Orvosi Hetilap, 1878. május (22. évfolyam, 18-21. szám)

1878-05-05 / 18. szám

/V­ájus 5. Budapest, 1878. 18. SZ. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerke­sztőséges nádor-utcza 12. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. I'JONI­S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBU VÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONKETTEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos­­i Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Előfizetési Ár : helyben és vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmente­sítené­­k. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. .MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Tarlat.om : Antal G. tr. A húgycsőtükör értéke a húgycső idült lobos bántalmainak kórismerésére és gyógykezelésére vonatkozólag. — Takács E. tr. Közlemény Korányi Fr. t­r. k. tan. korodájából. Az 1874/5. tanévben a kórodán kezelt idegbetegek k­órleirása. XVII. Chorea minor. — Cseh K. tr. A borszéki „Arany János-kút“ s általában Borszék. (Vége). —■ Könyvismertetés: Das Fallen der Zähne und deren Extraction von Dr. H. Hollaender. — La­pszemle. Marion Sims. Észrevételek Battey-műtétele felett. (Vége.) TÁ­RCZA : A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése f.­­ april 27.-kén — Eresei E. tr. Párisi levelek. VIII. A sebészetről. — Vegyesek. — Pályázatok. A húgycsőtükör értéke, a húgycső idült lobos bántalmainak korismézésére és gyógykezelésére vonatkozólag'). Antal Géza tr. egyet. m. tanár­tól. A lobos húgycső nyákhártyáján fellépő jelenségek élőkön egész a legújabb időkig inkább csak más, könyeb­­ben hozzáférhető nyákhártyák hason bántalmai után per analogiam voltak fejtegetve. így beszéltek a húgycső nyákhártyának fellazulásáról, kimaródásairól, túltengésé­­ről, szemölcsös kinövéseiről, hurutos takaros fekélyeiről anélkül, hogy azokat élőkön alkalmuk lett volna látni-Eltekintve Astley Cooper, Rokitansky Thompson, Engel és Sanson-nak egynéhány idevágó, de mindenesetre elenyésző csekély számú hullaleleteitől, mindezen, úgy­szólván csak sejtéseknek alapját nagyon ritkán képezték hullákon nyert leletek, inkább csak más nyákhártyákon előforduló hasonszöveti elváltozásokból merített specula­­tiók. Az különben már eleve felvehető volt, hogy hosz­­szantartó idült lábfolyamatok után a húgycső nyákhár­tyáján a fennemlített szöveti elváltozásoknak valamelyike valószínűleg kifejlődik ; de hogy ezen szöveti elváltozások közül melyik, s a húgycsőnek, mely részletében van jelen, annak meghatározása, ha egyesek által mégis kí­sértetett, a kórisme egészen a legújabb időkig ingatag bizonytalan talajra volt építve. Azon eljárások, melyek a húgycső nyakhártyája szöveti kóros elváltozásainak, nevezetesen fellazulásának, kimaradásainak és fekélyei­nek kiderítésére foganatba vetettek, mindnyájunk előtt eléggé ismeretesek, így egyik legkezdetlegesebb eljárás volt a húgycsőnek kívülről történő végigtapintása, midőn a fájdalmas hely jelöltetett ki a kóros elváltozás székhe­lyéül. Egy másik megbízhatóbb eljárás volt a húgycső nyakhártyájának kutasszal történő végigtapintása. Zeissl a fekélyek korismérésére többször egymásután ismétlődő tiszta víz befecskendést ajánl, s ha a kibocsátott vízben mindannyiszor g­eny, vérsejtek és szövetezafatok találha­tók, biztos a fekély jelenléte. Amily ingatag volt az alap a kórisme felállítására, épen oly megbízhatlanok voltak a helybeli gyógykeze­lésre irányuló eljárások is. A helybelileg alkalmazni szokott összehúzó és edző szereknek pépek, pálezskák, vagy rudak alakjában történő bevitele, a részletes edzé­sek Lalk­mand és Dittel műszereivel mindnyájunk előtt ismeretesek. Miután azonban az idáig­ vázolt kórismézési és­­gyógykezelési törekvések mindnyájan a sötétbeni tapo­gatódzásnak bélyegét hordták magukon, egészen ter­mészetesnek kellett találnunk azon törekvést, melynek czélja volt a húgycső nyakhártyájára is kiterjeszteni azon vizsgálati módszert, mely a gége, fül, orr, hüvely és végbél üreire nézve a közvetlen megtekintést lehe­tővé tette, s így megnyitotta az utat látszervünknek ér­­vényesítésére, úgy a kórisme felállításánál, mint a hely­­beli gyógykezelés foganatosításánál. A húgycső űrének megtekinthetésénél két készü­lékre van szükségünk; egyik a világító készülék, a má­sik egy üres kutasz a húgycső számára. Előadásom ke­retén kívül esnék azon készülékek történeti fejtegetésébe bocsátkozni, melyek a húgycső űrének megtekintését lehetővé teszik,­­ általánosságban csak annyit óhajtok megjegyezni, hogy ezen optikai készülékek két főcso­portra oszolnak. Egyik csoportnál a világító forrás és vetítő tükrök szilárd (fix) összeköttetésben állanak a húgycsőbe alkalmazandó üresutasokszal. Ilyen készülék a Deormeaux - féle endoscop, melyen Cruise Thomson, Fürstenheim, Tarnowszky és mások többféle, inkább a vi­lágító készülékre vonatkozó módosításokat tettek, s mely­nek Colfin által készített módosítását be fogom mutatni. A másik csoportnál a világító készülék nincs összeköt­tetésbe hozva az üres kutasszal, s épen ezért kezelése nem oly nehézkes, és könyebben elsajátítható. Az első csoportba tartozók között a Collín által módosított, Desonneaux-féle a legtökéletesebb. All egy 18 ') Előadatott a m. k. budapesti orvosegylet 1878. év febr. 23-i rendes ülésében.

Next