Orvosi Hetilap, 1880. március (24. évfolyam, 10-13. szám)

1880-03-07 / 10. szám

Budapest, 1880. 10. SZ. j^EBRUÁR 7, ELŐFIZETÉSI ÁR ihelyben és vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesí- tendök. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. MEGJELEN MINDEN VASARNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilian György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. j'-ÍONI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONNEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Stiller B. tr. A bélhurutos albuminuriáról. — Árkövy J. tr. A fogbél (ptilpa dentis) kóros concrementumainak viszonya a prosopalgiá- hoz. (Folyt.) — Schweiger Zz. tr. A központi és körzeti idegrendszer fontosabb betegségeinek fiirdőgyógyászata. (Folyt.) — Lap­szemle. Tomporalatti csontmetszés és a csipőíziilet csonkolása vésővel. Tárcza : Meghívás a magyar orvosi könyvkiadó társulat évi közgyűlésére. — A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1880-diki február 14-kén. (Vége). — Orvosi jelentések politikai lapokban. — A kolozsvári orvos-természettudományi társulat. Académie de médecine. Académie des sciences. — Vegyesek. — Pályázatok. A bélhurutos albuminuriáról. Közli Stiller Bertalan tr. magántanár és kórházi főorvos. Nagy érdekkel olvastam annak idején Fischl e czímü értekezését: „Zur Harnuntersuchung beim Katarrh des Darmkanals.“ (Prager Vierteljahrschrift. 1878). Ezen tanulmány ugyanis oly tárgygyal foglalkozik, melynek magam is nehány év óta figyelmet szántam ; s egyszer­smind saját észleleteimnck első irodalmi támasza, mely azokat részint igazolja, részint kiegészíti. Fischl közle­ménye, röviden mondva, oda irányúi, miszerint némely betegek vizeletében, kik múlékony heveny hasmenésben szenvedtek, hengereket, vesehámot, részben fehérnyét is talált, hogy tehát némely egyszerű bélhurutok a vesét is bántalmazzák. Joggal említi, „hogy ezen tárgy az irodalomban eddigelé majdnem minden figyelmen kívül maradt“, s csupán két rövid észrevételt említ Thomas és Burkart-tói, melyek némileg azon szövődményre utalnak ugyan, de lényegesen mégis alig érvényesíthetők. Fischl az 1874—78 évekből 4 idevágó esetet közöl, valamennyi 52—71 éves, tehát korosabb egyénekről, melyekben heveny bélhurutok folyamában hyalin henge­reket, vesehámsejteket, két esetben fehérnyét is talált a vizeletben. A bélhuruttal együtt a vese bántalmának ezen tünetei is véglegesen elmúltak. A 4 közölt eseten kívül még 9 más alkalommal is hasonló leletre akadt. A többi kezelése alatt volt bélhurutokat részint e tekin­tetben nem vizsgálta, részint talált köztük eseteket, melyekben a vesetünetek fennmaradása a bélhurut tarta­mán túl, egy már .azelőtt fenálló vesebajra utalr. Saját­ságos azon körülmény, hogy gyakrabban talált henge­reket és hámot, mint fehérnyét, azaz hogy ezen kóros alakelemeket fehérnyétlen vizeletben is találta. Végre említendő, hogy szerző 1873-ban véletlen egy eset által, melyet tévedésből eleinte idült veselobnak jelzett, s mely ártatlan bélhurutos albuminuríának bizonyéit, vezettetett a vizelet vizsgálatára heveny bélhurutoknál. Ugyanerre magam az 1873-i cholera-járvány által lettem indíttatva. Tudva volt előttem Oppolzer, Botkin és mások nyomán, hogy a cholera folyamata alatt állandóan a vese is bántalmazva van, s a vizeletben fehérnye található, s minden észleletem alá került ese­tekben meggyőződtem, miszerint a vizelet nemcsak, mint némelyek hiszik, a reactio szakában, hanem a nyavalya florid szakában is, fehérnyét tartalmaz. Ugyanazon évben megjelent egy füzet Flcrmann H.-tól: „Die Diagnose der Cholera“, melyben a szerző a vizelet! fehérnyét a chole- rában kórjelzési szempontból tárgyalja, s annak inár a megelőző hasmenés alatti állandó előfordúltát ismerteti. Ezen füzetről akkoriban jelentést adtam egy szaklapban, s gáncsolandónak találván az érvelés módját és az iro­dalmi előharczosok lenézését, akkép nyilatkoztam : „A szerzőnek érdeme, hogy az ügytársak figyelmét újra a vizeletnek fehérnyetartalmára irányozza a cholerában, s hogy ezen tünetet kórjelzési és kórióslati szempontból érvényesíti. Még nagyobb lesz érdeme, hogy ha be fog bizonyúlni állítása, miszerint a fehérnye már a betegség kezdetleges szakában, már az egyszerű hasmenés stádi­umában, a vizeletben feltalálható“. Én részemről kétel­kedtem ezen értékes kórtünet állandóságáról a nyavalya ily kora szakában, s minthogy vége volt a járványnak, nem kínálkozott alkalom, alapos meggyőződést nyernem. Egy évvel később jutott tudomásomra Mühlhäuser egy czikke, (Béri. kiin. Wochenschrift) ki nyilván H. füzeté­nek ismerete nélkül hasonlóképen állítja, hogy az albu­minuria állandó kísérője a cholera-hasmenésnek, s meg­különböztető jelül szolgál egyéb ártatlan bélhurutok, s a cholera nostras kizárására. Ezen tárgy azóta ébren tartotta figyelmemet ; s miután nagy megelégedésemre nem nyílt alkalmam, choleras hasmenéseket észlelni, érdekkel nyúltam a húgy vizsgálatához eleinte olv heveny gyomorbél-hurutoknál, melyek többé kevésbé a cholerina fogalmának megfelel­tek. később egyszerű gyorsan fellépő hasmenéseknél is, 10

Next

/
Thumbnails
Contents