Orvosi Hetilap, 1880. december (24. évfolyam, 49-52. szám)

1880-12-05 / 49. szám

jJuDAPEST, l88o. 49. sz. December 5. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérinentesi- tendök. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségi.é nádor-utcza 13. szám és Kilian György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. HUSE ONNEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tari'Ai.om: Schmid H. tr. Közlemény Lumniczer S. tnr. és főorvos rókus-kórházi sebészeti osztályából. Kettős részletes lábcsonkítások esetei. (Vége.) — Lichtenberg K. tr. A nő nemi életének befolyása fülbetegség kifejlődésére. I. — Pallák L. Vit-táncz és reszketeg hüdés. (Folyt.) — Lori E. tr. Adatok a garat és gége nyákhártyájának kóros elváltozásaihoz. — Bókái Árpád tr. A köpetek kórjelzéstani szempontból. III. Asthma bronchiale és pertussis. — Könyvismertetés. Über Schusswunden. Von Prof. Dr. Th. Kocher. — Lapszemle. A pankreatin és alkalmazása. Tárcza: Török Au. tr. Anthropologiai levelek. II. Broca Pál emlékezete. (Befejezés). — Id. Purjesz Zs. tr. A 16. századbeli jelesebb syphilio- graphok. — f Neupauer János tr. — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. — Pályázátok. Közlemény Lumniczer Sándor ny. r. tanár és főorvos rókuskórházi sebészeti osztályából. Kettős részletes láb csonkítás ok esetei. Schmid Hdgó tr. tanszéki segédtől. (Vége). A tárgyalt kétféle mód szerint mütett és kezelt részletes lábcsonkítások következők valának : (alszár- csonkítás 1) Chopart 3, Lisfranc-féle műtét 1, a láb- középcsontok csonkítása 2, az öreg újj és kis újj lábközép- csontjának csonkítása, a többi három újj kiizelésével 1 esetben. A Chopart-mütétet egyik betegnél mindkét lábon, a másiknál a bal lábon végeztük, míg a jobb lábon al- szárcsonkítást kelle végrehajtanunk. Eddig elért tapasz­talataink után nem volt okunk Chopart eljárását a mű­tétek sorából kitörülni, mint több neves sebész akarta. Alig volt sebészi műtétéi, mely oly heves támadókra és védőkre talált, mint épen a Chopart-féle műtét,1) s ha tekintetbe vesszük azt, hogy a láb azon bolthajtáskép alkotott szilárd alap, melynek három pontjára, ú. m. a sarokcsontra, az öregújj és kisújj lábközépcsontjának fejecsére esik a test súlya, elképzelhető, mily hátrányos ezen pontok egyikének, hát még több pontjának elvesz­tése az egyén állására és mozgási miveleteinek kivitelére.* III. * III. * 2) x) Archiv f. kiin. Chirurgie. Von v. Langenbeck. 1861 és 1867. — Volkmann. Sammi. kiin. Vorträge Nr. 72—73. — Pitha-Billrotl). Handb. der alig. und spec. Chir. IV. B. I. Abth. 2. H. — Emmert. Lehrbuch der spec. Chir. 1867. IV. B. — Chelius Handb. d. Chir. — Dieffenbach. Die op. Chir. II. B. 2) Azon élettani alapokon nyugvó tényre, " hogy „ha a láb keskeny és rövid lenne, vagy pedig épen nem léteznék, akkor járásunk oly bizony­talan volna, mint midőn rudakon járunk, másrészről pedig járáskor ugyan­azon lépés-szám, lépéshosszúság mellett csekélyebb tért haladnánk meg“ (Balogh K. Az ember élettana) jó példa akadt kettős Chopart-kiizelési esetünkben. Ugyanis ezen beteggel járási kísérletet tétettem összehasonlító- lag három más egyénnel, kik katonai szolgálatban állottak, s a dobütemre való lépést jól megszokták, s úgy találtam, hogy ugyanazon lépés-szám (40) mellett az első egyéntől a csonkított beteg 3 méternyire, a másodiktól 334 cm-nyire, a harmadiktól szintén 334 cm-nyire maradt el. A lépés, hosszú­sága úgy a betegnél, mint a 3 egyénnél 46 cm.; de a beteg ezt már eről­tetéssel éri el. Hogy a csonkított egyén társaival lépést tartani nem birt, Ha már a Chopart-mütét által a lábnak három tám­pontja közül kettő elesik, belátható, hogy a megmaradt csonk a legkisebb kedvezőtlen körülmény folytán is mily könyen hasznavehetlenné válhatik, s minthogy a nem szerencsés eredmény Chopart-mütét után a ritkaságok közé nem tartozott, azt sokan magának a műtét modor­nak akarták felróni, s mint meg nem engedhető, káros műtétet a tankönyvekből is száműzni. Felhozták, hogy a műtét kivitele nehéz ! hogy a gyógyulás huzamos, vagy létre sem jön, vagy hogy az eredménj't inhüvelylob, ízlob hiúsítja meg ; bogy a heg újra meg újra feltörik ; fáj­dalmas ; sipolyos menetek támadnak, vagy ha a seb be is gyógyul, a csonk elöbb-utóbb kikerülhetlenül lóláb-állásba jut, s hasznavehetlenné válik, így a műtét egészen felesleges. Hogy ezen állítások hamis alapokon nyug­szanak, s a kedvezőtlen eredmény esetleges, a műtéttől független körülmények hozzátársulása által volt feltéte­lezve, elfogulatlan körültekintésre könyen kiviláglik. Például : Foucher egy esetet közöl, melyben az egyén csonkján a seb nem hegedt be, s három hó múlva gyó- gyulatlanul hagyta el a kórházat. Ugyanezen egyénen 21 év múlva gyógyhiány miatt a bokák felett utócson­kítást kelle végezni. Paul egy esetet figyelt meg, mely­ben a beteg a csonk gyógyulása után J/3 évig jól birt ug-yan járni, de később a szűk- és sarokcsont olyfokú eltolódása jött létre, hog}'' szintén utócsonkítás vált szük­ségessé. Paul maga is felemlíti, hogy a láb equino-valgus állása mellett a bokaizületben idült lob volt jelen. Villermé tapasztalta, hogy Chopart szerint mütett 20 egyén csonkja mind többé-kevésbé lóláb-állásban volt. Boeckel felhozza, hogy Chopart-kiizelés 33 esetében oka nagyrészt abban fekszik, hogy a csonkítás következtében rövidebb lévén lábfeje, — a sajkacsont és öreg újj lábközépcsontjának fejecse közti távolt mérve, társainak lába 9 cm-el volt hosszabb, — az elvesztett rész, mint összeadandó mennyiség a lépés hosszaságához nem járulhatott. (Az átlagos 49 lépés-számot 9-czel szorozva, kijön megközelítőleg a távkülönbség). A betegnek lényeges segítségére voltak e tekintetben a műlábak, melyek­kel újólag történt, hasonló járási kísérletnél megálláskor az előbb mért átlagos 3 m. távkülönbség csak 150 cm. volt, későbben még kevesebb. jrtoNI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE.

Next

/
Thumbnails
Contents