Orvosi Hetilap, 1872. október (16. évfolyam, 40-43. szám)
1872-10-06 / 40. szám
October 6. Pest, 1872, 4LO« »2E« Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt félévre 4 frt. 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. Megjelen minden vasárnap Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében, váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Tartalom: Hőgyes E. tr. Adatok a vese élet- és kórtanához. (Folyt.) — Fehér L. tr. Közlemény a pesti szegény-gyermekkórházból. Maszlagos redőszirom magvaival mérgezés egy csete ; kezelés chlorallal. — Gerster Á. A szívbajok kezeléséről. (Folyt.) — Könyvismertetés. A szatmármegyei orvos-gyógyszerészegylet évkönyve 1869—1871. évről. — Lapszemle. A méh előre és hátra történő eltéréseinek okairól és annak kezeléséről a szerv belsejében. Tárcza. A magyar orvosok és természetvizsgálók XVI. nagy gyűlése. IV, V és VI. — Rector-felavatási ünnepély a pesti kir. egyetemen. — Vegyesek. — Pályázatok. Honi s külföldi gyógyászat és kórüavázlat közlönye. la - •t «■»«■ S Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Adatok a vese élet- és kórtanához. Hőgyes Endre tr., egyetemi tanársegédtől az elméleti orvostani tanszék mellett. (Folytatás). Nem kevésbé szétágazók a nézetek az ívesen kanyargó húgycsatornák végső hólyagszerű kitágulásának, az edénygomolyt környező toknak szövettani szerkezetét illetőleg. Hogy a tok úgy tekinthető, mint a húgycsatornák alapi hártyájának folytatása, melynek belfelületére szakadatlanul vonul át az ívesen kanyargó húgycsatornák hámfedezete , e felől körülbelül megegyezők a vélemények. Legfeljebb az endothel sejtek természete felől térnek el az egyes búvárok nézetei. Nem úgy van azonban a dolog a toknak az edénygomolyokhoz való viszonyával. Reniak( 2) fejezte ki először azon nézetet,hogy a Ma 1- pi ghi-testecsek azáltal állanak elő, hogy az edénykacsok, az ívesen kanyargó húgycsatorna vakon végződő végső kitágulásához jutva, ebbe benyomulnak, mely azután rájuk türemlik, úgy mint a fejlődő tüdőre vagy a szívre a mellhártya, illetőleg a szívburokzacskó. E felfogás szerint a Bowmann, vagy Müller-féle tokban fekvő edénygomoly legelőbb is egy alapi hártyával kell, hogy legyen borítva, mely folytatását képezné a B o w m a n n-féle tok alapi hártyájának, e felett pedig egy hámréteg foglaltatnék megfelelőleg a Bowman-féle tok endothel rétegének. B o w m a ns azonban, ki a Malpighi-testecsek tokjának ívesen kanyargó húgycsatornákkal való összefüggését— jóval előtte Müller által kilátásba helyezve— tényleg felfedezte, már előbb oda nyilatkozott, hogy az edénygomoly az említett tokban csupaszon fekszik. Bidder és Reichert — vizsgálataik nyomán — Reniak értelmében nyilatkoztak. Ettől elkezdve még mostanáig is a felett foly a vita, váljon az edénygomoly csupaszon csüng-e be a Bowman-féle tokba, vagy pedig be van-e vonva hártyával és hámréteggel? Carus3 szerint, ki a hüllők veséjét vizsgálta, a gomoly nem fúrja át a tokot, csak betolja maga előtt. M arcureni) halak veséjében a tok belfelületén hengeres sejtréteget talált, mely azonban csak az edény belépése helyéig terjedt, míg az edénykacsokat csupaszon fekve találta. Isaacs*) szerint a gomoly hámréteggel van bevonva. Moleschott3) azt mondja, hogy a gomolyt szorosan egymás mellett fekvő sejtek borítják, míg a tok belfelületén lazán tapadnak a sejtek. H e n 1 e4) szerint az edénygomoly kacsai csupaszon fekszenek a tokban, s a tok csak a glomerulus belépti helyéig van fedve igen lapos hámfedezettel, mely aláfelé az ívesen kanyargó húgycsatorna szemcsés hámfedezetébe megyen át. Roh5) tette láthatóvá a tok belfelületén a hámot ezüstbeitatással (impregnatio); hogy a glomeruluson levő elemek hámtermészetűek-e , azt eldöntetlenül hagyta. Steudener6) szerint a gomolyt finom burok veszi körül, melyen hámot nem lehet felfedezni. A tok belsejét azonban egyszerű lapos hámréteg bontja, mely a tok nyakánál a húgycsatorna szemcsés hámjába megyen által. Chrzowczczewsky a megfagyasztott vesében azt találta, hogy a tok belfelületét szakadatlan, finom és világos kövezethám foglalja el; a gomolyon is ily folytonos sejtfedezetet vesz fel, melynek sejtei köbalakúak, ledomborodott szegletűek, nagyobbak mint a tok endothel sejtei, s az ívesen kanyargó csatornák hámsejteihez hasonlólag szemcsézettek. Schweigger Seidel8) azt mondja, hogy ébrényi állapotban az edénygomolyt épenígy mint az ébrényi tüdőhólyagcsákat szakadatlan sejtréteg borítja be, míg felnőtt állatok veséjében csak rendkívül finom magtartalmú hártya vonul át a kacsok felett. Köllikerés Frey azon nézethez csatlakoznak, hogy a gomolyt meglehetős vastag sejtréteg borítja be, melynek sej *) F r o r i e p’s Neue Notizen 1845. 308. 1. s) Phil. Transactions for the year 1842. s) Zeitsc hr. f. wiss. Zool. 2. k. 61. 1. ‘) S c h m i d t’e Jahrb. 76. k. 14. 1. 2) Anatomie microscopique des reinB. Arch. gen. 1858. 8) Untersuch, z. Naturlehre des Menschen. 1861. 8. k. 213. 1. ♦) I. h. 5) Untersuchungen über die Drüsensubstanz der Niere. (Bern 1864). 6) Nonnula de penitiore renum structura et physiologica et pathologica. Halis Saxouum. 1864. Diss. inaug. ’) Centralblatt f. d. med. Wissenschaft. 1863. Nr. 48 és 1864 Nr. 8. 8) I. h. 77. 1.40