybeli alkalmazása által. — Gyűszünkelevelek re­megő tébolynál. — Némely idegközponti szervek kórboncztana nehézkórnál. — Mérgezés fás zanót által. Tárcza. A magyar tudományos akadémia. — A selmeczi természettudományi és gyógyászati egylet 1870. martius 5-diki első gyűlése. — A bi­­harmegyei orvos , gyógyszerész- és természettudományi egylet 1870­ május 1ö-ki közgyűléséből. — Vegyesek. — Pályázat. Melléklet: A közegészségügy és törvényszéki orvostan 4. sz. S 3. mrj.i Pest, 1870. Jnnins .5 Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 f­r., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közle­mények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 ujkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és koronvázlat közlönye. rB'< I■■ ■■ «» *1 ■ n^. é­vfolysam. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tapasztalatok a fülfolyások kezelése körül. Politzer Illés Jr., pesti gyakorló orvostól. Az emberi hallásszervezet lobos folyamatai, különösen annak közép részében lépnek fel, s azok a hallásműködésre, sőt némelykor az egyén lételére nézve is legnagyobb jelen­tőséggel bírnak, egyszersmind pedig a fülnek leggyako­ribb kóralakjait képezik. Kezelés alá kerülő fülbetegek nagy számánál a középfül bántalmazása mellett a külhalljá­­rat takaróját is bántalmazva találjuk, s ezen tény véleményem szerint azon körülményben rejlik, hogy mindkét fülrész edé­nyei sokszorosan összenyílnak egymással; továbbá mindazon káros külhatányok, melyek a középfülnél kóros elváltozásokra okul szolgálnak, a külső fülrészt is megtámadják és viszont. Gyakran azonban a külhalljárat kóros állapota csak folyta­tólagos (consecutiv), midőn a lob eredő helyéről a külhall­­járatra átterjed, mi leginkább akkor vehető észre, ha a dob­hártya át van fúrva, s a halljárat takarója, a dobü­rból ki­folyó váladékkal hosszabb érintkezésben lévén, támadta­­tik meg. Megtörténik ugyan, hogy ily lobos állapotok minden szervezett kórtermény képződése és működési zavar hátraha­gyása nélkül maguktól (spontán) kedvezőleg lefolynak; leg­több esetben azonban, kivált ha a lábfolyamat több ideig tartott, izzadmányok képződnek, melyek, a lob foka és az egyén alkati viszonyainál fogva, úgy mennyiség mint minő­ségre nézve egymástól különbözők lesznek. Természeti gyógyulás a középfül lobos folyamatainál ritkábban követke­zik be, mint más fakhártyák bántalmainál, — azon okból, mert a fül sajátságos tekervényes szerkezete és üregeinek öblös mé­lyedései a létrejött izzadmányt műkezelési segély hiányában kifolyásban gátolják; magától értetik, hogy olyankor a pangó anyagok az általuk elárasztott képleteket maguk ré­széről szinte ingerük, s a láb tartamát vagy növekedését elő­mozdítják. Mellőzhetlen feladatunk tehát nemcsak az, hogy korai kezelés által a legfontosabb emberi érzékek egyikét a végelpusztulástól megmentsük, hanem nem egyszer még az is, hogy a kórfolyamatnak a fül igen fontos szomszédszerveire való átterjedése által fenyegetett élet a legnagyobb veszély­től megóvassék. Mindazonáltal még máig is itt-ott azon, a múlt időben nagyon elterjedt véleményre akadtunk, hogy a fülfolyást fel­tételező lobot érintetlenül hagyjuk, hacsak kezelésünk által az illető betegnek tetemes kárt okozni nem akarunk. Ezen, mint látszik, a lak­osok által igen kiterjedten elfogadott té­ves nézet csak a fül hiányos vizsgálati módjából származott, oly esetekben, hol idült genyedés mellett a külhalljárat szű­külete, vagy pöfeteg általi teljes elzárása miatt a genyfolyás gátolva volt, s a pangó geny csontszuvasodást, agyhártya­­lábot, agytályogot idézvén elő, halált okozott. „Ha tehát magától szűnő fülfolyás ily vészes következményekkel járhat, akkor tanácsos sem lehet azt mittevőleg megszűntetni “■ , így hangzott azon zárkövetkeztetés,mely hibás felvételen alapult, mennyiben csak a megakadt kifolyást, s nem magát az aka­dályt vették tekintetbe, mert ehhez a szükséges vizsgálási készülék hiányzott, mióta azonban tölcsér és fényvető (reflec­tor), nemkülönben kórboncztani vizsgálatok által az egész folyamat felderíttetett, az elnyomott felfolyás veszélye felőli nézetek az ügy józanabb felfogásának engedtek helyet. Minthogy az előbbiekből elég világosan kiderül, hogy a kül- és középfülben izzadm­ányképződéssel járó lábos fo­lyamatok rendszeres gyógyítás alá vonandók, ennélfogva a hallásszerv sajátságos szerkezetének tekintetbevételével kü­lönleges eljárást is fogunk alkalmazni, attól különbözőt, me­lyet más testrészek hasonló bántalmazásainál használni szok­tunk, miáltal — nem tekintve a fülbántalmak kórjelzését — a fülészetnek, mint különlegességi szakmának joga az orvosi tudományban biztosíttatik. Az olyankor használandó szere­ket úgy, mint az alkalmazási módot, alább vázlandom. Minden előforduló fülbeli genyfolyásnál, bármily minő­ségű legyen is a váladék, a kifolyást feltételező láb okat ki­puhatolni iparkodjunk , minthogy ez a kórjóslatra, valamint a baj gyógymódjára is lényeges befolyással van. Első tekin­tetre, példaképen: a vörhenyből eredő fülfolyásnál, mely, mint tudva van, a leggondosabb szerelés mellett is az orvos és beteg türelmét évekig igénybe veheti, másként fogunk jó­solni, mint valamely külbehatástól származónál, mely utóbbi esetben gyógyulásra sokkal rövidebb idő szükséges. Alkati bajokkal párosult fülbeli genyfolyások hosszú szerelési időt igényelnek, minthogy csak az átalános egészségi állapot­­a-23

Next