Orvosi Hetilap, 1879. október (23. évfolyam, 40-43. szám)
1879-10-05 / 40. szám
Budapest, 1879. 40. SZ. ODKTOBER 7. ORVOSI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. 146N S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT És KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONHARMADIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. 'I ártalom : Pollák L. tr. Váltólázsenyv ; tünetes fölpir ; rendkívüli kórboncztani lelet.— Tauffer V. tr. Az ágyéki gerinczoszlop púpja és hazán túl szűkült medencze. (Folyt.) — Lapszemle. Bright-kór és a vesék elsődleges cirrhosisa. Tárcza : Portik O. tr. A német természetvizsgálók és orvosok vándorgyűlése 1879-ben. Baden-Baden September 24. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az Orvosi Hetilap 1879. oct.decemberi folyamára. — Pályázatok. Váltólázsenyv, tünetes fölpkr. rendkívüli kórboncztani lelet.1) POLLÁK László tr., biharmegyei tiszteletbeli főorvos és közkórházi osztályos orvostól Nagyváradon Tisztelt szakülés! A váltólázsenyv (cacexia malarica) oly esetét kívánom önökkel ezúttal közleni, mely a hiányos vérképzés és a következményileg kórosan módosult beidegzés folytán az egész szervezet általános háztartásában mélyreható zavarokat, halmazos bántalmakat idézett elő; mely az elváltozások sokasága által teljes képét nyújthatja a polgersi fertőzés által okozható működési és szöveti betegségek lánczolatának ; mely végre a bonczolat alkalmával talált kórboncztani rendkívüliségek miatt is nagy érdekkel bír, mert azok, bárha az életben semmi körülmények között nem kénsmertethettek is, valószínűleg a kórodailag nem eléggé méltathatott tünetek sorozatos következésére és a kórlefolyás súlyosságára befolyással bírhattak. Kiss Erzsébet, kolozsmegyei, kövesdi illetőségű, 17 éves, reform, hajadon cseléd, ez évi május hó 22-én vétetett fel a „biharmegyei közkórház“ egy külön szobájába, minthogy szolgálati helyéről, megelőző orvosi vizsgálat után, mint hólyagos-himlős lett oda beküldve. A délutáni kórlátogatás alkalmával megvizsgált, lesoványodott, szenvedő külemű, halavány arczú, fonyadt köztakarójú leány, előadása szerint, ez alkalommal 7—8 nap óta gyengélkedik, s a mellén, hasán, meg a végtagok hajlító felületein látható, itt lapos, ott dudoros, hol sima, hol kásásan gömb alakú, változó színű kiütései — megelőző levertség, álmosság, nagyfokú erőtlenség és időszaki borzongásokkal vegyesen jelentkező hevülések után — roszullétének ötöd napjára jöttek ki testén, de oly sajátságosan, hogy míg azok p. o. egyik karján elhaloványodtak, másik karja szintén lángvörösön, s törzsén, valamint alszárain is mind megannyi külön kinézésű baj mutatkoztak. Arczán, nyakán, hátán és a végtagok feszítő oldalain a bőr könyv benyomhatóságán, illetve pöffedésén kívül semmi kóros elváltozás sem volt látható. Minthogy e szerint e sokalakú kőrbántalom már elhelyeződése miatt sem, de egész külső jelentkezése folytán nem tartatt) Előadott a biharmegyei orvos-gyógyszerész és természettudományi egylet 1879. aug. 1-jén tartott ülésén, hatott akár veres, akár hólyagos himlőnek, az elkülönzött, s ép ekkor is láztalan beteg azonnal a rendes női osztályra lön áthelyezve. A kórelőzményeire kihallgatott beteg a 70-es évek elejétől, az általános váltóláz-járvány idejétől számítja baja eredetét, mert 9—10 éves koráig tudtával legalább nem volt beteg sem, de akkortájban annál többet, sokszor és sokáig szenvedett harmados mindennapos váltólázakban, melyeket kezeltetni falun alkalma sem igen volt, s melyek rohamai alatt sem fekhetett mindig. Azóta teljes egészségnek soha sem örvendett, de daczára több ízben ismétlődött hidegleléseinek, köhécselésének, mellfájásának, már évek óta érzett sértésének és étvágyhiányának, mint szegény cseléd folyton szolgálatban volt, s összevissza e hosszú idő alatt nem feküdt 20 napig sem, mert alig tért apróbb bajaiból magához, azonnal munkára kényszerül életmódja. Legfeltűnőbbnek tarta a hószámhiányt, mely 17 éves kora daczára öt év alatt kétszer mutatkozott, azután végleg kimaradt, s melynek elmaradása teszi őt folyton betegessé. A jelen állapot felvételénél a beteg testfelületén, a már említett helyeken, a taplós tapintatú, fakó köztakarón apróbb, nagyobb, hol szétszórt hol csomókba csoportosult, sehol össze nem folyó, világos egész bíborvörös, itt-ott rózsaszínű, máks kendermagnyi, lencsemekkoraságú lapos foltok, kúpos tetejű kiemelkedések látszottak, melyek némelyikén még hólyagcsás izzadmányalakok és aprós, vékony pikkelyecskék is mutatkoztak, úgy hogy a tarkán beszűrődött bőr kivirágzásaiban a fölpir, Werlhoff-féle foltos kór, kanyaró, csalánküteg, dobrócz egyszerre juthattak a szemlélő eszébe, sőt valószínű, hogy az apró göcsök, melyek hólyagosan megduzzadtak, okozhatták a himlővel összetévesztést is. A mellkas és mellük szervek vizsgálatánál szembeszökő volt a Laennec által „retrécissement thoracique”” kifejezéssel jelölt alakváltozás, mely a bordáknak egymáshoz közeledésében, a bordaközök eltűnésében, s az egész mell besüppedésében és összeesésében nyilvánul. Ezen behúzódás és horpadás mindkét oldalon a 3—6. bordatájakon volt legkifejezettebb, s jobbról a mellfél megrövidülése szabad szemmel is kivehető. A behúzódott helyek a mély belégzéseknél is tágulatlanul, egy állapotban maradnak, míg a nyaki részeken erős légvételi mozgások terhelik a külsőleg is igénybe vett segédizmokat. A kontatás az egész mellkason üres, tompa hangot hallat, s az csak a kulcscsont felett világosabb kissé, de dohosabb is. Ezen combhang, mely hátul még magasabbra felér mint elől, s oldalt sem fekvés, sem felülés, sem más helyzetváltozás által nem módosul határaiban, mind megannyi tanúságáés annak, hogy a tapintásra is dörzsölődző felületes, rövid légzés egy rég lejárt 40