Orvosi Hetilap, 1877. október (21. évfolyam, 40-43. szám)

1877-10-07 / 40. szám

■ßüDAPEST, 1877. ELŐFIZETÉSI ÁR: helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmente­­sitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr 40. sz. OCTOBER 7. MEJJJEI.EN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. szám és Kilián György könyvkereskedéseken várzi-utcza I­rásb­e­ féle házban. ORVOSI HETILAP, H­oni s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. HUSZONEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. * IX. Tartalom : Schwimmer E. tr. Adat a késői örökölt bujasenyv kórtanához. — Lumniczer S. t­r. Sebészi tapasztalatok a budapesti sz. Rókus-kórház IX. sebészeti osztályán. VII. Hímivarszervek. IX. Női ivarszervek. A. Vegyesek. B. Dagok. — Rózsahegyi ÁT Közlemény a budapesti kir. egy. gyógyszertani intézetből. Az idült ezüstmérgezés. (Folyt.). — Tauffer V. tr. Közlemények Hegar t­r. kórodájából. Ereiburg. A pro­­phylacticus alagcsövezés kérdése petefészki tömlők kiirtása után. (Vége). — Könyvismertetés. Leyons sur les maladies du foie, des voies biliaires et des reins. Par 7. AI. Charcot. — Lapszemle. Könyökíz kimetszése és ennek eredményéről. — Helyre nem tehető csipsz-ficzam, ízkimetszés, gyógyulás. — A bórsav fertőzés-ellenes hatása. Tárcza : Grósz Lajos tr. Az országos közegészségi tanács véleménye a lóhús-vágatásnak és mérésnek tárgyában. — Ercsey tr. Úti levelek. Berlin. II. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az Orvosi Hetilap 1877. oct­—dec. folyamára. — Pályázatok.­ ­ Adat a késői örökölt bujasenyv kortanához. Schwimmer Ernő egyetemi magántanártól. A késői örökölt bujasenyv felöli tan a bujakórtan homályosabb és e szerint nem eléggé ismert fejezetei közé tartozik. Az adatok, melyek valamely csak a későbbi életkorban fellépő bujasenyves bántalom hiteles­sége vagy valódisága mellett hozatnak fel, a szigorú tudományos bírálat előtt alapos ellenvetésre találnak, és mégis közöltek józan ítéletű és gazdag tapasztalatú búvárok, mint Stoll, Cazenave, Trousseau, Spenno, Sig­mund, Lancereaux és mások kereseteket, melyek az ily­nemű bírálatot nemcsak a legvalószínűbbé, de teljes hi­telességűvé is teszik. Ama körülmény, hogy a szülők előélete felől nem lehetünk mindig pontosan tájékozva hogy bizonyos magyarázó adatok többnyire nem nyerhe­tők, vagy ha igen­is, akkor azok szándékosan elferdít­­tetnek, tulajdonképi oka annak, hogy az ilynemű észle­leteket jogosult kételyekkel fogadjuk. Valamennyi bú­vár közt Hutchinson kísérte ezen kérdést a legnagyobb figyelemmel, ki is kiindulva az ébrényi életben kifejlődő élettani folyamatokból, a fogak utólagos képződése és a szemeknek kórjelző (pathognothicus) elváltozásaiból bizonyos jeleket vélt észlelhetni, melyeket ő bizonyos, a csirában székelő senyves, vagy inkább fajlagos okból eredőknek tekint. Hogy a bujasenyves hajlam befolyása alatt álló ébrény rendes kifejlődésében gátolva van, azt Baerenspring, Schott, S­edl és mások által a meghalt bu­jasenyves gyermekek belszerveiben talált jellegzetes megbetegedések mutatták, mi egyszersmind azt is megmagyarázza, miért pusztulnak el némely gyermekek a szülés után épen a bujakóros bántalom föld­tán, míg ismét más örökölt bujakórral született egyének aszályban felnövekedve, csak később lepetnek meg egész hatállyal a bujakór kitörésétől. Ezen, később annál nevezetesebb bántalom, ha ideje korán ismertetik fel és gyógykezel­tetik, a betegek megtartásával végződik; gyakran azon­ban a már többé ki nem irtható okbeli behatás halálos kimenetelt von maga után. A következőkben egy, az utóbbi feleséghez tartozó esetet akarok közzétenni, mely az észlelés alá került jelenségek miatt részint kórodai, részint kórboncztani tekintetben szélesebb ismertetést érdemel. Horváth Jozefa, 23 éves, 1876. május 25-én nagyfokú bőrbaja miatt vétette fel magát az üllői úti baraque-kórház ke­­teg osztályára. A megejtett vizsgálat eredménye a következő : A halvány arcszínű­, rosszul táplált, kis termetű és gyenge testalkotású beteg a köztakarónak majdnem az egész testre kiter­jedő elváltozását mutatta, s miután a kóros helyek számosabbak valának az épeknél és a bőr csak kevés helyen mutatkozott rendesnek, az általános közérzet súlyos zavarát kellett felvennünk. A legfeltűnőbb elváltozások a törzsön valának jelen. A mellső mellkasi felületen egyes, öblös, domború széllel határolt, egy­más mellé sorakozott, egész hüvelykköröm-nagyságú anyaghiá­nyok észlelhetők, melyek mindkét oldalt a kulcscsont táján fel­lépve a mellső nyaktájtól a még nem teljesen ki nem fejlett emlőkig terjednek le; az utóbbiak rendes bőrrel valának fedve és csak a bal emlőnek alsó, gyengén jelzett szelvényén láthatók egyes, a mellkas határáig elnyúló, körülírt fekélyek. A hát, a bal lapocscsonttól kezdve, domború szélű, helyenkint érintkező feké­lyekkel elborított felületnek mutatkozott, mely oldalt hegcsíkok­kal volt határolva. A rendetlenül lefutó anyaghiányok a hátsó mellkasi felületet egész a keresztcsonttájig kanyarulatos és egy­­másba folyó körszelvényekben boríták el, míg a jobboldali la­­posztáj, mintegy tenyérnyi, fekélyes felületté volt átváltozva: ez utóbbi a fekélyes háttértől mintegy 6 cm. széles, ép bőrhíd által volt elválasztva. A bőr megbetegedése tehát, eltekintve a heges részektől, eléggé mély, részint barnás fekete pörkölt, részint zöldes-sárgás, sűrű mázos (schmierig) és genyes anyagok­kal fedett fekélyekből állott. A fekély alapja egyes helyeken sötétveres, könyen vérző volt ; szélei emelkedettek, duzzadtak, már mérsékelt nyomásnál igen fájdalmasak. A fekélyes helyek mentében, részben azoknak határán fehéres, hol sugaras, hol bemélyedett hegek láthatók, melyek kétségkívül a fennálló feké­lyekből képződtek. A hátnak heg- és fekélymentes részei felpir­­szerűen voltak elváltozva és lobos szélei helyenkint elmosódva. A seggpofákon mindkét oldalt kígyódzó, majdnem a végbélre­­dőig terjedő fekélyek láthatók, ezek baloldalt közel a c­ombnál végződnek, jobb oldalt azonban megszakadás nélkül, kör- és ívalakú kanyarulatokban, hátulról mellfelé terjednek ki és a czombot majdnem gyűrűszerűen evedzik körül. A czomb külön­böző helyein fris pörkkel fedett és genytelválasztó, mély feké­lyek mellett helyenkint, erős, tömött hegszövetre akadunk, mely a kötszövetig hatolván, a bőrnek ránezbaszedhetését nem engedi meg. A bal azonban fris fekélyek nincsenek, azonban számos hegek; a térdkalács tájéka mindkétoldalt egyes, mintegy kraj-40

Next