Orvosi Hetilap, 1877. augusztus (21. évfolyam, 31-34. szám)
1877-08-05 / 31. szám
31. sz. 1 BuDAPEST, 1877. ELŐFIZETÉSI Ár : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségné nádor utcza 12. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. jvf OMS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartatom : Liebmann M. tr. Kézmárszky T. tr. szülészeti korodájából. A fogóműtét javalatai és feltételeinek kérdéséhez. — Lumniczer S. tnr. Sebészi tapasztalatok. A budapesti sz. Rókuskórház II. sebészi osztályán 1875. és 1876. évben. II. Az arcz, orr, szájüz és fül bántalmai. C. tagok. — Könyvismertetés. Die pathol. Lungenveränderungen nach Lähmung d. n. vagi. Von O. Frey — Lapszemle. Vissza nem helyezhető méh hátrafordulása. Bélsárhányás. Petefészek-kiirtás. Gyógyulás. — Vészes vérszegénység, vérátöntés. Tárcza : Puky Ákos tr. Orvos-sebészi naplója. London. III. — Vegyesek. — Pályázatok. MEXI.ÉRI.ET : A „Közegészségügy és törvényszéki orvostan“ 4. száma. Augusztus 7. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Kézmárszky T. tr. szülészeti kórodájából a budapesti kir. m. t. egyetemen. A fogóműtét javalatai és feltételeinek kérdéséhez. Közli Liebmann Mór Jr. tanársegéd. Annak daczára, hogy a szülfogó — ezen a szülészetben új korszakot alkotó műszer — közel 200 év óta a szülészek előtt ismeretes és daczára annak, hogy a fogóműtét tanának okszerű fejlesztésén Smellie és Levret óta a legkiválóbb szülészek legnagyobb buzgalommal fáradoztak — mint ezt ezen műtét fontosságánál fogva méltán megérdemli — mégis e tárgyat illetőleg több tekintetben eltérő nézetekkel találkozunk a gyakorlatban és homályos tantételekkel a legolvasottabb tankönyvekben is, úgy hogy számos kérdés mai nap sem tekinthető véglegesen megoldottnak. Azonban az, aki a szülészeti gyakorlatban előforduló eshetőségek és a szülési akadályok sokaságát ismeri, könyen be fogja látni, mily nehéz szabatos és minden esetre érvényes szabályokat felállítani. Leginkább elágazók a vélemények a fogóműtét javalatait és feltételeit illetőleg, mint ezt különösen Martinnak, a „Zeitschr. f. Gebh. und Frauenkrankh.“ czímű folyóirat I-fő kötetében megjelent czikke is bizonyítja. Innét van, hogy mióta a fogóműtét a szülészeti gyakorlatban általánosan meghonosodott, fennáll azon szembeötlő körülmény, miszerint a szóban levő műtét kivitelének gyakoriságában nagy mérvben feltűnő különbségeket találunk. Mint Plossi, Rickers és Schreibert statistikai összeállításaiból kiviláglik, ezen különbség nemcsak a magángyakorlatban tapasztalható, ahol nagyobbrészt külső okok folytán inkább indíttatva érezzük magunkat a szülést fogóval bevégezni,— hanem számos szülintézetben is. Míg pl. Boér Bécsben a fogóműtétet 250 szülését közül 1- szer vitte véghez, addig Osiander Göttingában minden 2— 3-ik szülést szülfogóval végezett be. Hasonló eltérések mutatkoznak a későbbi korszak szülészeinél is, így Braun és Späth az ötvenes évek körül a fogót körülbelül minden 60—70-dik szülésnél hozták alkalmazásba, míg kortársaik Schnitze, Crede, Martin stb. minden 9—10- dik, sőt Streng Prágában minden 4-dik szülésnél vették ezen műszert igénybe. Plessy számítása szerint Németországban átlagosan 30 szülésre esik 1 fogóműtét. Feltűnő, hogy Angolországban — a szülfogó hazájában — a fogóműtét hosszú ideig felette ritkán jött alkalmazásba (Clarke pl. az 1803—1847-ig terjedő időszakban 3878 szülését közül csak 1-szer, J. Hall 7302 szülését közül 6-szor alkalmazták a fogót), mit Gusscrove és Spiegelberg annak tulajdonítottak, hogy Angolországban a fogóműtét javalatai és feltételei ezelőtt sokkal nagyobb korlátok közé voltak szorítva, s hogy a magzat részéről fellépő veszélyekre nem voltak kellő tekintettel, minélfogva inkább a koponyafúrás (craniotomia) műtétéhez folyamodtak. így pl. Lee Robh 15 év alatt sop szor végzett perforatio-t és csak 54-szer fogóműtétet, Collins 7 év alatt a fogót csak 24-szer alkalmazta, míg a koponyafúrást 118-szor hajtotta végre ugyanazon idő letelte alatt. Az utolsó évtizedben az angol szülészek közül is újabb áramlat indult meg a fogóműtét gyakoribb alkalmazására nézve. Különösen Harper (1. Schm. Jhrb. 108-dik köt.), később Cummins és Barnes erélyes felszólalásai befolyással voltak arra nézve, hogy mostanában gyakrabban folyamodnak az angol szülészek a fogóműtéthez, úgy hogy mai nap az angolok a fogóműtét gyakori alkalmamazásában a németeket jóval felülmúlni látszanak, így a „Rotunda Lying in Hospital “-ről megjelent 1875-dik évi jelentésből* 2) kitűnik, miszerint 1065 szülés közül 113-szor alkalmaztatott a fogó, tehát többször mint minden 10-dik esetben, míg a drezdai* 4) szülházban pl. 36, a königsbergi*) szülintézetben 20 szülésre esik 1 fogóműtét. Korodánkon a szülfogó alkalmazását az utolsó 3 tanév alatt — mely időben 1699 szülését fordult elő — csak 18-szor találtuk javultnak. A szülések számát egybevetve a fogóműtétek számával, kitűnik, miszerint kó *) Monatschr. f. Gebkd. 23 és 33. köt. Über die Operations frequ. in gebhilfl. Klin. u. Polikl. 2) Ugyanott VI. köt. Über Statistik der operativ. Gebhilfe. 3) Neue Zeitschr. f. Gebh. XI. köt. Beitrag zur Statistik der Gebhilfe. j L. cit. 2) The Obstetr. Journal of Great Brit. and Ireland vol. III. 1876. s) L. Winkel. Bericht u. Stud. 1874. 4) Hildebrandt. Die neue gyn, Universitätski. 1876. 31