Orvosi Hetilap, 1873. december (17. évfolyam, 49-52. szám)

1873-12-07 / 49. szám

December 7 Budapest, 1873. HStfaZ» Előfizetési ár: helyben és vidékén egész évre Meg-jelen minden vasárnap 10 frt., félévre b­éh­. A közlemények és fizetések bérmente. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségné sitendők. nédor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésébe. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. váczi-úttza Drasche-féle házban ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórüavázlat közlönye. lf . Jmm mmm _ Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tárulom: Hő­gy­es E. tr. Rövid közlemények a budapesti k. egy. gyógyszertani intézetéből. I. A Huter-féle keringési tüneményről a tüdőbeli vérkeringésnél. —Brandt J. tr. Egy véletlenül megsértett vese kiirtása gyógyulással. — Könyvismertetés. Dr. Paul Niemeyer : Medicinische Abhandlungen. Band 1. Atmiatrie. (Vége). — Lapszemle. A borszesz befolyása a test hőmérsékére. — A farcsikcsont kimetszése mesterséges seggnyílás készítésénél. Tárcza. A gyármunkások megóvása sebesülések alkalmával. Közli G­r­ós­z L. — Pár szó a lefolyt cholerajárványról. Garán J-től. _ Vegye­sek. — Kivonat a Pest város ideiglenes tiszti főorvosának 1873. oct. havi közegészségügyi jelentéséből. — Pályázatok. Rövid közlemények a budapesti kir. egyetem gyógyszer­tani intézetéből.1) Hőgyes Endre tr. tanársegédtől. T. szakgyülés! Van szerencsém nehány rövid közlést tenni azon kisebb vizsgálatok felől, melyeket a budapesti kir. egyetem gyógyszertani dolgozdájában közelebbről végeztem. Ezek egyike a Hüter-féle keringési tüneményről szól a tüdőbeli vérkeringésben. I. Hüter a „Centralblatt f. die mediz. Wissenechaften“­ez. lap 1. évi 5-dik számában előleges közleményt bocsátott ki azon tanulmányairól, melyet a béka-tüdő vérkeringése és annak mesterségesen előidézett zavarai felett tett. E közle­ményének azon részében, melyben a mesterséges értösülések keringési jelenségeit közli a béka-tüdő véredényeire nézve, egy sajátszerű tüneményt ír le, mely — noha nem tekint­hető egészen új észleletnek, a­mennyiben Wagner látta a salamandra tüdő véredényeiben és más hajszáledény há­lózatokra nézve, mint rendes hajszáledénykeringési jelenség a legtöbb élettani kézikönyvben felemlítetik — a tüdős vérkeringésre nézve eddig kellőképen figyelembe nem vett jelentőséggel bír. E sajátszerű tünemény a következő. A béka-tüdő, mint ismeretes, a rövid légcsőnek két tömlő­szerű folytatását képezi. A tüdőfal meglehetős egyszerű. Belfelülete léczszerű emelkedésekkel kisebb-nagyobb rendet­len sokszögekre van osztva, mely közöket kisebb sövények osztják megint több felé. A fal kötszövetből áll, melyben az edények vannak beágyazva. Kívül a falat a pleura-sejtek, be­lül a tüdő hámsejtei fedik. Ha a tüdőt a hónal alatt tett nyíláson kivonjuk és alkalmas deszkára feszítjük, könyvszerivel észlelhetjük a keringést. Egy tekintés a górcsőbe, mindjárt tapasztalható, hogy azon hajszáledények, melyek a végső üterekből a viszerek kezdetébe mennek át, kétfélék, vastagabbak és finomabbak ; a vastagabbak az egyes tüdő hólyagosákat koszorú gyanánt veszik körül és nagyobb terjedelemben összefüggő hálózatot képeznek. E nagyobb hajszáledényekből mindjárt finomabb haj­száledények mennek szét, illetőleg gyűlnek össze bennök, a tüdő hólyagosa falán egy igen szűk burkolatú hajszáledényrecző­­zetet képezvén, a nagyobb literekben és viszerekben semmi különös, a rendestől eltérő nem mutatkozik. Az üterekben meg van a tengelyáram és a fali réteg, s a visszerekben az egyenletes vérvörös áramlat. Az egyes léghólyagcsákat kör­nyező vastagabb hajszáledényekben már nem lehet tengely­áramot látni. A sajátszerű tünemény azonban a finomabb hajszáledényekben mutatkozik. A tüdőgyurmának u. i. azon részei, melyek a hajszál­­edény hálózat egyes fonadékai között vannak és hámsejtek­kel fedvék, mint meg­annyi apró sziget tűnnek fel a vér­áramban a górcső alatt, és majd kerekded alakkal bírnak, majd többé-kevésbbé négyszögűek lehet, azonban mindig meg­­tompult ormokkal. E hajszáledény közötti szigetek ormain, a­mint a rohanó véráram hozza a vérsejteket egyes vörös vér­sejtek fennakadnak, s a szerint,a mintát elágazó áram­ágak erejében elébb vagy utóbb áll be a különbség, rövidebb vagy hosszabb ideig odatapadva, két végükkel az áram által lebegtetve maradnak. Az áram oly gyors lehet, hogy a gór­cső alatt csak az ilyen fennakadt vérsejteket lehet kivenni a többi közül egyedül. Néha 10 — 20 ilyen fennakadt sejtet lehet látni az egyes szigetek ormain a górcsői háttéren. A sejtek alakja egészen megváltozik, rendes hosszánál néha 3 —4-szerte hosszabb lesz, a sziget ormán csak egy vékony fonalat képez, míg két vége mint két bunkó lebeg be a sziget két oldalán menő áramba. Legjobban hasonlít ilyenkor a vörös vérsejt egy közepén összehúzott teli pénzes zacskó­hoz. Néha 14 óráig ott függ a vörös vérsejt e helyzetben, míg végre az egyik áram túlsúlyra jutván a másik felett tova­­ragadtatik, hogy egy másik megint kövesse példáját. Igen sajátszerű e tünemény a kisebb hajszáledény közötti szige­tek ormain, hol néha megesik, hogy az odatapadt sejt majd­nem körülfogja az egész szigetet, s túlsodort bunkós végei a sziget átelleni ormán majdnem érintkeznek egymással. E tünemény, melyet más hajszáledény-területeken is lehet észlelni a vérkeringésben, de csak elvétve, a tüdős keringésben feltűnő nagy számmal észlelhető : kétségtelenül 49 *) Előadott a kir. m. természettudományi társulat 1873. november 19-én történt szakülésén.

Next