Orvosi Hetilap, 1875. szeptember (19. évfolyam, 36-39. szám)

1875-09-05 / 36. szám

Jelen állapot. April 19-kén. Beteg középtermetű, gyen­gén táplált, vérszegény, arcza kissé szederjes, légszomja jelen­tékeny, légzése gyorsult. A mellkas alkata rendes, a tüdő teljes, éles bontatási határai megfelelők, rajta sehol körülírt tompulat nincs, a máj kissé túlér a bordaszéleken, a lép szinte nagyobb, szívtompulat nincs megnagyobbodva, szív­csúcs az 5—6-dik borda közt nincs túl a bimbón, a szívcsúcson az első hang kissé tompa, de nem zörej­es, a többi szív- és edényhangok rendesek., a t­ü­d­­ütér 2-dik hangja nem ékelt Légzés általában érdes, sehol sem hörgi. Vizelet elválasztása gyér, a vizeletben sok húgysavas só, fehérnyének nyomai. Vizenyős beszűrődésnek leg­kisebb nyoma nincs. Hőmérsék 38.600, érverés 112. April 20—25-ig beteg igen egy állapotban volt; panaszát az étvágy­talanság, a bal mellkas fájdalmassága, de főképen a köhögés és légszükség képező, egyszer máskor gyenge borzongása van. Hő­mérsék 37.4-től 38.6-ig, érvelés 96-tól 112-ig változó. Az álomrabló köhögés ellen Dower-port szed. April 23—24-ben a nyákos, sávos köpetben itt-ott eleven véresik. April 23. reggel hőmérsék 37.6, érverés 96; délután hő 36.4, érverés 104. Az este jelentkezett nagy alábbhagyás miatt, a netalán jelenlevő váltóláz elűzésére befecskendés chininoldatból. Ápril 25-kén reggel rázóhideg, mely délig tartott, utána csekély hőérzettel együtt szúró­fájdalmak támadtak az egész mellkason, a légzés nehezült, szapora. A mellkas vizsgálata semmi különöst sem mutat. Hő reggel 39.2, érverés 120, légzés 50, délután hő 38.2, érverés 116, légzés 42. Ápril 26-kán szúrások a jobb mellkas­ban, itt a kulcscsonttól a 4-dik bordáig a jobb bimbóvonalban dörzszörej hallható és tapintható, jobbfelől a szegycsont mellett csekély tompulat, hörgi légzés nélkül, a köpetben eleven vér­­csíkok, mely ezenkívül a pneumonicus köpet tulajdonságait mutatja, s nyúlós, tapadós, a csésze alján rögzített és sárga­színű. A bokák kissé dagadtak. Vizelet i. s. 1028, savi vegy­­hatású, benne kevés fehérnye és pár hyatinhenger. Hő 38.2­— 38.8. Érverés 108—120. Légzés 60. Rendeltetett hideg boro­gatás a mellkasra. April 27. Éjjel igen nyugtalan volt, oldal­szúrásai még megvannak, de dörzszörej már nem hallható, a mellkason sehol határozott tompulat, sem hörgi légzés nincs, de a köpet most egészen tapadós, sárgás, gummiarabicumszerű, melynek górcsős kinézése is megegyez a tüdőlábos köpettel. Igen nagy légszomj, a szúró­fájdalom türhetlen, ennek enyhítésére, mivel a vérszegénység minden vérvételt ellen javalla, egy mor­­phium-befecskendés (kapott ‘/7 grant), melyre a fájdalmak, mintha ketté metszettek volna, megszűntek és a beteg elaludt- Délutáni látogatásnál a már ébren levő beteg azt panaszolja, hogy szeme előtt elsötétül, hogy fázik; arcza kissé duzzadt, ajkai szederjesek, végtagjai hűvösek, érlökése nem érezhető az orsóüteren, a jól tapintható szívverés 130-on felül, fejfájása nincs, a láták visszahatása gyors. Bor és kávé adagolására a látási zavar eltűnik, a végtagok melegednek, érlökés erősbödött, de gyors, 120-130, hőmérsék 39,4. Este 10 óra tájban beteg állapota ismét rosszabbodik, fulad, fájdalmakról panaszol, s fél­­óra múlva összeesés tünetei közt elhal. A kórisme, miután Bright-kórt, tüdőlégdagot mint a ne­héz légzés okát kizárhattuk, szívbajra pedig gondolni nem le­hetett, a kéz alatt levő tárgyilagos tüneteknél fogva, tüdő- és mellhártyalobra (pleuropneumonia) létetett, következő megjegyzésekkel: 1. Ezen tüdőlob egy már más betegségek által senyvessé tett egyénnél fejlődött, tehát másodlagos, mi mellett fellépési módja, a lefolyás és hőmenet szabálynélkülisége szólanak; 2. e tüdőlábot csakis a köpetből és nem k­utatás és hallgatódzási tünetek útján kórismézhetjük, azt tehát központi vagy szétszórt lebenykés lehet; 3 a légszomj, mely a lefolyás alatt csaknem fuladásig fokozódott,, nincs arányban a láb tel­­jességével; 4. a csekély kiterjedésű láb és mérsékelt lázból nem magyarázható az összeesés és halál gyors fellépése a külön­ben kora javában levő betegnél. A bonczjegyzőkönyv kórodai tekintetben fontos tételei kö­vetkezők : A szív alig valamivel nagyobb, izomzata igen petyüdt, kissé halavány fakószínű; a balgyomrocs izomzata egész 4, a jobb gyomrocsé 2—2y2, a bal pitvaré %■—1%, a jobb pitvaré */4—% vonal vastag. A félholdképes billentyűk és az üteres szájdák épek. A bal viszeres nyílás annyira szűkült, hogy csak a kis ujjhegyét bocsátja keresztül; a kéthegyű billentyű vitorlái, különösen a szájda szélén meg­vastagod­vak, kérgesek, viharjaik és szemölcsizmaik igen rövidek, s a billentyű közötti szívbelhártya különösen a bal­éteres szájda körül kissé fehéresen elhomályo­sodott. A jobb viszeres nyílás szintén szűkült, úgy hogy a nö­ve­n­d­é­k- és kis ujj első perczét alig bocsátja át; a vitorlák szélei szintén megvastagodvak és kérgesek, csak hogy kisebb fokban, mint a kéthegynél; a vitorlák széleinek a pitvar felé néző felü­letét mák­ egész kásaszemnyi, szemcsék alakjában kiálló, kérges, fehéres lerakódmány megszaggatott, övalakjában veszi körül, úgy hogy a szájhának gyomrács felőli széle kacsacsőrszerűen fogazottnak látszik. A bal tüdő szabad, felülete, valamint a bordás mellhártya is, különösen hátrafelé erősen belövelt, s le és hátrafelé kásaszem- egész kendermagnyi sötétpiros véröm­lenynyel van beszórva. Azonkívül a tüdő alsó hátsó részletei­nek felületéről szakadékony, vékony hártyaalakjában szürkés, itt-ott finom véredénynyel átszőtt lerakódmány vonható le, mely alatt a mellhártya különösen nagyobb fokban van belövelve. A tüdő általában dunyhatapintatú, légdús, vérszegény, hátfelé egy kissé vérdúsabb, helyenkint azonban ellentálló, tömött, majdnem májtapintatú, s ezen helyeknek megfelelőleg a felső lebeny mellső széle közelében egy mogyorónyi­, s a mellső szélen egy babnagyságú, nagy részben légtelen részlet találtatik, melynek feketéspiros, alig szemcsé­s metszlapjáról részint folyékony, részint alvadt vért tartalmazó, itt-ott kissé habzó folyadék vonható le. A tüdő metszlapján nyomásra gyér nyak­gyöngyök emelkednek, melyek apró légbuborékokat tartalmaz­nak. A hörgők nyakhártyája duzzadt, de kevéssé belövelt, inkább halavány, szederjesen beívódott. A jobb mellűrben 8 oboa zavaros, vörhenyes folyadék, melyben apró szürkés­­zafatok úszkálnak. A jobboldali mellhártya hasonlít a baloldalihoz, mint szintén a jobb tüdő is megegyezik a ballal, csakhogy a légtelen, tömött részletek ebben nagyobb számmal vannak je­len, s egyikük a felső lebeny mellső szélén majdnem tyúktojás­­terjedelmű. A hörgők duzzadt nyákhártyáját szürkés, kissé nyú­lós, habos nyák takarja. A lép 21­3 akkora, igen tömött, metszlapja feketésbarna, meglehetős száraz. A vesék középnagy­­ságúak, tokjuk nehezebben lefejthető, felületük kissé lebenyes, állományuk kissé petyüdt, s mind a kéreg-, mind a csöves­­állomány halavány. A máj valamivel kisebb, petyüdt, metsz­lapján a lebenykék és a szigetek jól kivehetők. Diagnosis: Ste­nosis ostii venosi sinistri majoris, dextri minoris gradus, in­sufficientia valvulae bi­­et tricuspidalis, infarctus haemorr­hagici pulmonum, hypertrophia lienis malarica. A bonczolás alkalmával találtak részben érthetővé teszik a kórtüneteket, melyeknek kórodai észlelésénél a kórismérhető változások csak érthetlen darabjait képezték azon logical soros

Next