Orvosi Hetilap, 1877. június (21. évfolyam, 22-25. szám)

1877-06-03 / 22. szám

­BuDAPEST, 187­­22. sz. jJuNIUS 13. ELŐFIZETÉSI Ár : helyben és vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmente­­sitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza l)raszhe-léle házban. ORVOSI HETILAP. 1'foNI­S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Klug N. tr. Közlemény a élettani lipcsei és budapesti intézetekből. Adatok a tapintási érzések élettanához. I. A helyérzésről hőbeli be­hatások alatt. — Tauffer V. tr. Közlemények Hegar t­r. nőgyógyászati korodájáról. A méh­ elsőleges sü­lyedése és előesése a hüvely kifordulásával. Prophylaxis. — Könyvismertetés. A hasznos házi állatok kézikönyve, írta Nádaskay Jr. — Lapszemle. A szoral- és chloralmérgezés ellenszerei — A szénsavtartalmú italok hatása. — Nyelvrák műtéte előzetes nyelvütét-lekötéssel — Salicylsavas chinaal. — Sóskasavas cerium. Tárcza : A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1877. május 26-kán. — Vegyesek. — Pályázatok. — Hirdetések. MEGJELEN MINDEN VASARNAP. Közlemény a lipcsei és budapesti egyetemek élettani intézetéből. Adatok a tapintási érzések élettanához. Klug Nándor tr. magántanártól. II. A kar hely érzéséről különösen. 6. Mióta Weber a tapintási érzésekre vonatkozó út­törő munkáját közzétette, azóta a helyérzés számos más bú­vár által is vizsgálva lett; így különösen Valentin, Czermák, Volkmann, újabban nevezetesen Vierordt és tanítványainak neveivel találkozunk e téren. Az utób­biak közöl Rottenkamp és Ullricht k­­épen a felső végtagon tettek kiterjedt vizsgálatokat. Ezen két vizsgáló és utá­nuk mások is két-két gombostűt tűztek falapokra lemért távolban egymástól és ezen tűkkel tették kísérleteiket. A vizsgálatok ezen tűknek kisebb távolsága mellett történtek, mint amelyben mindkettő külön-külön is megérez­hető ; a helyesen megítélt esetek arányából az összes vizsgá­latokhoz, lehetett az érzés finomságára következtetést vonni. Vierordt*) még Kollenkamp és Ullrich vizsgálatai előtt adott kifejezést azon véleményének, miszerint a helyérzés finomsága, a test oly részeinek egyes pontjain melyek egészben mozgásba tehetők, egyenes arányban van ezen pontoknak távolságával az illető közös forgás­­tengelytől. Vierordt emez elmélete kiválóan Kollenkamp és Ullrich vizsgálatai által nyert megerősítést, miután ezek szerint a helyérzés­­ finomsága az ujjaktól az acro­­mion­ig folytonosan csökkenni látszik. Ezen egyenletes csökkenésben csupán az ízületek képeznek némi kivételt, a­mennyiben az érzékenység kisebbedése e helyeken nagyobb mértékben mutatkozik, mint a csökkenés lej­tősségének megfelelne. Saját, a kár­hely érzésére vonatkozó vizsgálataimat, a már előbb vázolt módon hajtottam végre. Igaz, kez­detben ezen eljárás mellett a ma talált értékek a hol­nap találtakkal ritkán felelkeznek, de a­mint valamely zeneműszert hangolni csak az képes, kinek hallásszerve a hangérzés megítélésében kellő jártassággal bir, úgy l) Zeitschrift f. Biologie VI. k. 37 1. a) Archiv f. d. ges. Physiologie-Pflüger II. k. 297. 1. fogja a helyérzést is az 'mindenkor kellően megítélni­­kinek az e czélra szükséges gyakorlata megvan, azért a későbbi kísérletek által nyert adatok, egymással már inkább felelkeznek és minden esetre eléggé meg­bízhatók. A helyőrzésre vonatkozó vizsgálatoknál azonban még igen számba veendő azon körülmény, melyre Volk­­mann legelőször figyelmes lett. Ő ugyanis tapasztalta, hogy a távolság, mely mellett két behatás kettős érzést kelteni képes, már kevés gyakorlat következtében is feltűnően kisebbedik. Minél többször ismételjük a kísér­letet ugyan­azon helyen, helyérzésünk is annyival fino­mabb lesz, azért az egymásután ismételt meghatározások által talált eredmények közül a későbbiek állandóan kisebb értéket mutatnak. Ez ok miatt egy-egy bérrész­leten naponta egynél több meghatározást nem tettem és azt is, kivált midőn még a kellő gyakorlattal nem bír­tam, azonnal elhagytam, a­mint a tapintókat ugyanazon helyen ismételten kellett volna alkotni. A kísérleteket szintén a jobb karomon tettem, a karnak közel hasonló beosztása mellett mint fentebbi vizsgálataimnál. Ezen alkalommal azonban a könyököt is vizsgálat alá vettem, a felkart pedig úgy mint az alkart két egyenlő részre osztottam. Az egyes vizsgálati tájakat a kar hátsó oldalán egészben vizsgáltam, belső oldalán azonban külön határoztam meg a kéz radial és alkar oldalának, valamint a közbeeső bőrrészletnek érzékenységét is. Ezt tenni azért tartottam szükségesnek, mivel a helyérzés, a kar egy ugyanazon magasságában is, az egyes bőrrészleteknek megfelelőleg különböző­­ feladatom pedig épen az volt, lehetőleg számos ponton meghatározni a kar egyes tá­jainak helyérzési képességét. A meghatározásokat úgy karánt mint hosszirányban tettem, mindenkor pontosan megjelölve a távolságot, mely mellett a kettős érzés épen tisztán kivehető. Nem voltam tehát tekintettel azon távolra, melynél az érzés a két tapintó feltevésekor még bizonytalan ; kettősnek tetszik ugyan, de úgy, mintha a közbeeső bőrrészletre is nyomás gyakoroltatnék. Kiindultam a két érintett pontnak olyan távolságából, mely mellett kettős érzés határozot­tan jelen volt, s innen átmentem mindinkább kisebb és kisebb távolra, míg a kettős érzés határát el nem értem, azaz azon ha­tárpontot, melyen túl már a két érintett bőrrészletnek egyszerű érzése kezdődik. Más esetekben ismét az egyszerű érzés határán belül kezdtem a kísérleteket, s így kerestem fel a kettős érzés határát.

Next