Orvosi Hetilap, 1880. április (24. évfolyam, 14-17. szám)

1880-04-04 / 14. szám

307 ember — hosszabb, rövidebb ellenállásával, életben mara­dásával. Némi támpontok mindazáltal ma is felhozhatók már az ily felfogás­okadatolására, így Balogh Kálmán tnr. kísérleteiről értesít, melyekben midőn az állat nagyon gyorsan múlt ki a szénéleg behatása alatt, a spectroscop nem adta a szénéleg-haemoglobin kémhatá­sát. Gamgee is írja­­, hogy a­midőn az állatok gyorsan megfuladtak a szénélegben, vérük kevésbé mutatta a szénéleg reactiót. És így az általam javasolt mennyileges szénéleg­­elemzésben minden valószínűség szerint alkalmas mód­szert nyertünk annak kideríthetésére is : váljon a meg­fulladt gyors vagy lassú mérgezésnek esett-e áldozatul, valamint esetleg annak megvilágíthatására is, váljon több egy és ugyanazon alkalommal megmérgezett közül, melyik állott tovább ellent a halálnak, s melyik halt meg előbb. Még érdekesebbé vált azonban a szóbanforgó vér­­vizsgálat a következőkben. Mindhárom vérből az üvegcsében megmaradt kevés részletet — együttvéve 50 kcm­­. — lapos porczellán csészébe helyeztem, s a szabad levegőn beszáradni hagytam. A vér roppant bűzös volt, azonban néhány nap alatt megszáradt, így beszáradva állni hagytam azt a szabad levegőn mártius 23 ikig. Ekkor a vért a csésze fenekéről felvakartattam, felmosattam, s újból vizsgálat alá vettem. A spectroscop a felrázott, s azután kénammóniummal kezelt vérben nem mutatta a szénélegnek nyomát sem*). Melegítés és palladium-chloróz segélyével azonban lehetséges volt nemcsak szénélegnek jelenlétét kimutatni, hanem ennek mennyiségét is pontosan meghatározni. Az 50 kcm. vér 0.295 kcm. szénéleget adott, s így 100 kcm. vérre jutott volna 0.59 kcm. szénéleg. Ellenőrzés végett más vért heteken keresztül rohadni hagytam, azután úgy, mint a szénéleges vért melegítettem, s a rajta keresztül szítt levegőt palladiumchlorór oldaton vezettem át. Utóbbi esetben a szénéleg-kémhatásnak nyoma sem mutatkozott a palladiumoldaton. Ezen észlelésből következik, hogy a szénéleg egy része visszatartatik a megszáradó, s szárazon a levegőn álló vérben is. Továbbá : A vérnek vegyi vizsgálata kiderítheti egész határozott­sággal a szénéleg mérgezést akkor is, a­mikor erre a spec­troscop többé nem eléggé érzékeny. Jelentés Lumniczer Sándor tanár és főorvos rókus­­kórházi sebészeti osztályán 1877 —1879-ben anti­­septice kezelt nyílt csonttörésekről. Schmid Hugó tr. orvostól. Napról napra szaporodnak a jelentések és tapasztalatok, a sebészet egyik leglényegesebb vívmánya, a Lister-féle sebkezelés felől ; s ha korszakunk coryphousai e sebkezelésnek, mint tudo­mányos működésnek először és oly eredménydúsan feltűnt mód­ját minden izében nem is fogadták el egyhangúlag, a sebkeze­lésnek ezen alapra fektetett új tere, ma minden sebészt a leg­élénkebben foglalkoztat, s kik az előbb divó különféle sebgyógyí- * - tási móddal szemben a Lister-félével jobb eredményt különféle okoknál fogva nem is értek el, nem találnak biztos alapot annak megdöntésére avagy csorbítására, sőt eddigi tapasztalataik után is további kísérletekre ösztönözve érzik magukat. Másrészt Lister sebgyógyulási eszméjének foganatosítására vonatkozó, később annyi módosításon keresztülvitt és oly rend­szeresen tökéletesített kísérletei után, nőttön nő az adatok szá­ma, mely a műtéti és sebészi eredményeket nem várt előnyben állítja a régiek elé. A járulékos sebkórok a minimumra szálltak alá, s élettani üregek megnyitása már kórismét szempontból is megengedhető, sőt javulott, a legsúlyosabb sebzési alakok hasonlíthatlan kis szá­zalékot ragadnak áldozatul. Az utóbbiak főképviselői kétségtelenül a nyílt csonttörések, melyek következményeinek az élet oly sokszor áldozatul esett, s csaknem kivételes eset volt, ha valamivel szövevényesebb nyílt csonttörést szenvedett végtag a csonkító kés alá nem került. Volkmann a német sebész-egylet I. congressusán előadta, hogy a különböző angol és német kórházakban — tekintet nél­kül a sebkezelésre (Lister kivételével) és művi beavatkozásra — 885 szöveményes nyílt csonttörés esete közül 339 letal végző­dött, ami 38%-ot tesz ki. Fenntartó (conservativ) kezelés mellett 388 eset közül 120 ment tönkre, tehát 32,2 volt a halálozási százalék. C. Francke­ fenntartólag kezelt 140 egyszerű átbökési c­omb­­törésre 85 halálesetet, azaz 60 halálozási százalékot mutat ki. A halálozási arány csonkítások után sem volt kedvezőbb. A 885 nyílt alszártörés közül 177 került csonkító kés alá, s az elsődlegesen csonkítottak 6°/0-a, míg a másodlagosan cson­kítottak 70 százaléka meghalt. Hasonló eredményeket lelünk az egyes kórházak kimuta­tásaiban úgy, hogy a halandóság sok helyütt 50 százalék, sőt magasabb. A különféle, változó szerencsével alkalmazott gyógymódok, így: Larrey camphor-szesz és fehérnyekeverékes, állandó fedkö­­tése contentiv kötésben, Chassaignac ragtapasz­csik karasza, J. Barton állandó korpafürdője, Verneuil bodrueh-kötése, a külön­féle lábellenes eljárások, irrigatio, állandó vízfürdők stb. felett, még jobbnak bizonyult a nyílt sebkezelés. R. U. Krönlein Jr. kimutatása szerint, 7 éven át Billroth alatt, itt ott kísérletileg alkalmazott nyílt fenntartó sebkezelés mellett a szövetkezett töréseknél 25'5 °/0, 4 éven át Rose alatt, rendszeresen követett nyílt kezelés mellett 21­­5 °­ C került a beteg életébe. Ezen kedvező százalék mai napig, a fertőzésellenes kezelés eredményeihez még legközelebb esett, de az utóbbi által túlszárnyal­tatott. A nyílt töréseknek a fedett törésekhez viszonyított, szem­­betűnőleg ellentétes lefolyása kelte fel Lister figyelmét; tudva­levőleg ez sarkalta arra, hogy azoknak sebészi beavatkozás által a fedett törésekhez hasonló lefolyást, biztosítson Ez volt szülője eszméjének, melynek megtestesítő sebkötési módszere a sebészet feszült várakozásának, mint ezt statistikai adatok mind újabban bizonyítják, meg is felelt, így a glasgowi kórházban megszűnt alkalmazása után a genyvér, kórházi üszők, az orbáncz és a halandóság, mely a nyílt töréseknél úgy viszonylott, mint 1 : 2-hez, leszállt 1 : 6- hoz, mely arány később, a mód tökéletesbítésével még kedve­zőbb lett. Halle-ben a Lister-sebkezelés alkalmazása előtt 40-6 °­ C volt a halandóság, s Volkmann „Die Behandlung der complice Fraktu­ren“ czímű előadásában szintén Halle-ben 73 betegen észlelt 75 nyílt törést tesz közzé, kik fertőzésellenes kezelés mellett mind meggyógyultak. Zegers összehasonlító statistikai jelentésében látható, hogy nem fertőzésellenesen kezelt 13 nyílt csonttörés közül 7 fenn­tartó eljárás mellett és 1 láz között (intermediar) csonkítva halt meg, míg fertőzésellenes kezelés mellett 19 közül csak négy veszte életét. Estländer 31 nyílt törés esetében nem­ fertőzéselle­­nesen kezelve 16-ot, fertőzésellenesen 66 eset közül csupán 9-et vesztett el. A londoni St. George kórházban különféle seb­kezelés mellett 31 közül 8, fertőzésellenes mellett 15 közül 2 halt meg. Idézve Jaderholm-nál, 28-dik lapon, 21 Eulenberg szerint a szabad levegőn beszáradt vér hónapokon keresztül megtartja spectroscopicus tulajdonságait. L. f. i. h. 3°8

Next