Orvosi Hetilap, 1874. december (18. évfolyam, 49-52. szám)
1874-12-06 / 49. szám
Megjelen minden vasárnap, f elrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnélnádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. Előfizetési ár : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre o frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr ORVOSI HETILAP. December 6. Budapest, 1874. SÍK* Honi s külföldi gyógyászat és kórvázlat közlönye. ra^ i Jr*" MB ■ ■ «»fl «I i Iá «-%' ‚41 fi ›• .t ■■!. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Navratil I. tr. Idült gégehurut. — Thanhoffer L. tr. Adatok a szemporczhártyája élet- és szövettanához (Folyt.) — Klein S. tr. A rokonszenves szemlékről. (Vége). — Könyvismertetés. Henry Amott, Cancer its Varieties their Histology and Diagnosis. — Lapszemle. Chloralhydrat befecskendése visz erekbe. Táréva . Felterjesztés a budapesti egyetemi belgyógyászati kórodák építése ügyében. — Vegyesek. — Igazítás. — Pályázat. Melléklet. Franklin-társulat. Rendkívüli könyvárleszállítás. Idült gégehurut.1) Navkatil Imre tr. rk. tanártól Budapesten. A gégetükör alkalmazása előtt a gyógyászatban a gégének legtöbb idült bántalma átalában idült hurut neve alatt szerepelt. Habarczokról, büdösekről alig vett tudomást a régi gyakorló orvos, még kevésbé birt tudomással arról, hogy az idült hurutnak számos alakja van, hogy az a gége egyes részein kiválóan fordulhat elő, s hogy ezen egyes képleteken fellépő hurutos bántalom ismét számos variánst mutathat fel. A gégetükör a gégében tehát egy mindaddig fel nem derített területet nyitott meg, mely az eddig nem ismert kóros elváltozások oly nagy számával lepte meg a buvárlatot, hogy azokban kór- és gyógytani irányban kellő átpillantást, kellő tájékozást csak az idő és megfigyelés hozhatott. Főleg áll ez úgy a helybeli átalános és részletes, mint a fajlagosság tüzeteként fellépő idült gégehurutról, melyek számos phasisaikban majd meglepő hasonlatosságot, majd jelentékeny eltérést mutatnak fel. Az idült hurut tárgyalásánál ki nem kerülhettem, hogy az olvasó figyelmét oly dolgokkal is fáraszszam, melyek bizonyára már ismeretesek előtte, nem is tisztán új dolgoknak közlése akar e czikksorozat lenni, mint inkább a gyakorló orvos számára szánt tüzetesebb ismertetése azon változásoknak, melyeket a hurut támaszt a gégében. A hurut a gégében miben sem különbözik kórtani tekintetben egyéb nyákhártyák hurutjától, amennyiben azonban a gége külön élettani működéssel bír, s nyákhártyája helylyel közzel mirigyekben majd gazdagabb, majd szegényebb, az alatta fekvő szövetekhez, illetőleg porczalaphoz majd lazábban, majd szorosabban tapad, különbözik egyéb nyákhártyák hurutjainak kórtüneteitől. Az idült egyszerű hurut. Az enyhébb fokta egyszerű idült hurut a gége nyákhártyáját telt vörös színezetben tünteti elő. Azon helyeken, hol a nyákhártya feszesebben van kötve alapjához, a színezet kevésbé telt mint azokon, hol a nyákhártya lazábban tapad. Azon helyek, hol feszesebben tapad a nyakhártya, a következők : a gégefedő mellső felülete és szabad széle, a hátsó felület felső fele, a gégefedő kánfedőknek a Wrisberg porczokig terjedő része és a valódi hangszalagok. Lazábban tapad a gégefedőnek alapján, a Wrisberg és kánporczokon, az alhangszalagokon és a gége hátsó falán. A nyakhártya szövete ugyanazon helyeken majd enyhébben, majd jobban felernyedt, laza is duzzadt. A lazább tapadási helyeken olykor apró, szabad szemmel alig látható lehámlásokkal találkozunk, főleg a mirigydús helyeken, s ott, hol nyelés vagy beszéd alatt a nyakhártya nagyobb horzsolásnak, rongálásnak van alávetve. . A felhám lefoszlása (Abschifferung) által lecsupaszított helyeken bővebb elválasztás van jelen, mely a bal fokához képest szürkés, olykor üveges, kocsonyás, néha fehér vagy sárgás; leginkább látható a gége hátsó falán, majd ismét a hangszalagokat borítja, s ezek között belégzéskor kifeszített szálakat képez, majd hangoztatáskor a két hangszalag közt apró gömbbé alakulva a hangzásra zavarólag hat be. Ezen váladék jobbadán a lobos mirígycsoportokból származik és a mirigycsöveket kibélelő hámsejtekből áll, miket egy üvegszerű nyúlós nyák egyes nagyobb, opák gömbökké egyesít. Nagyobb fokán a hurut a tükörben az összes nyákhártyát intensív sötétvörös, majdnem szederjesbe játszó színben tünteti fel, ami főleg a lazább tapadási helyekről áll. A nyákhártya szövete laza, igen duzzadt, s a mirigydúsabb részeken már jobban látható, kisebb-nagyobb fokú kirágódások vannak jelen, melyek bővebb nyák között intenzívebb fehér vagy sárga váladékot (hámsejt törmeléket és genytestecseket) tartalmaznak. Ilyenkor a hangszalagok átalános vörös színben pompáznak. Túlképzésre helybeli okokból felette ritkán jut a dolog, s csakis ott, hol folytonos újabb inger tartja azt fenn, s annak lassú lefolyást biztosít, így pl. utazóknál, commis voyageur-ölmél, börziánereknél, énekeseknél, tanítóknál, mert, mint tudjuk, csak így jöhet létre a termődött izzadmány szerveződése. Azonban egyszerű helybeli viszonyok által állandósított, túlképzékeny hurut ritkán szokta a nyakhártyát kétszeresére megvastagítani, legalább hosszabb ideig nem, valamint tartós rekedtség is rendesen csak a fajlagos, a tüneti hurutnál 49 *) Előadatott a budapesti kir. orvosegylet 1874. october 24-diki szakülésén.