Orvosi Hetilap, 1872. augusztus (16. évfolyam, 31-34. szám)
1872-08-04 / 31. szám
Pest, 1872., ti. 1z.Az őfizetési ári helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr.ugustus 4. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében, váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Honi s külföldi gyógyászat és kortnvázlat közlönye. GCJLmentantodLlliE é’orf’olyam. Tartalom: Hőgyes B. tr. Előleges közlemény a pesti kir. egyetem elméleti orvostani dolgozdájából. A vese kanyargó csatornái és Malpighi testecsei hámfedezetének kóros változásairól. — Ajtai K. S. tr. Vizsgálatok az ízületi belhártya (membrana synovialis) szövettanának köréből. (Vége). — Fehér L. tr. Kórodai kísérletek az iblany váltólázellenes hatásáról. (Folyt.) — Könyvismertetés. Pharmacopoea germanica. — Lapszemle. Méhrepedés, hasmetszés, halál. — Vérömleny a Varos-féle hídban. — Fehérvérsejtűségnél a vér kémhatása. — A hasi főér (aorta abdominalis) bedugulása (embolia). Tárcza : A magyar orvosok és természetvizsgálók nagy gyűléseinek javítása tárgyában. — Kivonat Singer M. tr. igazgató-főorvos.jelentéséből Szeged sz. k. város közkórházában 1871. évfolyama alatt kezelt betegekről. — Czifra F. tr. Úti rajzok. XIV. Vegyesek.’ Előleges közlemény a pesti kir. egyetem elméleti orvostani dolgozdájából. A vese kanyargó csatornái és Malpighi testecsei hámfedezetének kóros változásairól. Hőgyes Endre tr. tanszéki segédtől. A húgycsatornarészletek hámfedezetének kóros változásai leírásánál a karbúvárok a legújabb időkig azon nézetből indulnak ki, hogy a húgycsatornák e részletének belfelületét egyes külön — kissé zavaros protoplasmájú — sejtekből álló, szakadatlanul összefüggő sejtboríték fedezi. Közönségesen kétféle változást írnak le azokon: a. m. a „homályos megduzzadását (trübe Schwellung) vagy „szemcsés elfajulását (körnige Degeneration) és a „zsíros átváltozás“-t (fettige Degeneration). A kerinyeszerű elfajulás az ívesen kanyargó húgycsatornákban csak igen ritkán észleltetett. A „homályos megduzzadás“-t vagy „szemcsés elfajulás“-t, — mely a leggyakrabban előjövő változásnak vétetik fel, — úgy írják le, hogy a sejtprotoplasmában nagyszámú finom homályos szemcsék lépnek fel, minek következtében az egyes sejtek megduzzadnak, úgy hogy e miatt egyfelől a húgycsatornaűr szűkebbé válik vagy egészen is megtelik, másfelől az egész húgycsatorna megvastagodik és felületén tágulatossá leend (Rindfleisch, Klebs). E szemcsék, melyeket fehérnyeszemcséknek tartanak — az általános felfogás szerint — vagy felszívódhatnak, mikor azután a sejtek visszatérnek rendes állapotukba ; vagy pedig mellettük még sötétebb és nagyobb szemcsék lépnek fel, melyek alkoholban és aetherben oldhatók levon zsírcseppeknek tekinthetők, s a homályos megduzzadás ekkor átmegy zsíros átváltozásba, mely a sejteket azután elpusztítja. A húgycsatorna e részleteinek hámfedezetét illetőleg a rendes viszonyokra vonatkozó vizsgálataim eredményét e lapok i. e. 26-dik számában közöltem. Ott fel volt említve az, hogy a felnőtt vese ívesen kanyargó húgycsatornáit, valamint a B.-féle tok belfelületének a nyak felé eső részletét ép állapotban nem külön sejtekből, hanem szakadatlanul összefüggő kisebb-nagyobb szemcséket tartalmazó kocsonyás anyagból álló hámfedezet takarja (úgy amint azt Hene írta le legelőször, újabban pedig Beale és Ludwig tanítja), melyben szabad magvak vannak beágyazva és a melyen belől a húgycsatorna tengelyirányában a B.-féle tok bélfaláról lehullott és részben helyben képződött, szerfelett különböző alakú nagy világos sejtek foglalnak helyet, mely sejteknek szemcsés szétesése folytán áll elő épen a húgycsatorna bélfalát bevonó pépszerű hámboríték, hogy tehát a kanyargó húgycsatornákban rendes viszonyok között is a hámsejteknek szemcsés szétesési folyamata megyen véghez. Ily körülmények között természetesen azon körfolyamatot is, melyet az ívesen kanyargó húgycsatornák e részleteiben szemcsés elfajulás név alatt leírnak, más szempontból kell felfogni, mint az eddigelé történt. Csakugyan maguk a körbúvárok is oly ingatagnak tartják e körfolyamat körvonalait, hogy egyfelől nem tudnak határt vonni a rendes állapot és szemcsés elfajulás, másfelől a szemcsés elfajulás és zsíros átváltozás között, mert amint legtöbb karbúvár felemlíti, rendes állapotban is tartalmaznak finom szemcséket a húgycsatorna falát borító, szerintük külön sejtekből álló hámfedezet sejtei, más felől mert mindjárt a szemcsés elfajulási folyamat kezdetén elég számmal mutatkoznak oly szemcsék, melyeket zsírtestecskéknek kell felvenni. Hogy a húgycsatorna e részleteinek hámfedezetében lefolyó körfolyamatok felől közelebbről tisztába jöhessek, kóros változásokat idéztem elő élő állatok, kutyák és tengeri nyulak veséjében, s azokat vizsgálat alá vettem időről-időre a folyamat különböző szakaiban. Az egyik módszer abban állott, hogy lekötöttem a vesevisszeret, vagy teljesen, vagy csak annyira, hogy ürege tetemesen megszűkült. Ezáltal oly kóros változások létrehozatalát czéloztam a vesében, mint amilyenek pangási vérbőségnél szoktak előjönni, akkor, midőn bármely okból a vese viszélyére nem ürülhet ki kellőképen a felhágó üres viszérbe. A másik módszer meg az volt, hogy erőművi veselobot hoztam létre, s az erőművi inger behatásától kezdve lépésről lépésre észleltem a kifejlő kóros változásokat. Két vagy három tengeri nyúlnál egyidejűleg kikészítettem az egyik vesét és lemetszettem mindeniknek kéregállományából egy-egy darabot; a háti sebet nem hagytam begyógyulni, hogy a megcsonkított veséhez időről időre hozzáférhessek. Ilyen formán különböző időkben (a sértéstől elkezdve 3—4 napon keresztül) a csonkított vese kéregállományából ollóval le-lemetszettem egy darabocskát és górcső alatt vizsgálhattam a kanyargó húgycsatornákban fellépő változásoka 31