Orvosi Hetilap, 1873. február (17. évfolyam, 5-8. szám)
1873-02-02 / 5. szám
Előfizetési ár: helyben és vidékén egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. m.rn Budapest, 1873. Itteg jelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségné Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. Tartalom: K é 11 i K. tr. Adatok a gyermekhűdés lényegének felderítéséhez. — W i 11 m a n n L. tr. Himlő és himlőcső. — P o 11 á k L. tr. Tanulmány a váltó lázról. — Jerenfy Z. tr. Új módszer a gégehabarczok kiirtására. (Folyt.) —Könyvismertetés. Ueber d. oper. Behandlung pleuritischer Exsudate von Dr. L. Lichtheim. — Lapszemle. A vér kórboncztanához. Tárcza. Ambró J. tr. A pozsoni orsz. szülésznői képezde hivatalos megnyitásakor tartott alkalmi beszéd. — Lie b m an n M. tr. A Mária-Therésia kórházról Bécsben. — Vegyesek. — Pályázat. — Szerkesztői levelezés. Február 2. at«- ■■ . Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Adatok a gyermekhűdés lényegének kiderítéséhez.1) Kétli Károly ír., egyet, magántanártól. Az „Orvosi Hetilap“ 1871 évi 1-ső számában a gyermekhűdésekről egy czikket közöltem, melyben már akkor odanyilatkoztam, hogy a szerzők legnagyobb részének nézetével ellentétben a kórt nem tartom — legalább nem egyedül — gerinczagybántalomnak, s támaszkodva Vokmann idevágó művére, érveimet ez állításom támogatására elő is soroltam. A kór lényegére nézve azonban nem volt okom, s elegendő támpontom, hogy azt ne központi bántalomnak tekintsem, mint azt, az említett czikben bővebben ki is fejtem. A szerzők és karbúvárok, kik e kórral eddig foglalkoztak, mindnyájan központi bajnak tartják e hűdési alakot, véleményük támogatására azonban kevés objectív támponttal bírnak, miután az idevágó bonczleletek csak gyér számmal ismervék és pedig egyszerűen azon okból, mivel e kór nem szokott halálos kimenettel végződni. Azon néhány adat, melyeket Rilliet, Barthez, Flies, Berend, Recklingshausen, Longet, Hutin, Heine és Laborde, közölnek nem teljesen meggyőzők, részint mivel a vizsgálatok más, szövődményes betegségben elhalt gyermekek agyán és gerinczagyán történtek, részint oly leletre vezettek, mely tisztán esetleges, s egyénhez kötött elváltozás lehetett, (mint pl. Recklingshausen és Berendnél gümők a gerinczagyban), végül mások mint Rilliet és Barthez épen semmi elváltozást sem voltak képesek a központi idegrendszerben kimutatni. De miután, (s ezt Eulenburgh) is elismeri) a kórbonczi leletek nem nyújtanak elég biztos alapot arra, hogy a gyermekhűdéseknél előjövő izombénulás okát a központokban keressük, a szerzők a kórtünetek és kórlefolyásból akarják a bántalmat központinak felismerni, s megvallom sok kecsegtető körülményre akadunk, melyek e felvét helyességét bizonyítani látszanak, minek a bántalom rögtöni, gutaütésszerű fellépte, annak gyakran a test különböző izmaira (néha majd minden izomra) való elterjedése, a fellépésnél néha :öntudatlanság, vagy lánggörcsök jelenléte a hűdések rögtöni eltűnése stb. Újabban két, a gyermekhűdésekre vonatkozó dolgozat jelent meg, melyek alapján megfigyeléseim, s buvárlataim e kór lényege és székhelye körül más, eddigi nézetemtől eltérő felvétre vezettek. Ama dolgozatok elseje Eischer Gyula tr. a pesti kórszövettani intézet segédétől e lap 1871-dik évi 32-dik számában látott napvilágot; a másodikat pedig Buochut tr. közölte a „Bulletin général de thérapeutique medicale et chirurgicale“ i. é. augustus hó 15-diki számában. Elischer tr. górcsei vizsgálatait, életökben általam gyermekhűdésben gyógykezelt, s a budapesti k. orvosegylet 1870-dik december 3-kán tartott gyűlésében be is mutatott gyermekek() izomzatán végezte, mely vizsgálatoknál néhányszor nekem is volt alkalmam jelen lenni. A gyermekek az 1871-diki év elején uralgó himlőjárvány áldozatai lettek, s így alkalmunk volt úgy a gerinczagy, mint a hűtött izmok pontos vizsgálatát eszközölni. A gerinczagy górcsői tanulmányozását Scheuthauer Gusztáv ír. volt szíves elválalni, az eredmény azonban negatív volt, amenynyiben semmi kóros elváltozás kimutatható nem volt. A hűtött izmok vizsgálatának eredménye Elischertr. szerint a következő: „A vizsgált izmok két átváltozási képet mutattak ; az első az izmok zsíros elváltozása; a második üvegszerű, melynek képe az enyvéd (colloid) átváltozás által okozott képletekhez igen hasonló. Az izom hüvelye és sejtmagvai, nemkülönben annak idegzete egymáshozi összefüggésükben ezen kóros folyamatnál nincsenek megváltozva. A haránt csikós izmokon három-négy szemcsés sejtmagot találunk egymás mellett, egy élettani helyett, a magvak megnagyobbodvak és belsejükben 2, 3, sőt több magcsa látható. Az összehaítékony állomány kevesebb mint az élettani izomnál, s a hüvelytől visszavonulva ezt nem tölti ki, ezen sorvadás annyira fokozódhatik, hogy a hüvelybeli orsódad sejtmagnak felső és alsó részén csak 0,002 mm. szélességű, harántcsíkolt, összehúzékony izomállomány található.“ ) Előadatott a budapesti kir. orvosegylet 1871-diki december hó 7-kén tartott rendes ülésében. s) Lehrbuch der functionellen Nervenkrankheiten. Berlin, 1871.) Mindegyik betegnél félév óta állt fenn a lindée. s) Az izmok rothadást nem mutató hullából vétettek, s bonczolás után 2 óra múlva vizsgáltattak, s azután borszeszbe tétettek. 5