Orvosi Hetilap, 1872. június (16. évfolyam, 22-26. szám)

1872-06-02 / 22. szám

.limius 2. Pest, 1872. 109* mZRm Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségn. Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésébe váczi­ utéz a Drasche-féle házban. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4flt 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közle­mények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetés­ekért soronként 15 njkr ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kór­vázlat közlönye. □OlBenJbLa.1.od.Us.­e’vrf’oly'a'iui. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. Tö­r­ö­k An­ t­r. A közszöveti kérdés mai álláspontja. (Folyt) — Geber E. tr. A xanthoma (vitiligoidea) palpebrarum boncztani viszonya. (Folyt.) — Wittmann L. tr. A Wahl-féle idomító kötés veleszületett dongalábnál. — Könyvismertetés. Annals of Cholera from the Earliest Periods to the Year 1871. By John Macpherson. — Lapszemle. Az úgynevezett gyula­­dásos lúdlábról. (Vége.) Tárcza. Észrevételek a baraque-kórházakról. IV. — Bókai J. t­r. Orvosi jelentés a „pesti szegény-gyermekkórház” 1871-diki működéséről. — Liebmann M. A bécsi szülkórodákból.— Vegyesek. — Pályázatok. A „közszöveti kérdés“ mai álláspontja.1) Török Aurel tr., ny. r. tar-tól Kolozsvárott (Folytatás). A mondottakból eléggé kiderül, hogy a béka Achilles­­inában sesam-képletként foglalt szövet valóságos porczszö­­vetből áll, s hátramarad még azon kérdés megoldása, mily szöveti viszonyban áll e poroz magához az inhoz, s mily fi­nomabb szerkezeti rendezettséget tanúsítanak a benne elő­forduló elemek, a­mennyiben e viszonyok az eddigi bitvárla­tokban tüzetesebben tanulmányozva még nem voltak. Ha az egész inán át hosszmetszetet teszünk, már sza­bad szemmel megkülönböztethetjük az atlaszfényű és érménze­­sebb összeállású porczos részt az inas résztől, mely az előb­bit burokképen veszi körül. A két szövet közti különbség még élesebb határvonalakban jelentkezik chromsav vagy picrinsavban conservált inak metszetein, s ez utóbbi készít­ményeken egy harmadik szövetrésznek határait is kifejezve találjuk, mely az innak bunkószerű megvastagodási helyén mintegy keskeny gyűrűként van a poroz és inszövet közé ik­tatva, — ezen részt valóságosan elcsontosodott szövetnek tartom úgy, hogy az Achillesinnál tulajdonkép három szöveti szerkezettel lesz dolgunk. Az elcsontosodott rész kifelé vékonyrétű in­szövettel boríttatik, befelé pedig a porcc­al közvetlen össze­köttetésbe jön, s miután az in külfelületén a legnagyobb vas­tagságát éri el (az innak két oldalán, hol az edények és idegkötegek haladnak), az egész ékalakú léczkeretet ké­pez, mely mintegy rögzítési pontot szolgál az ízülettől fel­felé eső tulajdonképi Achillesin és a lábtőizmait beburkoló bőnye között. Haránt metszeten szerkezetre nézve két külön­böző réteget, a. m. egy külső lemezes réteget, s ettől befelé terjedő berendezett rendszert vehetünk észre. Mindkét ré­tegben egyneműen megcsontosodott közti állományt és üre­­ket különböztethetünk meg; a külső rétegben ezen ürek orsó­­dad, vagy petéded réseket képeznek, melyektől a csontos közti állományba finom, repedésszerű nyúlványok indulnak ki. Ezen ürek párhuzamos irányú fekvése, a külső rétegnek kör­körös lemezszerkezetet kölcsönöz. A belső réteg ürei sok­kal nagyobbak, öblösek, s az egymással sokszorosan keresz­tező gerendezetek közti tereiként tűnnek fel. Oly metszeten, melynél a mészsókat kivonjuk, a következő szerkezeti viszo­nyokkal találkozunk. Mind a külső mind a belső réteg alap­állománya finom, s csak itt ott mutat erősebben kifejezett rostozatot, de míg a rostok a külső rétegben valamennyien párhuzamosan, s így az in tengelyéhez képest kölcsönösen haladnak, addig a belső réteg gerendezetei egymáson keresz­tül kacsul járó rostkötegeket képeznek. Ez utóbbiak mintegy fészkeket vesznek körül, melyekben különböző nagyságú és a szaporodás folytán különböző kifejlődésű protoplasmasej­­tek fekszenek. A külső réteg felé eső sejtfészkek mindinkább keskenyebbekké, s az egyes sejtek is karcsúbbakká, orsóalakú­­akká válnak, egyszersmind egymáshoz való helyzetük ren­desebbé lesz, mert ezentúl az egész külső rétegben találkozó sejtek párhuzamos fekvetet mutatnak, t­apúgy mint egyéb lemezes csontok sejtei. E réteg miben sem különböznék va­lamely végtag­ csont szerkezetétől, ha vele és Havers-féle ürekkel bírna; mindazáltal nem egyszerű elmeszesedésnek (mint Lehmann állította), hanem valóságos elcsontoso­­dásnak kell, hogy tekintsük az itt észlelhető szöveti jelen­séget, melynek kifejlett mintaképét az elcsontosodott emberi térdkalácsban találjuk (a térdkalács kifejlődésére vonatkozó búvárlataim eredményét egy közelebbi alkalommal fogom közölni). Ezen egész csontos réteg — kivéve, hogy Lehmann említi, miszerint az Achillesia alsó részében néha elmeszedést észlelt — tudtommal addig valamennyi búvár figyelmét ki­kerülte. A porczos rész, mint már fentebb említve volt, az inas rész által burokképen vétetik körül, úgy azonban, hogy ezen belül az egyes inkötegek a porczos részen át min­den irányban keresztül hatolnak, miért is önálló,­­ kivéve, a pipa dorsigera Achillesinának porczánál. Csupán csak kis térre szorítkozik a porczszerkezetnek (illetőleg a dhondrogen közti állománynak) kissé önállóbb kifejlődése, s e rész az, mely a csontléczkerethez közvetlenül csatlakozik; e helyről írta le Lehmann is tokkal ellátott porczsejteit, míg a sejt, valamint a közti állomány közötti részletes viszony előtte ismeretlen maradt. Akár húsz-, akár haránt met-22 .) L. az OHL. 17. számát

Next