Orvosi Hetilap, 1876. április (20. évfolyam, 14-18. szám)

1876-04-02 / 14. szám

I előfizetési ftr . helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmente­­sítendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. llegjelen mindem vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi­ utcza Drasche-féle házban. Ott VOLI H­ETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórhavárlat közlönye. Budapest, 1870. April 2. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Fő­munkatárs Balogh, Kálmán tanár. Tartalom: K­é­ti­­ K. tr. Az agy mozgató idegeinek előhaladó hüdése. — B­ü c­h­­­e­r I. tr. Máchik B. túr. belkórodájából kimutatás az 1874/5-diki tanévről. Fertőző betegségek. 3. Táplálkozási zavarok fertőzés nélkül. — Tauffer V. tr. A terhesség és méhrák szövődménye különös tekintettel a szülésre. Spiegelberg U. t­r. nőgyógyászati korodájáról Boroszlóban. (Folyt.) — Spitzer M. tr. Az agyalap heveny elszórt gümősödése. — Könyvismertetés. Gerichtärztliche Gutachten. Erste Reihe. Von Dr. Frie­d­­b­e­r­g. — Laps­z­e­m­­­e. A húgycső zúzásai, zúzott sebei és azoknak kezelése. — Sokszoros cysticercus embernél. — Kemény szaj­­padképzés lecsüngő fejen érzéstelenítés mellett. Tárcza : A m. tud. akadémia III. osztályának ülése 1876. mart. 6-kán. Balogh K. t­r. Az agyféltekék és a kis agy működéséről. (Vége). __ A „kolozsvári orvos-természettudományi társulat“ orvosi szakülése mart. 10-kén. (Vége). — Vegyesek. — Pályázatok. Az agy mozgató idegeinek előhaladó hüdése. Közli Kétli Károly ír., egyet. m. tanár. A kórfolyamat, melyről jelen soraimban értekezni aka­rok, egyike a legritkábban előforduló idegbántalmaknak, úgy hogy Pesten 5 éven át, nagyobb részben idegbeteg­ségekkel foglalkozva, csak egy ízben volt alkalmam e szomorú kóralakkal találkozni. Csak alig egy évtized előtt lett az, mint önálló megbetegedés, Duchenne által le­írva, ki e kért „paralysie progressive de la langue, du voile du palais et des levres“ névvel jelölé. Német­országban Wachsmuth­ ismerteté a bántalmat először, mi­után annak székhelyét a nyúlt agyban feltételezte, név­­leg a bulbus medullae-ben, ez okból a „progressive Bulbur- Paralyse“ elnevezést használta. Újabban a körbúvárok is­mét más elnevezés alatt írták le e bántalmat majd mint „multiple Hirnnervenlähmung“, majd mint „progressive Pa­ralyse der motorischen Gehirnnerven.“ Ez utóbbi elnevezés még a legcorrectebb, noha Duchenne után még ma is a leg­több tankönyvben a „paralysis glossopharyngolabialis“ el­nevezéssel találkozunk. Múlt év September havában a Rókus-kórházban, mint járóbeteg bizonyos Schmitka Mihályt­, kis-tétényi vinczellér jelentkezett osztályomon azon panaszszal, hogy beszélő képes­sége majdnem teljesen megszűnt és nyelni is nehezen tud; baja állítólag m. é. martius havában kisfokú dadogással kez­dődött, mely azóta fokozatosan növekedve a mai mérvet ölte fel; a nyelési nehézség csak nem rég csatlakozott hozzá. A be­teg azelőtt teljes egészségnek örvendett, s 57 éve daczára edzett, munkaképes , jelen bajának semmi okára sem emlékszik. Jelen állapot: A zömök termetű egyén jól kifejlett izomzattal bír. Mellkasi szervei épek, emésztése, ki-és elválasztásai, valamint értelmisége rendben vannak. A hozzá intézett kérdésekre érthetlen dadogással felel, s erőlködése daczára sem képes egy érthető szótagot keejteni. Nyelve csak kis mérvben mozgatható, a száj­­padig nem képes azt felemelni, s kinyújtásnál csúcsa alig éri el az ajkakat; a nyelv mindkét oldalán, kiválóan azonban a jobb részen, hosszirányú fibrilláris rángások láthatók. A száj kissé nyitva áll, a szájkarizma félbüdött állapotban van, az orrszájbarázdák mindkét oldalon elsimulvák, a beteg, ki azelőtt gyakorlott fütyülő volt, most erre épen nem képes; a félig nyitott ajkukból folytonosan nagy mennyiségű szívós nyál szi­várog ki, a szájpadívek mozgása minden oldalon lassú. A nyelés jelentékenyen megnehezített, a folyadékok gyakran a lég­csőbe vagy az orrüregekbe jutnak, falatok nyelésénél utjai se­gélyét kéntelen igénybe venni. Az érzés ezen részeken rendes, az ízérzés sem mutat eltérést, legfeljebb bizonyos ízek irányá­ban kissé meglassult. Az egyén néhány nap óta nehéz légzés­ről is kezd panaszkodni, a­nélkül, hogy ennek okát kimutatni lehetne. A bántalmazott részek villamos reactio-ja nem mutat rendellenességet. A beteg közérzete egyébként egészen jó, ereje nem fogyott, s munkáját háboríthatlanul végezheti. Az észlelt tünetek alapján egy pillanatig sem kétkedem, hogy a jelen esetben azon szomorú kimenetű bántalommal állok szemben, melyet a mozgató agyidegek előrehaladó hü­dése alatt ismerünk. Ezen bántalom, az eddigi tapasztalatok szerint, majd kivétel nélkül a nyelv fokozatos hüdésével veszi kezdetét. Első tünetként a szótagolás akadályozottsága szokott mutatkozni, mely kezdetben oly csekély fokú, misze­rint nem igen vétetik figyelembe, csakis később, midőn a baj erősbödik, s nyelési nehézségek is mutatkoznak, szokták a bajt komolyabb szemmel tekinteni. A szótagolás és nyelés fokozatos rászabulása lépést tart a nyelv mozgékonyságá­nak kisebbedésével. A nyelésnél a folyadék vagy megrágott ételek minduntalan a hangrésbe vagy az orrüregbe jutnak. Wachsmuth a tápanyagoknak hangrésbe­ jutását onnét magyarázta, hogy ezen bántalomnál a Willis-féle járulékos ideg is hüdve lévén, s ennek egyik ága látja el a gége zár­­izmát, mely nyelésnél ez esetben nem működik. Míg Schiff­ szerint eléggé meg lehet fejteni a­ tápszerek gégébe való jutását a nyelvgyök hüdéséből is, miután nyelésnél a hüdött nyelvgyök nem képes hátrahúzódva a nyelvcsapot a gége­bejáratra szorítani Az orrüreg felé pedig mint tudva van, a lágy szájpad hátrahajlása zárja el minden nyelésnél a közle­kedést, ha pedig ezen részek mint betegünknél is, düdve vannak, akkor a tápanyagok odajutása sem kerülhető ki. A bántalomnál mindig nyálfolyás áll fenn, mely a szájkarizmának hüdése folytán, a félig nyitva álló ajkakon folytonosan kifelé szivárog, s a betegnek terhére van. Du­chenne e tünetet azon körülményből származtatja, miszerint az elválasztott nyálat a betegek nem képesek lenyelni. Azon­ban valószínűnek tartom, hogy a rendesnél több nyál is 14 !) A beteget a budapesti k. orvosegylet 1875. nov. 6-kán tartott ülésén be is mutattam.

Next