Orvosi Hetilap, 1879. június (23. évfolyam, 22-26. szám)

1879-06-01 / 22. szám

•BuDAPEST, 1879. 22. sz. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmente­­sitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi­ utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. I’IONI­S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. JUNIUS 1. MEG­JELEN MINDEN VASÁRNAP. HUSZONHARMADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Niedermann Gy. tr. Az elsőleges tébolyodottság. — Kelemen M. tr. A sűrített és ritkított levegő jav­alatainak kérdéséhez. Pneumatothe­­rapeuticus tapasztalataim az 1878-diki évben. — Jármay L. tr. A vízgyógyászat jogosultsága a vérszegénység kezelésénél. — Lapszemle. Az epehólyag emberfejnagyságú genygyüleme, bemetszés által gyógyulás. Tárcza : Lenhossék J. t­r. Az anthropologiáról, mint a jelenkori műveltség nélkülözi­etlen kellékéről. — A budapesti kir. orvosegylet 1. ülése 1879. május 10-kén. (Vége). — Vegyesek. — Pályázatok. Az elsőleges tébolyodottság. Niedermann Gyula tr. osztályos főorvostól Budapesten. A tébolyodottság (Verrücktheit) csak úgy mint a bokór, mania, vagy hüdéses butaság elsőleges elmekór­­alak, a­mely már mint tébolyodottság kezdődik, azaz nem másod időszaka a bokórnak, vagy mániának, a­minek ez még nem rég tekintve volt. A tébolyodottság alapvázát téves eszmék, korlátozó kényszer, üldöztetési rögeszmék és fellengző orjeszmék képezik ; gyakran velük jár a kedélyhangulat mélyebb elváltozása, búkoros levertség, vagy maniacális izgalom, de átalánosságban a kedélyelváltozás a tébolyodott­­ságnak nem specificus characteristiconja, mert a kórkép a kedélyelváltozás hiányának daczára, tisztán adva lehet. Az értelem, az ész tévedésében, a saját „én“-nek elvál­tozásában áll a téboly. Örjeszmék (Wahnideen) és az ezekből származó téves következtetések képezik es­­sentiáját. A téboly kórbonettana idáig egészen meddőnek mondható; csak az eredeti téboly egyes eseteiben mutat­ható ki itt-ott koponyaalaktalanság, magában az agyban pedig nagy ritkán fejlődési eltérés és a szarvakban, a gyermekkorban kiállott encephaliticus folyamatok cseké­lyebb maradványai, melyek a szarvak beélésének cse­kély összenövésében nyilvánulnak. Ez összenövések által a szarvakban, jobbára a hátsókban, az űr folytonossága megszűnt és két, vagy három rekeszre van osztva. A mer­engő tébolyalakok másod­sorban azok, melyeknél egyes esetekben bonettani változások találha­tók ; a lágy hártyák alatt néha csekély savós izzadmányt, vagy az agynak savós beivódottságát találni. A tébolyo­dottság előrehaladott állapotainál pedig sorvadt proces­­susok nem ritkák. Az agy élettanának fejletlen volta miatt és a tébo­lyodottság kórboncttanának meddősége mellett, egyetlen jogos felvétel az elmekórtanban mai nap a tébolyt ille­tőleg, hogy annak alapját az agykéreg zavart táplálkozásá­ban­, zavart chemismusában, kell keresnünk. A téboly tanulmányozása ma még csak kórodai úton eredményes, s ezen egyetlen practolabilis ösvényen idáig főleg a kóroktani fürkészések vezetnek leginkább czélhoz. Ezen alapból kiindulva, Sander a tébolyodottságnak egy faját írta le, melyet eredeti tébolynak (originäre Verrücktheit) nevezett. E tébolyalak talaját az ideg- és agybántalmakkal erősen terhelt családok képezik, tehát erős öröklési hajlam annak támadását előkészíti. Félszegeszű, ferdén nevelt, gyakran exaltált, magukat túlbecsülő, nemi fejlődésben levő egyének különösen hajlandók e bánta­­lomra. Többnyire oly egyének ezek, kik említett sajátsá­gaiknál fogva a szülei támogatásra leginkább rászorul­nak, s e miatt a szülőknek rendesen kedvenc a gyerme­­kük. A téboly kitörésére néha minden alkalmi ok hiány­zik, de az onania, a szellemi megerőltetés nem egy eset­ben gyorsan kitörésre hozhatja a bántalmat, főleg ha e két kártékony hatály együttesen foly be az úgy is ter­helt idegrendszerre. Különösen vizsgákra készülődés, elmulasztott tanulmányok erőszakos utánpótlása, az ezek­kel járó éjjelezés önfertőzéssel kapcsolatban, az elmebántal­­mat kigyulasztja. Itt-ott ájulások fordulnak elő a bántalom kitörése előtt. Homályos, ködös, téves eszmék saját énjére vonatkozólag kezdik a beteg figyelmét lekötni, melye­ket a beteg nem nyilvánít ugyan, de komor, szótlan ke­délye által már gyanússá válik; e mellett elméje, élét veszíti, tanulmányait pedig erőszakolja, még többet éjjelez, az önfertőzés pedig nem szünetel, s ezek behatása alatt a téboly teljesen kitárul. Üldöztetési, mérgeztetési tévesz­mék vesznek erőt rajta; ma az ételben és italban mérget érez, holnap már a méregkeverő egyént felfedezi, s azt ellenségének tartja. Az arczokban, mozdulatokban rája vonatkozó ellenséges kifejezéseket vél felismerni. Az ut­­czán gyanakodva néz körül, kémek és rendőröktől véli magát körülvéve, ijedelmekbe esik, átöltözött egyéneknek véli környezetét, s nőket álarctos férfiaknak tart. Viselete a betegnek ezek folytán megváltozik, s búskomor lesz (másodlagos búskomorság), vagy izgatottá válik, lót, fut, helyét nem találja, máskép öltözik, hogy fel ne ismerjék. 22

Next