Orvosi Hetilap, 1875. december (19. évfolyam, 49-52. szám)
1875-12-05 / 49. szám
December 5. Budapest, 1875. foly. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórüavázlat közlönye. JC j|.K«3n.IB«c «*■ E~«» ■ ^ am. Fmletős szerkesztő és tulajdonos MarkusovszkyLajos tr. Főműi)Katars Balogh Kálmán tanár. Tartalom: fi . gy e sz. tr. Kísérleti adatok a légzőmozgások fuladás alatti lefolyásához. — Ifj. Puresz Zs. tr. Wagner J. tr. egy. korodájából. További adatok a laborandi hatásmódjának és gyógyértékének ismeretéhez. III. eset. — Könyvismertetés. Uebersicht der Normalgaben der Arzneimittel. Von Prof. C. Ph. Pack. — Lapszemle. A vidtáncz kórtana. — A mellkas átható sebe, gyógyulás — Heredag a méhhüvelyben. — A főér ívének tágulata, kezelés villamos szúrással. — Méhkürtbeli terhesség egy esete. Tilcza : A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1875. nov. 20-kán. — A budapesti kir. orvosegylet évi választó nagy gyűlése 1875. dec. 11-kén. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet: Egy kőmetszetű tábla Hőgyes E. tr. czikkéhez. Előfizetési Ar . helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. Megjelelt fiiiulen vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle hzban. Kísérleti adatok a légzőmozgások fuladás alatti lefolyásához. Hőgyes Endre, egyetemi tanártól, Kolozsvárt. A változások, melyek a mellkas tágulásában és szűkülésében a légcsőnek rögtön történő összeszorítása után az első légvételtől a legutolsóig lefolynak, azon izgalmi és kimerülési folyamatnak képezik kifejezését, melyet az elenyében folyton szegényedő, bomlási terményekben hovatovább gazdagabb fuladó vér az idegrendszer bizonyos központjaiban kelt; azon központokban, melyekből a mellkas aktiv tágítását és szűkítését eszközlő izmok kapják rendarányos időközökben a működéshez megkívántató idegingerületeket. A légző mozgások e fuladás alatti jelenetei ugyanazon állatnál szabályszerűng mindig ugyanazon egymásutánban következnek. Azért ha az ily fuladó állatnál a mellkas tágulási és szűkülési tüneményeit egy a légcsőbe tett üvegcső és vele összeköttetésben levő emeltyűsdob (tambour à levieri) segélyével valamely forgó henger kormozott papírjára registráljuk, mindig hasonszőrűen lefutó görbe vonalakat kapunk, annak jeléül, hogy a fuladó vér bomlás-terményei a központi idegrendszernek a légző mozgások felett uralkodó egyes részeit mindig ugyanazon sorozatban hozzák izgalomba és ugyanazon egymásutánban merítik ki. A légző működések legközvetlenebbül ugyan a nyáti agy azon részeitől függnek, melyeket Flourens „noeud vital“-nak nevezett, mennyiben e részeknek épen maradása mellett fennmaradnak a légvételek, ha a központi idegrendszer többi része mind kiesik a működésből. Azonban e részek működésképességének meghatározásában több tényező játszik össze, melyeknek közös összeműködése folytán keletkezik az idegrendszeri részekben, ha szabad úgy kifejezni, egy bizonyos normális tömesállapot, mely épen a légvételek rendes folyamatában találja kifejezését. E tényezők, részint a vér összetételi viszonya, részint azon idegingerületek, melyek a szervezet más részeiről jönnek a légző idegrendszeri részekhez, mégpedig egyfelől a környékről bizonyos érző idegpályákon keresztül, másfelől a magasabban fekvő idegrendszeri részekből az elő- és középagy egyes helyeiből. A két előbbi tényezőnek a légző működésekre való befolyására az újabb kísérleti élettani búvárlat meglehetős tiszta világot vetett; az utóbbira vonatkozólag csak szétszórt észleletek és tapasztalatok vannak, melyek csak egybehozva nyújtanak belátást a felől, hogy a nyíltagyi légző központok a közép- és előagy minden magaslatával működési összefüggésben állanak. A mellkasnak úgy az activ tágítása, mint az aktív szűkítése egy bizonyos fokig akarat szerint eszközölhető. Minden hevesebb kedélymozgalom (nevetés, sírás, ijedelem, düh stb.) nyilvánulásánál akaratlanul változás lép fel a mellkas tágulásának és szűkülésének szabályszerű rendarányában. E körülmények a mellett szólnak, hogy az agyféltekék a mellkast tágító és szűkítő idegközpontokkal összeköttetésben állanak és azokra befolyást gyakorolnak. Akár külön idegsejt-csoportokat vegyünk fel a nyúlt agyban, melyekből automatice vagy átterjedés folytán támadjanak mindenik mellkasfél számára az idegingerületek, akár pedig feladjuk a „noeud vital“ osztatlanságát, melyre Gierke’) és Rokitansky2) újabb kísérletet kényszerítenek, s azt vegyük fel, hogy a bolygó ideg nyúltagyi magvaihoz jutott reflex vagy viszeres vér behatása folytán ott helyben támadt ingerületek egyenest származnak a mellkas tágítását eszközlő izmok gerinczagyi egyes központjaira: fel kell vennünk, hogy akár ily osztatlan, akár ily szétszórt légző idegközpontok léteznek, ez idegközpontok nemcsak a bolygó ideg környékről jövő rostjaival vannak kapcsolatban, hanem oly rostokkal is, melyek az agyféltekékből vezetik az említett akarat szerinti beidegzést és ama, kedélymozgalmi reflex idegingerületeket. Ez agyi idegingerületek valószínűleg azon idegrostokon jönnek, melyek az agyféltekék homlokrészletéből az agykocsány legalsó részletében (Hirnschenkelfuss) szállanak alá a nyúltagyhoz anélkül, hogy lefutásokban a nagy agydúczokkal közlekednének. Azon, légzőmozgást kiváltó idegingerületek pályafutása pedig, melyek a felhozott kedélyállapotoknál *) M a r e y. Du mouvement dans les fonctions de la vie. Paris, 1868. 1481. Fig. 41. *) P f 1 u e g e r’s Archiv. VII. 583. 1. „Die Theile der Medulla oblongata, deren Verletzung die Athembewegungan hemmt und das Athemcentrum.“ J) Medicinische Jahrbücher. 1874. 1. f 31. 1. 94