Orvosi Hetilap, 1877. június (21. évfolyam, 22-25. szám)
1877-06-03 / 22. szám
BuDAPEST, 18722. sz. jJuNIUS 13. ELŐFIZETÉSI Ár : helyben és vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza l)raszhe-léle házban. ORVOSI HETILAP. 1'foNIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Klug N. tr. Közlemény a élettani lipcsei és budapesti intézetekből. Adatok a tapintási érzések élettanához. I. A helyérzésről hőbeli behatások alatt. — Tauffer V. tr. Közlemények Hegar tr. nőgyógyászati korodájáról. A méh elsőleges sülyedése és előesése a hüvely kifordulásával. Prophylaxis. — Könyvismertetés. A hasznos házi állatok kézikönyve, írta Nádaskay Jr. — Lapszemle. A szoral- és chloralmérgezés ellenszerei — A szénsavtartalmú italok hatása. — Nyelvrák műtéte előzetes nyelvütét-lekötéssel — Salicylsavas chinaal. — Sóskasavas cerium. Tárcza : A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1877. május 26-kán. — Vegyesek. — Pályázatok. — Hirdetések. MEGJELEN MINDEN VASARNAP. Közlemény a lipcsei és budapesti egyetemek élettani intézetéből. Adatok a tapintási érzések élettanához. Klug Nándor tr. magántanártól. II. A kar hely érzéséről különösen. 6. Mióta Weber a tapintási érzésekre vonatkozó úttörő munkáját közzétette, azóta a helyérzés számos más búvár által is vizsgálva lett; így különösen Valentin, Czermák, Volkmann, újabban nevezetesen Vierordt és tanítványainak neveivel találkozunk e téren. Az utóbbiak közöl Rottenkamp és Ullricht képen a felső végtagon tettek kiterjedt vizsgálatokat. Ezen két vizsgáló és utánuk mások is két-két gombostűt tűztek falapokra lemért távolban egymástól és ezen tűkkel tették kísérleteiket. A vizsgálatok ezen tűknek kisebb távolsága mellett történtek, mint amelyben mindkettő külön-külön is megérezhető ; a helyesen megítélt esetek arányából az összes vizsgálatokhoz, lehetett az érzés finomságára következtetést vonni. Vierordt*) még Kollenkamp és Ullrich vizsgálatai előtt adott kifejezést azon véleményének, miszerint a helyérzés finomsága, a test oly részeinek egyes pontjain melyek egészben mozgásba tehetők, egyenes arányban van ezen pontoknak távolságával az illető közös forgástengelytől. Vierordt emez elmélete kiválóan Kollenkamp és Ullrich vizsgálatai által nyert megerősítést, miután ezek szerint a helyérzés finomsága az ujjaktól az acromionig folytonosan csökkenni látszik. Ezen egyenletes csökkenésben csupán az ízületek képeznek némi kivételt, amennyiben az érzékenység kisebbedése e helyeken nagyobb mértékben mutatkozik, mint a csökkenés lejtősségének megfelelne. Saját, a kárhely érzésére vonatkozó vizsgálataimat, a már előbb vázolt módon hajtottam végre. Igaz, kezdetben ezen eljárás mellett a ma talált értékek a holnap találtakkal ritkán felelkeznek, de amint valamely zeneműszert hangolni csak az képes, kinek hallásszerve a hangérzés megítélésében kellő jártassággal bir, úgy l) Zeitschrift f. Biologie VI. k. 37 1. a) Archiv f. d. ges. Physiologie-Pflüger II. k. 297. 1. fogja a helyérzést is az 'mindenkor kellően megítélnikinek az e czélra szükséges gyakorlata megvan, azért a későbbi kísérletek által nyert adatok, egymással már inkább felelkeznek és minden esetre eléggé megbízhatók. A helyőrzésre vonatkozó vizsgálatoknál azonban még igen számba veendő azon körülmény, melyre Volkmann legelőször figyelmes lett. Ő ugyanis tapasztalta, hogy a távolság, mely mellett két behatás kettős érzést kelteni képes, már kevés gyakorlat következtében is feltűnően kisebbedik. Minél többször ismételjük a kísérletet ugyanazon helyen, helyérzésünk is annyival finomabb lesz, azért az egymásután ismételt meghatározások által talált eredmények közül a későbbiek állandóan kisebb értéket mutatnak. Ez ok miatt egy-egy bérrészleten naponta egynél több meghatározást nem tettem és azt is, kivált midőn még a kellő gyakorlattal nem bírtam, azonnal elhagytam, amint a tapintókat ugyanazon helyen ismételten kellett volna alkotni. A kísérleteket szintén a jobb karomon tettem, a karnak közel hasonló beosztása mellett mint fentebbi vizsgálataimnál. Ezen alkalommal azonban a könyököt is vizsgálat alá vettem, a felkart pedig úgy mint az alkart két egyenlő részre osztottam. Az egyes vizsgálati tájakat a kar hátsó oldalán egészben vizsgáltam, belső oldalán azonban külön határoztam meg a kéz radial és alkar oldalának, valamint a közbeeső bőrrészletnek érzékenységét is. Ezt tenni azért tartottam szükségesnek, mivel a helyérzés, a kar egy ugyanazon magasságában is, az egyes bőrrészleteknek megfelelőleg különböző feladatom pedig épen az volt, lehetőleg számos ponton meghatározni a kar egyes tájainak helyérzési képességét. A meghatározásokat úgy karánt mint hosszirányban tettem, mindenkor pontosan megjelölve a távolságot, mely mellett a kettős érzés épen tisztán kivehető. Nem voltam tehát tekintettel azon távolra, melynél az érzés a két tapintó feltevésekor még bizonytalan ; kettősnek tetszik ugyan, de úgy, mintha a közbeeső bőrrészletre is nyomás gyakoroltatnék. Kiindultam a két érintett pontnak olyan távolságából, mely mellett kettős érzés határozottan jelen volt, s innen átmentem mindinkább kisebb és kisebb távolra, míg a kettős érzés határát el nem értem, azaz azon határpontot, melyen túl már a két érintett bőrrészletnek egyszerű érzése kezdődik. Más esetekben ismét az egyszerű érzés határán belül kezdtem a kísérleteket, s így kerestem fel a kettős érzés határát.