Orvosi Hetilap, 1876. szeptember (20. évfolyam, 36-39. szám)
1876-09-03 / 36. szám
«£€!• ÜK . Befizetési ár : helyben és vidéken egész évre 0 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. Hesjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőjénél nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HÉTILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórhavárlat közlönye. ■M ■■ 1 . Budapest, 1870. September :1. Felelős szerkesztő és tulajdonos Márkusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Kl u . N. tr. Közlemény a budapesti kir. egy. élettani intézetéből. A dobos kontatási hang és rangképe. — Erőss Gy. Közlemény a budapesti gyógyszertani intézetből. Kísérletek a lakások levegőjét szenyező szervi és szervetlen anyagokkal górcsői vizsgálat alapján. (Vége). — Schöney L. tr. A csontosodási folyamatról madaraknál és a vörös vértestecsek újonnan képződéséről a csontosodási határon. II. (Vége). — Könyvismertetés. Chirurgie vor 100 Jahren. Historische Studie von Dr. G. Fischer. Lapszemle. A lábízület lőtt sebeiről. — Új heétesz (thermocaucere). — A vaginismus egy új oka. — Homloköböl törése. — Malgaigne tövisének alkalmazása nem consolidált csonttörésnél. — Ürideg kimetszésének eredménye. — Lóharapás szülte sérülések. Tilicza : A budapesti nemzetközi satistikai összejövetel. — A nemzetközi anthropologiai és archeológiai congressus. — Vegyesek. — Pályázat. Közlemény a budapesti kir. egyetem élettani intézetéből. A dobos kontatási hang és lángképe. Klug Nándor tr., élettani magántanártól. 1. A König által szerkesztett dob gázlángját Gerhardt1) használta legelőször a kontatási hangok megfigyelésére. Vizsgálatainak eredményeként azon értékes tapasztalatát írja le, mely szerint a dobos kontatási hang a gázláng tükörképében egyenletes emelkedések sora által volna jellemezve, a nem dobos kontatási hangot pedig nagyon egyenetlen emelkedések kísérték. Gerhardt ezen észleleteinek érvényességét később, H. Eicherst és H. Jacobson* 2) kétségbe vonták. Az érzékeny gázlángot én is használtam, midőn a dobos és nem dobos kontatási hangok elemzése által, ezek hangtani értékét megállapítani törekedtem3). II. Újabb időben a vita Gerhardt4) és Jacobson5) között ismét megújult. Gerhardt állításának támogatására jelenleg nemcsak azon egyénekre hivatkozik, kik nála a dobos és nem dobos kontatási hang lángképét megfigyelték, hanem a Virchow-féle Archiv 61. kötetében megjelent közleményem tanúbizonyságára is. Azon kérdést illetőleg, vájjon a dohos kontatási hang, hang-e vagy zörej, Gerhardt ez alkalommal következőképen nyilatkozik: „Meines Brachtens stellen manche Formen des tympanitischen Schalles ziemlich reine Klänge dar, und von da ist eine Reibe von Uebergängen gegeben bis zu Geräuschen, aus dennen ein Klang noch deutlich herauszuhören ist. Immer aber würde ich den Klanggehalt des tympanitischen Schalles für das halten, was ihm eben diesen Charakter verleiht“, ezáltal épen azon eredményeket látszik igazolni, melyekhez a kon *) A hallgatódzás és kopogtatás tankönyve. 1873. A ni. orvosi könyvkiadó társulat kiadványaiban. 2) Zur Analyse der Percussionstöne. Centjatblatt für die medicinischen Wissenschaften. 1873. 3. sz. 3) Physikai vizsgálatok a dobos és nem dobos kontatási hangról. Orvosi Hetilap. 1871. 27—31. sz. *) Ueber die Verwendung der empfindlichen Flamme zu diagnostischen Zwecken. Deutsches Archiv f. klinische Medicin. XVI. k. 1. füz. 5) Sitzungberichte der Berliner medicinischen Gesellschaft. Alig. med. Central-Zeit. 1876. 5. sz. tatási hangok elemzése útján én jutottam. II. Jacobson azonban most sem talál különbséget a testen előidézhető dobos és nem dobos kontatási hang lángképe között. Szerinte egyáltalában nem hasonlítható össze a dobos kontatási hang lángképe egyszerű hangnak vagy zenészeti hangnak lángképével. Gerhardt ellenében megemlíti, miszerint én is, kire Gerhardt épen hivatkozik, a hasfal és a tüdő dobos kontatási hangjának lángképét, egyenetlen emelkedésekből állónak találtam. A dobos kontatási hang hangtani viszonyát illetőleg, Jacobson és Eichhorst ráhangzók (resonator) segedelmével elemezték a gége és has dobos kontatási hangját, de nem voltak képesek ez elemzésnél oly részlethangokat felismerni, melyek lengési száma egymáshoz szabályos viszonyban állott. Jacobson azért a dobos kontatási hangot most is zörejnek mondja. A tárgy ilyen állása indított arra, hogy a vizsgálatot újból felvegyem, annál is inkább, minthogy előbbeni tanulmányaim alatt különös figyelmet nem fordítottam a gyomor, belek és a tüdő dobos kontatási hangja által adott lángképnek és a nem dobos kontatási hang lángképének különbségére. III. Már előbbeni közleményemben kimutattam, hogy hangtanilag több, egymástól különböző dobos kontatási hangot kell megkülönböztetnünk. Ezek közöl a dobos kontatási hang legegyszerűbb alakja minden esetre az lesz, ha ezen hangot hangvilla segedelmével állítjuk elő. A ráhangzó az elébe tartott hangvilla alaphangját erősíti, de felhangjait nem. Midőn tehát ráhangzóhoz — például utt3 — megfelelő hangvillával közeledünk és tőle távozunk, egyszerű hangot hallunk, minden legkisebb zörej kísérete nélkül, mely egyszerű hang azonban a dobos kontatási hangra jellemzetes hatással bír. A ráhangzók hangjai azon jellemző tulajdnsággal bírnak, hogy a mély hangok aránylag mélyebbnek hallatszanak, mint a minő mélyek valósággal és a magasabb hangoknál gyengébben is szólanak; ez utóbbiakkal azonban abban egyeznek, hogy feltűnő lágy hagzással bírnak. Ezekhez hasonló sajátságok találhatók minden más dobos kontatási hangnál, bármennyire különböző is legyen az, hangtani viszonyait illetőleg.36