Orvosi Hetilap, 1880. május (24. évfolyam, 18-22. szám)
1880-05-02 / 18. szám
UDAPEST, 1886. 18. SZ. JA.ÁJUS 2., MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR : hezben és vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. j'JONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONNEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Lumniczer S. tr. Térdizületi csonkolás, gyógyulás. — Goldzieher V. tr. Csontosodások a szemben. I. Choroiditis, csontképződés az edény- és reczehártyában. II. Iridocyclitis, csontosodás a lencse területén és mögötte. — Könyvismertetés. I) Das städtische Wohnhaus der Zukunft von Heinrich Meiners. — 2) Gesunde Wohnungen von H. Schalke. — Lapszemle. Vendégsegg (anus praeternaturalis), bélvarrat, gyógyulás. Tárcza : A m. tud. akadémia III. osztályának ülése 1880. ápril 19-kén. Hőgyes E. tr. értekezése. (Folyt.) — Ventura S. tr. Fürdői levél. Trencsén-Teplitz 1880. april. — Ercsey E. tr. Párisi levelek. XVI. — Vegyesek. — Pályázatok. Térdizületi csonkolás, gyors gyógyulás.1) Lumniczer Sándor tr., egy, tanártól. T. e. Múlt martius hó 8-kán egy térdizületi csonkolást végeztem, melynek ma már eredményéről szólhatok, s mely érdemes arra, hogy a műtétei körül teendő némely megjegyzés kíséretében közöljem. Nem akarok a térdizületi csonkolás bővebb tárgyalásába bocsátkozni, hanem csupán a műtéti modor megválasztásának fontosságára figyelmeztetni, s az ezen esetben végrehajtott csonkolási eljárás jelentőségét kiemelni. A csonkolási modor megállapítására nézve magától érthetőleg az határoz, valjon melyik legalkalmasabb arra, hogy az illetőnek lehető leghasznavehetőbb végtag biztosíttassák. Csonkolás után a térdizület helyén oly szabad mozgékonyságot elérni, hogy emellett végtagjában az egyén járásra is elégséges biztosságot nyerjen, eddigelé még senkinek sem sikerült, s azon súlynál fogva, melyet az alsó végtag viselni kénytelen, nyilván minden csonthártya alatti kiirtás, s a térdkalács és a nyújtó izmok inának épségbentartását czélzó műtevés daczára sem sikerülene soha, mert azon csorba, melyet a csonkolás által az ízület rendes szerkezetén ejteni kényszerülünk, helyrepótolhatlan marad. Ezért leghasznavehetőbb, mert járásra legbiztosabb alsó végtagot az egyén térdizületi csonkolás után úgy nyer, ha a sípcsont egyenesre nyújtott irányban a combcsonttal mereven egyesül. A tapasztalat azonban azt tanúsítja, hogy ily szilárd, csontos egyesülésre nem mindenkor számíthatni. Az ép térdizületű végtagnak középhajlásban, i de nyújtott állásban is — a biztosságot főleg a nyújtó izomzat adja meg. Önkényt következik ezen tényből, hogy csonkolás után is a síp- és combcsont közti egyesülésnek esetleges hiányosságát a négyfejű izom, illetőleg ennek a térdkalácsot áthidaló inának épségben tartása egyensúlyozhatja és pótolhatja, az alszár behajlásának ellentállhatván. Ezen körülményben gyökerezik a Langenbeck-féle csonkolási modornak más, a térdkalács saját szalagán keresztül behatoló modorok feletti kétségtelen előnye, amennyiben a nyújtó izmok inának folytonosságát és ragpontját is kíméli. Van azonban ezen műtevési modornak árnyoldala, nevezetesen akkor, ha a csonkolás folyamatban levő térdizületi labért hajtatik végre. Ily esetben t. i. a sikeres és gyors eredmény elérésének nélkülözhetlen kelléke az, hogy nemcsak a kóros ízvégek, de a tokszalagnak minden kóros része is lehetőleg gyökeresen kiirtassék, amire Langenbeck szerint a térdkalács belső oldalán vitt egyszerű vágás nem nyit eléggé tágas tért; általa a tokszalag öblei nincsenek kitárva és szemnek nem tehetők eléggé hozzáférhetőkké. A térdkalács törésénél a catgut csontvarrat alkalmazásának, antisepticus sebkezelés alatti szép eredménye kelthette Volkmann-ban azon eszmét, hogy ezen csonton keresztül hatoljon be az ízületbe oly haránt irányú metszéssel, mely a combcsont egyik bütykétől a másikig terjed, s két végén szükség esetében — ha t. i. a térdizület nagyon termés volna — két rövid hosszanti metszéssel megtoldható. Ily haránt irányú metszéssel tényleg a térdizület úgy kizárható, mint semminő más vágással nem és a térdkalács szétválasztott két fele catguttal összevarratván, szilárdan egyesül, ami által a nyújtó izmok inának folytonossága tökéletesen ismét helyreáll. Már 1877-ben Volkmann ezen műtéti modorának szép eredményeit közlél. Még oly esetekben is, midőn a térdkalácsnak sajtos góczokért, melyek kikanalaztattak, csupán külső kéreglemeze maradt meg, ezen lemezeknek ki nem puhatolható egyesülése jött létre. Az 1877-ki *) Előadatott a budapesti kir. orvosegylet ápril 17-ki ülésében bemutatással. *) „Deutsche Med. Wochenschrift.“ Berlin. 1877. Xr. 33. 18