Orvosi Hetilap, 1876. november (20. évfolyam, 45-48. szám)

1876-11-05 / 45. szám

UK. Budapest, 1871. November 5. Eléfizetési ár : helyben és vidéken egész évre testjelen minden v.* ** A m­ . p. 10 frt., félévref. frt. A közlemények és fizetések bérmente­ Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél sítendök.­­nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében * Hirdetésekért soronkint 15 új kr. váczi­ utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Tanulmányok Bókás t­r. gyermekkórodájából. Wittmann Lazák tr., első alorvos és Dollinger Gyula tr., volt kórházi boncznoktól. III. Kemény agykérláb (pachymeningitis). A kemény agykér lobját két csoportba szokás sorozni, mely csoportosítás azon alapul, vájjon genytermeléssel járt-e a kemény agykérláb, vagy csupán kötszövettúltengéssel. A kötszövettúltengéssel járó kemény agykórlábot megkülönböz­tetésül „túltengő“ jelzővel látjuk el. a) Tú­ltengő kemény agykórláb (pachyme­ningitis chronica, p. hyperplastica). A gyógyász alig talál hatáskörében meglepőbb kórtü­­neményt, mint midőn a bonczasztalon durva kóros agyválto­­zások tárulnak fel előtte, melyekről az élőben gyakran tá­volról sem vett fogalma; így találjuk azt egyes agydagok­­nál, betokolt idegen testeknél és egyes burokbántalmaknál; egy szóval ott, hol kóros gócz inkább az agy vezető vagy védő részeiben helyezkedik el. Felnőtteknél, hol az egyéni és alanyi nyilvánulások az orvosi felismerést nagy fokban megkönyítik, ily esetek ritkák ugyan, de előfordulnak; gyer­mekeknél, mint bővebben későbben fogunk meggyőződni, sokszor ily látszólagos talány előtt állunk. Leginkább ott van alkalmunk azt észlelhetni, hol idült, fokozatos, kóros folyamat megy véghez, mely sem a nyomást, sem az áram­lási viszonyokat hirtelen nem változtatja; azonban felléphet­nek kóros jellemzetes tünetek azonnal, mihelyt heveny kóros változások az idült folyamattal szövetkeznek. A heves tüne­tek azonban különösen az első gyermekkorban oly általános jellemmel szoktak bírni, miszerint nemhogy a kóros agy­­góczra, de általában a megtámadt központi idegrendszer megbántalmazott részére csak igen korlátolt keretben enged következtetéseket vonni. Kivételt csak néhány agybántalomra nézve tehetünk, hol részint a körülírt kórjelek, részint a gócz­­beli tünetek biztos kórismerést engednek. Egyes agybántalmak pedig oly ritkán fordulnak elő, hogy a jellemzetes tünetek, melyek arra következtetést engednek, vagy melyek azt a felnőttek hasonbántalmától megkülönböztetik, még elég sza­batosan meghatározva nincsenek. így vagyunk a kemény f­agybarok idült lábjával, melyről elég tanu­lságos irodalom áll rendelkezésre, ha felnőttön nyomozzuk, de hol annál gyengébben böngészhetünk, ha a bántalom bővebb ismeretét gyermekeken keressük. Bővebben leírva találjuk eme bántalmat Rilliet­ és Barthez-ben, azonban reánk csak casuisticai tekintetből bir érdekkel, miután a kórfolyamat lényegéről akkor teljesen más nézet uralkodott, miután ők a bántalmat nem a kemény agyburok idült lábjaként, hanem vérömlenyként magyaráz­ták, mely kisebb-nagyobb változásokon ment keresztül. A jeles észlelők és írók bő anyaggal rendelkeztek, azonban körülírt korcsoportot nem tudtak felállítani, miután vegyes eseteikben találhatók olyanok, melyeknél a durva agyválto­zás daczára az élőben alig mutatkoztak olyan tünetek, hol a bántalom kezdetén heves izgatottsági jelenségek je­lentkeztek ; végtére olyanok, hol majd a lefolyás alatt, majd csak a végén léptek oly tünetek előtérbe, melyek agybánta­lomra engedtek következtetést. Nagyobb gyermekeknél, kik járnak, kik eléggé önállóak, a bántalom fölismerése, ha nem is biztos, mégis inkább következtetést enged a betegség szék­helyére, miután a környi részekben az érzési és mozgási vál­tozások sokkal szembeötlőbbek, semhogy az észlelő figyelmét kikerülnék ; másként áll ez oly gyermekeknél, kik vagy ko­ruk, vagy hiányos fejlettség következtében, vagy hosszan­tartó betegségek alatt kimerülve,járni nem képesek, hol he­ves roham hiányában az orvos nemm jut gyakran azon ötletre, hogy a végtag ideg- és izomterületeinek érző és mozgási visszahatását tegye próbára. A szóban levő kórfolyamat, mennyire kórbonczilag ha­sonlít a felnőttek azonos bán­zalmához, és annyira különbö­zik attól kórtanilag, mind létrejöttét, mind tüneteit, mind le­folyását véve tekintetbe. Míg felnőtteken az iszákosság sze­repel fontos tényezőként a bántalom keletkezésénél, s tünetei elmezavarban, őrjöngésben nyilvánulhatnak, vagy feltűnő hüdéses tünetekben, addig eme tünetek a hüdés kivételével gyermekeknél elesnek; helyükben fellépnek görcsös mozzana­tok, különösen a betegség azon szakában, midőn az újonnan képződött edénykék megrepedezvén, hirtelen keletkező vér­ömlenynyel nagyobb nyomást gyakorolnak az agy gyurmára ,* az lehet féloldali, ha a kóros folyamat szintén csak egyik 45 h­í­­­m.- fV»■ — • »»»­Felelős sz­erkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: W­itt­man­r L. és Dollinger G­y. tr­ok. Tanulmányok Bókái tnr. gyermekkor ódájából. III. Kemény agykérláb (prachymellin­­gitis). — Konrád M. tnr. Adatok a sárga kór jelentőségéhez terheseknél. (Vége). — Mutatvány Ebers papyros­ából. — Könyv­­ismertetés. Ueber das Amylnitrit und seine therapeutische Anwendung. Von Dr. B. Pick. — Lapszem­le. Az elvetélés oktana és kezelése. — Morphium és atropin együttes alkalmazásáról asthmarohamoknál. — Natrium hyposulturicum alkalmazása dyphtheritisnél. Tárcza : Nemzetközi egészségügyi és életmentési összejövetel Bruxelles-ben. (Folyt.) — A kolozsvári orvos-természettudományi társulat negyedik orvosi szakülése 1876. május 19-kén. (Folyt.) — Vegyesek. — Pályázat. Melléklet: A „Közegészségügy és a törvényszéki orvostan“ 6-dik száma.

Next