Orvosi Hetilap, 1880. február (24. évfolyam, 5-9. szám)
1880-02-01 / 5. szám
A húgycső függő — merevencsés — részének kettőzete és ennek műtéte. Dollinger Gyula ír-tól. Folyó év június havában Sch. J., 28 éves, izraelita, azon panasszal keresett fel, hogy hímvesszején valószínűleg körülmetélésnél valami baj történt, mert amióta ő csak emlékszik vizelésnél a rendes nyíláson kívül még egy másodikon is ömlik a vizelete. Vizsgálat után a körülmetélőt a súlyos vád alól fel kellett mentenem, felismervén, hogy veleszületett bajjal van dolgom. Az I alatti ábra a hímvesszőt életnagyságban mutatja, a 11- dikban egy schematicus átmetszetet igyekeztem construálni. Ernyedt állapotban a hímvesző 61/8 cm. hosszú és körülbelül fél oly vastag. A makk igen jól ki van fejlődve, de hátoldalán a középvonalban mintegy egy cm. mély, hosszában az egész makkon végigfutó barázda találtatik, mely átterjed a hímvesszőre is és háti felületének középvonalában, 3/2 cm-nyire a makk csúcsától csatornába megy át. E csatorna oly tág, hogy a 12- 35 pöscsapot kényelmesen befogadja, a középvonalban kissé hát és lefelé veszi útját, s 3 cm-nyi távolságban a nyílásától az alatta fekvő rendes húgycsőbe megy át, úgy hogy az igen tág rendes húgycsőbe vezetett ruganyos poscsap, kellő görbülettel láttatván el, e rendellenes csatornába tolható és ezt áthaladván, a hímvessző hátán lévő nyíláson a szabad felületre jut. E közlekedés a két csatorna közt a rendes húgycső nyílásától 6 cm-nyi távolságban van és még a fanízület előtt fekszik. A makk és a hímvessző hátán levő barázda a tag petyfdt állapotában, oldalfalainak érintkezése által zárva van. Az egész barázda, valamint a folytatását képező csatorna lágy, bársonyszerű, valamivel belöveltebb, kevés üvegszerű nyákkal fedett nyákhártyával van bélelve, mely csak a barázda oldalfalainak felső szélén, ahol a köztakaróba megy át, száraz és hasonlít az oly makk nyákhártyájához, melyet fitymája be nem fed. A nyákhártyán egynéhány nyáktüszőnek belövelt kivezető csöve látható. A rendes húgycső nyílása nincsen a makk csúcsán, hanem a rendesnél valamivel feljebb és felső falából a végén mintegy 3 mm-nyi darab hiányzik — kisfokú epispadiasis — úgy hogy a húgycső és a rendellenes barázda a végükön egymástól elválasztva már nincsenek. A híd, mely a rendes húgycsövet a rendellenestől elválasztja, középen majdnem egy cm. vastag, hátfelé vékony út. *) *) Előadatott a magyar orvosok és természetvizsgálók 1879-diki nagy gyűlésén. Vízelésnél a vizelet nagyobb része a rendes nyiláson ömlött ki, körülbelül e/g része pedig a rendellenes nyíláson, s az a beteg combjain lefolyván, ruháit folyton bemocskolta. Megmerevedéskor a hímvessző homorulatával felfelé tekintő görbületet képez, mely azonban beteg előadása szerint nem lehet sokkal nagyobb, mint mely a rendes hímvessző merev állapotában is megvan. Ekkor a tag megduzzadásával kültekarója megfeszül és a barázda széjjel nyílik, úgy hogy közösülésnél a dörzsölés közvetlenül éri a csatornának különben védett és így nem nagyon edzett nyakhártyáját és erőművi hurutot okoz. A kifecskendett ondónak csak egy kis része ömlik a rendes húgycsőnyíláson át a hüvelybe, legnagyobb része, merevedéskor a hímvessző tövéhez még közelebb eső rendellenes nyíláson fecskend ki és részint a hüvelybemenet felső részét éri, részint a fandombra fecskend fel. Hogy körülmetéltetése előtt a fityma milyen volt, azt beteg nem bírta megtudni. Lehet, hogy a fityma nem volt behasítva és hogy a rendellenes barázdát a makk hátán befedte. Ez esetben a fityma eltávolítása után, a rendellenes húgycső makki része, melynek felső falát a fityma helyettesítette, felül nyílt csatornává lön ; a hímvessző bőre pedig a rendellenes húgycsőnek megfelelőleg a sulcus glandis mögött nem lévén rögzítve, még egy darabon felcsúszott, úgy hogy a függő — merevencsés — rész csatornája is részben felül nyílt barázdává lett. Szakavatlan szemében az egész rendellenességnek az oka a körülmetélő, akinek beavatkozása után a baj láthatóvá lett. A beteg házasodni készült és félvén, hogy e rendellenesség termékenységére káros befolyással lesz, továbbá hogy a gyakoribb közösülés nagyobb lákot fog okozni a nyílt barázda nyakhártyáján, s végül megunván a fenntebb említett vizelési rendellenességeket, arra kért, hogy javítsak helyzetén. .A műtétet Bakó és Pohl Jr. urak szíves segédkezése mellett a következő módon végeztem. A chloroformmámoros beteg rendellenes húgycsövét ollómetszéssel felfelé annyira nyitottam meg, hogy a rendes húgycsőbe vezetett pöscsapot a közlekedő nyíláson át a rendellenes húgycsőbe, s innen a felső fal be nem metszett részének hátratolásával a külfelületre dughattam, amint az a III-dik ábrában látható. A pöscsapnál fogva a hímvesszőt rögzíthettem, s egyszersmind szilárd alapul is szolgált az a válaszfalnak a lebenyképzés alkalmával. E válaszfal felső felületének nyakhártyájából egy lebenyt készítettem a mint ez a III-dik rajzon a-nál ki van pontozva. Most a rendellenes húgycsőnek eddig a pöscsappa! 5 1 j BUDAPEST, 1860.5. SZ.fEBRUAR I. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségné nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP, ELŐFIZETÉSI ÁRthelyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. MEGJELEN MINDEN VASARNAP. J'JONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONNEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Dollinger Gy. tr. A húgycső függő — merevencsés — részének kettőzete és ennek műtéte. — Adler A. tr. Az ajkak és a pofa hiányát pótló műtőeljárások esettanához, a pofahiányoknak két, ellenirányú, nyelvalakú lebenynyel pótlásának új módozatával. III. és IV. eset. — Hasenfeld M. tr. A bőr felszívó szerepéről a fürdőben. — Könyvismertetés. Gyakorlati orvostan. írta dr. Kunze C. F. Fordította dr. Rákosi B. — Lapszemle. Húgycsőgörcsről. Tárcza : A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1880-diki január 24-kén. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet : Kőmetszetű tábla Dollinger Gy. tr. czikkéhez. — Közegészségügy és törvényszéki orvostan 1. száma.