Orvosi Hetilap, 1874. március (18. évfolyam, 9-13. szám)
1874-03-01 / 9. szám
S fizetési ár: helyben és vidékén egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendő). Hirdetésekért soronkint 15 új kr .legjelen minden vasárnap Megrendelhet© minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségiés nádor-utcza 12. kr., és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Kézmárszky T. tr. A. szülep eltávolítása külső nyomás által, Credo módja szerint. (Folyt.) — M . 11 er K. tr. A heveny sárga májsorvadás egy esete. (Folyt.) — Fischer A. tr. A csonkolás. (Vége). — Könyvismertetés. Dr. Graily Hewitt’s Diagnose, Pathologie u. Therapie der Frauenkrankheiten. — Lapszemle. A külső csipőüzér dagjának nyomás általi gyógyulása. — Hasvízkór, a has megpukkanása, bélátfúródás, halál. Tárcza. A Bokitansky-i innepály Bécsben. — A budapesti kir. orvosegylet szakülése 1874. febr. 14-kén. — Vegyesek. — Pályázatok. — Szerkesztői levelezés. mx. Budapest, 1874. Martius 1. Honi s külföldi gyógyászat és kórhnvázlat közlönye. O Ci Rexuui Trole Ksadok évfolyam. A szürep eltávolítása külső nyomás által, Credo módja szerint. Kézmádszky Tivadar Jr. egyetemi magántanártól Budapesten. (Folytatás). Ami a nyomás erősségét illeti, melyet a méhre alkalmazhatni, anélkül, hogy ártanánk, vagy hogy a szülőnőnek kelleténél nagyobb fájdalmat okoznánk, azt természetesen szabatosan meghatározni vagy leírni nem lehet, s egyedül gyakorlat által sajátíthatni el. Általában mondhatni, hogy annál csekélyebb nyomás szükséges, minél tökéletesebben vette fel a méh jellemző idomát, úgy hogy extrém esetekben a méhnek megérintése elégséges, hogy a lepény kilocscsanjon. Máskor ismét csak igen erélyes és kitartó nyomás képes ezélt érni. Hogy a tanulóknak a nyomás erősségéről kellő fogalmat szerezzünk, az egyetemi szülkórodán a módszer tanításánál úgy jártunk el, hogy a gyakorlóval módszeresen körülfogattuk a méhet, saját kezünket az övére fektettük, s anélkül, hogy a tanuló által nyomást engedtünk volna gyakorolni, magunk nyomtuk ki a szülepet. A tanuló ezen passiv részvéte által legjobban ismerheti fel a nyomás szükséges erősségét és irányát. Wineker ugyanez eljárást ajánlja már 1863-ban megjelent közleményében, mint utólag tudomásunkra jutott. Tapasztalatból ismeretes és egyszerű természettani törvényekből magyarázható, miszerint a lepénynek még hátralevő odatapadásai könyebben leválnak, s a lepényt magát könyebb szerrel sikerül kinyomni, ha bizonyos mértékben ellentálló, mialatt puha, összeesett és petyhüdt lepény egyfelől jobban odasimul kisebbedő odatapadási helyéhez, s nehezebben válik le, valamint Winkler hasonlata szerint stearincsepp könyebben pattan le valamely szövetről, ha kihűlt, s megmerevedett; másfelől a kitoló erő is inkább működik egyenes irányban kemény testhez hasonló tárgyra, mint olyanra, mely puhaságánál fogva hasonlóbb a folyadékhoz, melyben az egy oldalról irányzott nyomás mindenfelé eloszlik, s ennek következtében az erőnek nagy része elvesz. Bizonyosan figyelmet érdemel e tekintetben Bossi -nak az idézett helyen közölt észlelete, miszerint hét eset közül, melyekben részletes odatapadás miatt művi leválasztást volt kéntelen véghez vinni, hat ízben a lepény feltűnően vékony és petyhüdt volt. Ezért minden esetben hacsak különösen siettető körülmény nincsen jelen, tanácsosnak tartjuk a köldökzsinór kettős lekötését, miáltal a vér kiszivárgását a lepényből, s ez utóbbi összeesését meggátoljuk, mi ép úgy saját tapasztalatunk mint másoké szerint sokban könyíti a lepény kinyomását. A módszer kivitele ellen felmerülő nehézségek nagyobbára olyanok, melyeket kellő gyakorlat, de különösen kellő kitartás, s türelem mellett le lehet győzni. Első helyen a hasfalak túlságos feszültsége érdemel említést, mely a méhnek tapinthatóságát, s körülfoghatását nehezíti. Sokszor e feszültség az alvégtagok erős meghajtása alatt enged ; máskor ismét csak kitartó, lassan kint erősödő nyomás képes a hasfalak ellentállását legyőzni. Különösen nehezítve van az eljárás, ha a megfeszült hasfalak egyúttal túlságosan vastagok, hajdúsak, mert a hasfalak e tulajdonsága egymaga olykor csaknem lehetetlenné teszi a méh körülmarkolását. Akadályul szolgál nem ritkán a megtelt hólyag, mely a méhet rendes helyzetéből kitolja, s azonfelül a nyomást rendszerint fájdalmassá teszi, miért Späth jogosan azt tanácsolja, hogy kétes esetekben húgycsapot alkalmazzunk. Groscher1) egy igen fontos nehezítő körülményre figyelmeztet, t. i. a méh előrehajlására (anteflexio), mely szerinte a lepény visszamaradásának, s bebörtönzésének leggyakoribb oka. Ha ez utóbbi állításában nem is egyezik meg tapasztalatunk az övével, minthogy aránylag ritkán találkoztunk eseteink között a méh említett helyzetváltozásával, s azt csaknem kivétel nélkül a nem igen gyakran észlelésünk alá került léggé has kíséretében találtuk, mégis tökéletesen helyeseljük Groschler figyelmeztetését e rendellenességre. Ha ugyanis előrehajtott méhet, minden tekintet nélkül e helyzetváltozásra, a leírt szabályok szerint körülfogunk, s nyomást gyakorolunk reá, a nyomás könyen belátható okoknál fogva nem érheti a méh fenekét, hanem csaknem egyedül hátsó falát, miáltal az előrehajlást természetesen csak növeljük, a hajlás szögét hegyessebbé tesszük , ezáltal a méhnyak átjártatlanságát *) Alig. Wien. med. Zeitschrift, 1863. Nr. 37.9