Orvosi Hetilap, 1880. május (24. évfolyam, 18-22. szám)

1880-05-02 / 18. szám

— — - — képződés pathologiájának előadása után fogjuk leírni és ezen esetet azon legfontosabb leletre még egyszeri utalással rekeszt­jük be, hogy: Egy határozott characteresticus szövetnek, egy hyper­­plasticus, a choriocapillaris fenekén nőtt tömegből a reczehártya­­szövetbe való benyomulása, ezen képzőszövetnek mindkét hártya terü­letén történő csontosodása. II. Iridocyclitis, a reczehártya és sugártest tökéletes levá­lása, csontosodás a lencse területen és mögötte. Az itt leírandó szemteket Hirschberg tanár szívességének köszönhetem, ki azt nekem többekkel együtt vizsgálat végett el­küldte. A beteg (D....sk. a.), kitől a szemteke származik, phthisis dolorosa bulbi dextri diagnosisával vétetett fel a korodára és a küszelés 1877. mártius 13-án történt. A megkeményítő folyadék­ból kivéve, a szemteke a mellső részén létező lapítottság által mérsékelten kisebbítettnek tűnt fel; az átmetszet mutatja, hogy a mellső csarnok majdnem hiányzik, minthogy a szivárványhártya nagyobbrészt a edényhártyához tapadt. Épen úgy össze van nőve a szivárványhártya a lencsével. A sugártest és az edényhártya mellső része a sclerától tökéletesen le van válva, s az ez által létrejött úr, részint tisztán savós folyadék által, részint spongiaszerű feszenyzett szövet által, mely a suprachoroideából származik, van kitöltve. A leválás okaként a cycliticus álhártyákat találjuk, melyek — mint egy válaszfal — a szemtekét a lencse mögötti homlokzati síkban egy mellső és hátsó részletre osztják. Ezen, tapintásra kemény álhártyaképződés a lencse hátsó falával össze van nőve és egy helyen a lencsetestbe finom lemezt látunk benyomulni. A reczehártya is tökéletesen le van válva, s mint mellfelé szétterülő, némely helyen zacskószerűleg kidudorodással. biró zsi­neg húzódik egész a cycliticus álhártyáig. A reczehártya és az edényhártya közti űr fibrinszerű tömeg által van kitöltve. A microscopicus részletek közül csak azok legyenek bő­vebben felsorolva, melyek kérdésünket érintik. A szaruhártya lobos beszűrődés alakjában mutatkozott, s a szivárványhártya a Desc.-hártyával legnagyobb részben összenőtt; a szivárványhártyát és lencsét egy sűrű rostozott szövet köti össze, mely az egyen­lítő körül hajlik és a sugárnyújtványokból származó, mindjárt leírandó tömeggel összeolvadt. A sugárizom, habár némileg sor­vadt, máskülönben rendes külemet mutat, úgy az egész edény­hártya is, s habár vérbő, semmi különösebb beszűrődést nem mutat. A reczehártya-zsineg és a tölcsér sem különbözik a reczehártya­­leválás annyira ismert képeitől, s a tölcsérben magában semmit sem láthattam egy rostszerűen elváltozott üvegtestből, hanem itt ott a reczerétegzet nyomait találtam. A recze- és edényhártya közti tömeg fibrinszerű, igen sejtszegény anyag. A legnagyobb figyelmet a cycliticus álhártya vette igénybe, mely csontképző­désnek indul. Benne három jól megkülönböztethető szövetrészt találunk : a) lobos származású, sok hyalinrostot és véredényes tartalmazó kötszövetet ; b) a hyalinrostok között egy sejtdús szö­vetet, mely a csont közelében osteoid szövetté tömörül; s c) a csontot, mely a lencsetoktól csak osteoid szövet vékony rétege által van elválasztva ; egy helyen pedig az osteoid szövet egy rész­lete nyomni a lencsébe és körülzárja a lencsetokot, mely spirál­­szerűen görbül, mint pl. utóhályogoknál, vagy az iris-nek a szaru­hártyába behegedésénél a Descemet-hártyán látni szoktuk. Ott, hol a csont a lencsét érinti, a lencsetömeg egy sajátszerű átala­kuláson ment keresztül, egy darabon rostszerű külemet mutat, s számos orsóalakú réseket tartalmaz (hasonlókat, mint pyramidal­­hályog-basison találunk) ; némileg tovább a lencse középpontja felé a lencserostok szétesésnek indultak, s morzsalékony amorph tömegeket látunk helyettük. Az egész lencse az osteoid szövet által szorosan, mint burok által körülfogatik, mert ez a lencse egyenlítőjén keresztül egész a szivárványhártya hátsó faláig követ­hető, a­hol szintén szorosan össze van nőve a lencsetokkal. A csontok, (2 rész, a­melyek osteoid anyag által vannak egymással összekötve) sajátszerű lebenyes szerkezettel bírnak. A lebenyek szigorúan követik a sugárból a csontokba beeresz­kedő egyes edényeket, úgy hogy mondhatni, miszerint minden edény csontos köpeny által van körülvéve. Mindazáltal itt is találjuk a csont és edény között már az I. esetben leírt képzőszövetet. Kitűnően lehet itt követni az összefüggést a csillagszerű csont­­testecs­kennéke és a képzőszövet sejtjei között. Úgy ebben, mint az előbbi esetben itt-ott szintén láthatók a sorba állított osteoblasták a csontlemez felületén. Míg az edények viszonyának a képzőszövethez és csonthoz való bővebb méltatását a végelmélkedésre tartjuk fenn, még egy­szer hangsúlyoznunk kell azon mozzanatokat, melyek biztosan mutatják, hogy a lencsét körülvevő rosthéj csakugyan osteoid szövet. Ezek a) a csontnak direct összefüggése ugyanazzal, valamint a képzőszövettel, b) A carminfestés, mely az osteoid szövetet tisztán megkülönbözteti a sokszorosan redőzött reczehár­­tyától és minden benne tartalmazótól. És így ezen eset bizonyságot szolgálhat, hogy a lencse mint olyan csontos burokhoz juthat, mely képes arra, hogy befelé „appositio“ által vastagodjék, s minthogy tápanyaggal túl gazdag mennyiségben láttatik el, a lencserostok sorvadása után töké­letes lencsealakkal bíró tömör csonttestté alakulhat át. Ezen módon magyarázhatók meg az irodalomban feljegyzett csontosodó lencse azon néhány példányai, melyek a szerzők által oly élénken megtámadtatnak. Mindenesetre alaptalan azon vélemény, hogy minden esetben csontosodott üvegtesttel volna dolgunk ; több joggal beszélhetünk csontosodott lencséről, mint­hogy csontszövet, egy hártyának hyperplasticus lábja folytán keletkezve, melytől a lencse táplálkozása függ, ezen szerv helyét elfoglalja. A már leírt lencsealakú csontképződésekhez, melyeket, a­mint mi állítjuk, helytelenül üvegcsontosodásként fognak fel, még egy esetet is akarok sorozni, mely jegyzeteimben található és a­melyet itt közbeiktatok . Scheuthauer tanár budapesti kórboncztani gyűjteményében 1876. évben, egy igen kisebbedett szemtekét találtam, mely az igen vékony zsi­neggé átváltozott lázideg által a chiasmával még összeköttetésben volt. Ezen szemteke borszeszben volt. Én felnyitottam az egyenlítő tájékán, s a még igen jól megis­merhető sugárnyulványoktól körülvett csontos lencsét találtam. Ezen s­zerv külső alakja oly classicusan volt utánozva, s e mellett a hely, a­hol ezen test volt, oly annyira me­gfelel a valódinak, hogy több, mint okadatolt scepticismus szükségelt­etett volna ahhoz, hogy a csontot ne a lencsének tartsuk. A csont magva ki volt vájva, s ebben pépes, tejszerű tömeg, a melynek microscpicus és vegyi alkotá­sában jegyzeteimben semmi sincs felhozva. Hogy egy ekkép elcsontosodott lencsében a hüvelyt nem mindig találhatjuk meg — melyet pl. Berthold bizonyítékul hoz fel arra, hogy itt szivárványhártyacsontosodással van dolgunk — nagyon könyen belátható. Ha a csont teljesen ki van fejlődve, a lencsetokot nem könyen találhatjuk meg, vagy a­mi valószínű, usura által létetik tönkre. Különben létezhetnek esetek, ahol kívülről a csontot a toknak legalább egy része bevonja. (Folytatása következik.) 407 408 KÖNYVISMERTETÉS. Két minka az egészséges házról. 1) Das städtische Wohn­haus der Zukunft von Heinrich Meiners. Stuttgart, 18ig. 8-rét, ig. l. új fametszettel. Ára 3.5 mark. — 2) Gesunde Wohnungen von H. Schalke. Berlin 1880. 8­ rét, 218 l. 44 fametszet és 5 kőnyom­atú táblával. Ára 5 mark. Az 1­ munka az amerikai családi lakóháznak Európában, nevezetesen Németország városaiban meghonosítása érdekében van írva. A mit az íráshoz nyilván nem szokott szerző az irály tökélyében ki­vánni valót hagy, bőven kárpótolva van a mű elve, s ezek létesí­thetésének műszaki bizonyítása által. Az amerikai szerkezet könyű­sége mellett is biztos, s úgy a szükségelt kevesebb építőanyagnál fogva, mint fűtésre nézve olcsóbb. A lakházat szerző pincze nélkül építi; övedző és közti falas könyv égetett téglából, a tetők vas és fa, vagy vas és kőből szerkesztvék, s alsó felületükön légjárhatlanokká vannak téve ; a gazdasági helyiségek a legfelső emeleten helyezvék el, s a háztető lapos. Ily módon szerkesztett épület oly nagyfokú természetes szellőzéssel bír, hogy a mesterséges szellőzés teljesen nélkülözhető, a tetők átjárhatlan­­sága pedig meggátolja a függélyes légáramot a házban, s a

Next