Orvosi Hetilap, 1873. április (17. évfolyam, 14-17. szám)
1873-04-06 / 14. szám
3L4L* mx. Előfizetési ár: helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségné Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP Honi s külföldi gyógyászat és körüavázlat közlönye. Tartalom: Thanhoffer L. tr. A kemény szájpad és a nyelv tapintási végkészüléke. (Vége). — Torday P. tr. A gyermekek orbánczáról. (Vége). — Pó sz P. tr. A májsejt fehérnyenemű alkatrészei. (Folyt.). — Könyvismertetés. Über die Entstehung und Verbreitung des Abdominaltyphus. V. A. Biermer. — Lapszemle. A gyermekgyógyászat köréből. — Tárcza. A magyar orvosi könyvkiadó társulat közgyűlése 1873. mártius 31-kén. — A budapesti kir orvosegylet 1873. mártius 19-kén tartott rendes ülése. — Vegyesek. — Pályázatok. — Kivonat Pest város ideiglenes tiszti főorvosának 1873. február havi közegészségügyi hivatalos jelentéséből. Budapest. 1873. Aprilis 6 . M■■«'■•.«*** 11-a. évfolyam. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. A kemény szájpad és a nyelv tapintási végkészüléke.1) Thanhoffer Lajos, tr., a kir. m. egyetemen a szövettan magán-, s a m. kir. állatgyógyintézetnél az élettan stb. ny. r. tanárától. (Vége). Mielőtt az e képletekhez menő idegeket vennék tárgyalás alá, vizsgáljuk meg finomabb szerkezetükre nézve e képleteket, a szájüregbe néző szabad végüktől, le egészen gyökükig. E lápképletek szabad végükön, mely gyér lapított sejtű felhámréteggel van borítva, hólyagszerű, a tengelyrészlettel összefüggő végduzzanattal vannak ellátva. E duzzanat különféle alakban mutatkozhatik, mint már fenntebb említettük és e különféle alakok, készítményeim természetisen rajzolt ábráin érzékítve, szemlélhetők is, de minden alak csakis a tojásdad alakra vihetők vissza. E tojásdad alakú végkészülék (1. tábl. 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 12. ábra-nál) a következő finomabb szerkezetet mutat. Egy szemcsés, átlátszó, magában hosszúkás magvat foglaló benneket, mely határozottan kivehető finom hártyás tokba van bezárva. E végképletet borító hártya (1. tábl. ábráit a-nál) a képlet alapjáról tovább folytatódik, le egészen a szerv alapjáig, a hagymaszerű gyökig, alapi hártyaként határt vonva a felhámréteg és a nyákhártya alatti kötszövet közt, felhajlik a másik szomszédos fonálszerű szemölcsre, hogy annak kéreg- és tengelyrétege közt elkülönző burkot alkosson, s felmenjen magára a tap-végkészülékre, ennek tokját képezve. E hártyás toknak a végkészülék alapjától lefelé folytatódó részlete itt mindjárt megkarcsul többé kevésbé, míg útjában egy, vagy két, vagy több helyen is ismét öblösödéseket kap. E megkarcsúlt tengelyrész (1. tábl. 2., 3., 7., 8. áb. ddd‘-nél) egynemű, fénylő, ritka esetekben azonban szemcsés, s oly külomfi, mint a végkészülék bennöke (1. t. 4., 5 áb. ddd-nél). Egy esetben volt alkalmam észlelni, hogy e megkarcsúlt részletből finom fénylő szál folytatódott a végkészülék belsejébe (1. 1. 3. áb. c-nél). Nagyobb fontosságot kell tulajdonítanom annak, hogy a végkészülék központján, vagy többnyire inkább a csúcshoz közelebb fekvő, tojásdad maggal a megkarcsult részlet felől felfelé haladó finom, igen fénytörő és az ideg tengelyszalagára emlékeztető szálat találtam többször összefüggésben. Ennek egy két példája érzékítve van az ide mellékelt táblán, nevezetesen a 2., 6. és 13. ábrán c-nél. Néha a megkarcsult rész, mit kocsánynak lehetne nevezni, maga igen vékony, erősen fénytörő és a végszervbe észrevétlenül folytatódó. Felosmiumsavval festve, e képletek zsugorodottak, igen fénytörők, s szürkés zöldes színárnyalatot nyernek, míg a kéregrész felhámsejtei, mint a rajzok is mutatják (5., 7.áb.), fénytörésükben és színükben kevésbé lesz megváltozva. A duzzanatos részletek gyakran finom rostozatokat mutatnak (1. tábl. 3. áb. d.), melyek kivált felesmiumsavra és glycerinre tűnnek fel (1 tábl. 8., 7. ábra d-nél); máskor, s főleg nyálra, glycerinre, vízre szemcsésekké válnak (1. tábl. 2., 3., 4., 5. áb. d-nál). A mellékelt tábla 14. ábrája a lefelé fekvő öblösödéseknek (dd) szép példáját mutatja, melyek finom kettős határvonalú fonál-, meg egyeshatárú vonalszerű felfutó képletektől, félbeszakítva gömbölyded magszerű nagy testecsektől (kk), láttatnak el. Metszeteket téve a kemény szájpad nyákhártyáján finom ollóval, vagy viaszba ágyazott terpentines vagy felosmiumsavas készítményeken borotvával, egész összefüggésben lehet e szerveket egymással, s az alattuk elterülő szövettel tanulmányozni. Ily eljárás mellett sikerült párszor látnom, hogy a nyakhártya alatti kötszövetben az elágazó véredényeken kívül a megfestett idegek is elágazva, egyes kötegeikkel a fonálszerű képletekhez sietnek, felfelé egyenes irányban törekedve, s azokkal, mint a mellékelt tábla 9. ábráján n-nél látható, a szemölcs alapján a tengelyrészlettel jönnek összeköttetésbe. Sajnos, hogy épen azon metszetnél, melynél még legjobban sikerült e viszonyt észlelnem, ott, hol az átmenet volna határozottan kimutatandó, minál t. i. a készítmény kissé vastagabb, s felosmiumsavra igen megfeketedett, s így az átmenet, mint a természethű rajzból is kitűnik, homályosan észlelhető. Ezek után áttérhetnék az emberi szájpad, továbbá az általam vizsgált macska és házi nyúl kemény szájpada szerkezetének tárgyalására, s elmondhatnám, hogy ezeknél a 14 ’ L. az OHL. 12. számát.