Orvosi Hetilap, 1879. március (23. évfolyam, 9-13. szám)
1879-03-02 / 9. szám
BuDAPEST, 1879. ELŐFIZETÉSI Ár : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. 9. sz. JAARTIUS 2. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. IRIONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONHARMADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartatom : Takács E. tr. Közlemény Recklinghausen tr. intézetéből. Idegdagok a két karfonat egy gyökén és több ágán, tekintettel azok fejlődésére és a bennük talált rostonyára. Báron J. tr. A sérvek teljes visszahelyezése után fellépő belső bélzáródásokról. (Vége). — Könyvismertetés. Studie über die Zahnpflanzung von Dr. David. — Lapszemle. Pestises keresetek. Tárcza : Az oroszországi és a keletindiai pestisről. — Vegyesek. — Pályázatok. Közlemény Recklinghausen tr. kórtani intézetéből Strassburgban. Idegdagok a két karfonat egy gyökén és több ágán, tekintettel azok fejlődésére és a bennük talált rostonyára, Takács Endre tr-tól Budapestről. Vizsgálataim kiindulási pontjául — Recklinghausen tr. úr szivességéből — több idegterületre elterjedő álidegdag (neuroma spurium) esete szolgált. A készítmény véletlenül jutván R. tr. gyűjteményébe, az illető egyénről, s életében fennállhatott tünetekről, mitsem tudhattam meg. És mégis, annak daczára, hogy így az eset kórtüneti értelmezésre felhasználható nem volt , oly jelentékeny sajátságok által vonta magára figyelmemet, melyek elég okot szolgáltattak vizsgálataim eredményének közzétételére. Mindenek előtt, miután a nagyobb dagok mellett olyanok is voltak, melyek csak tapintás által, az ideg csekélyfokú megvastagodásából ismertethettek fel, az ily dagok vizsgálata a fejlődés menetének felderítésére szolgálhatott; továbbá a nagyobb dagokban, egyes vérrel telt üregek körében oly képződményekre akadtam, melyek a Langhans-féle csatornás rostonya (canalisirtes , Fibrin) tulajdonaival látszottak bírni, úgy hogy azzal azonosaknak vehettem, s így ennek fejlődésére is némi világot deríthettek , mégpedig — mint látni fogjuk — nem egészen a Langhans-féle felfogás értelmében. Legelőbb a jobb alkar mellső felületének közepéről származó férfiökölnyi, tojásdad, félig bőrrel fedett, tömött dagot vettem vizsgálat alá. Ennek alsó — a bőrfedezettel ellentett — oldalán legyezőszerűen kiszélesedő, majd aláfelé ismét megkeskenyedő idegcsonk (a sing ideg) egy darabja található fel, melynek rostjai — amint az ideg adaghoz ér — szétziláltatnak; némelyek közülük a felületen maradnak, s meglehetősen összefüggő hártyát képeznek ; mások kissé a mélybe hatolva vesznek el, s azokat követni nem lehet. Aláfelé a rostok ismét kötegbe gyűlnek össze, hogy azután — mint a singideg folytatása — idegtörzsbe egyesüljenek. Azon rostoknak folytatásaként, melyek felül a mélybe látszottak hatolni, a mélyből előtörő szálak nem felelnek meg. Azok a dagban egyszerűen tönkre látszanak menni. A dag felületének egyéb része meglehetősen sima, s azon benyomást teszi, mintha a dag a környezetből könyen ki lett volna fejthető. A bőrfedezet középvonalával és a dag hossztengelyével párhuzamosan a dag két egyenlő félre metszetett fel. A metszlapok közepe felé — noha azok egészben meglehetősen simák és egy színvonalon maradtak is — üregek és járatok tűnnek fel, melyek részint szürkésfehéres rostonyával, részint sötétvörös — majd lazább majd tömöttebb — és sárgásszürkés, áttetsző vonalakkal berajzolt véralvadékkal teltek. A nevezett üregek körében a dag szövete szivacsos, sötétvörös, vérrel beivódottnak látszik. Hovatovább a szövet mind tömörebb, szürkésfehér, rostos kötszövet s külemével bir; míg végre a dag környél körkörös menetű, szürkésfehér, rostréteg zárja be, melyből azonban az üregek közéeresztékek bocsátkoznak le minden rend nélkül, s a fennt leírt tömörebb rostos szövetet segítik képezni. A metszlap ezek szerint egészben márványzott, hol a szürkésfehér, rostos szövet majd véredénytágulatos szövettel, majd véralvadékkal teli üregekkel, majd — mindenek szerint — nyirküregekkel váltakozik. A górcsői vizsgálat eredménye a körzettől a központ, illetőleg az üregek felé következő volt. A bőr felhámrétege vékony, széthúzott. A bőrszemölcsök szélesek de laposak. A szörtüszök, faggyú- és verítékmirigyek igen ritkán, elvétve és rendetlen helyzetben találhatók fel. A Malpighi-réteg szemölcsei, valamint e réteg egészben is, igen sejtdúsak. A bőralatti kötszövetnek megfelelő réteg laza, egymásba fonódott, sejtszegény rostokból áll ; benne zsírszövet alig van. Az ezután következő, meglehetősen összefüggő réteg: a körkörös rostréteg, mely górcső alatt legnagyobb részt orsóidomú, nagymagú, szorosan egymás mellé helyezett sejtekből, részint sejtszegény, egymásba fonódott kötszövetrostokból, részint itt-ott lazábban egymás mellé helyezett, többsarkú, gyér protoplasmával és jól kivehető maggal bíró sejtekből áll. Az orsóidomú sejtek azonban nem egy irányban helyezkednek el, hanem egymást különböző irányban átszövik , úgy, hogy a metszlapon a hosszsejtek mellett hasonló sejtek körkörös haránt metszeteit is láthatni, de mindig csoportokba, illetőleg kötegekbe egyesülve. Ha e rétegben befelé, a dag közepe felé hatolunk, az előbb szorosan egymás mellé helyezett sejtkötegek és rostok kezdenek lassan kint egymástól távolodni, kisebb nagyobb tereket, hézagokat hagyva maguk között. Egy szóval a szövet fellazul. E hézagok finomszálú rostonyaalvadékkal vannak lazán kitöltve , melynek szálai közt nagymagú, szemcsés nyirksejtek foglalnak helyet. A hézagok és üregek falán itt-ott hoszas magvakat — endothelmagvakat — láthatni. Ugyan itt, s a mélyben mindinkább szaporodva, kisebb nap 9