Orvosi Hetilap, 1880. december (24. évfolyam, 49-52. szám)

1880-12-05 / 49. szám

­BuDAPEST, 1886. 49. sz. December 5. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségi.A nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 írt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérm­entesi­­tendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. írtoNI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZ­ONNEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tari'Ai.om. Schmid H. tr. Közlemény Lumniczer S. t­r. és főorvos rókus-kórházi sebészeti osztályából. Kettős részletes lábcsonkítások esetei. (Vége.) — Lichtenberg K. tr. A nő nemi életének befolyása fülbetegség kifejlődésére. I. — Pallák L. Vit-táncz és reszketeg hüdös. (Folyt.) — Lori E. tr. Adatok a garat és gége nyákhártyájának kóros elváltozásaihoz. — Bókai Árpád tr. A köpetek kórjelzéstani szempontból. III. Asthma bronchiale és pertussis. — Könyvismertetés. Über Schusswunden. Von Prof. Dr. Th. Kocher. — Lapszemle. A pankreatin és alkalmazása. Tárcza: Török Au. tr. Anthropologiai levelek. II. Broca Pál emlékezete. (Befejezés). — Id. Purjesz Zs. tr. A 16. századbeli jelesebb syphilio­­graphok. —­­ Neupauer János tr. — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. — Pályázatok. Közlemény Lumniczer Sándor ny. r. tanár és főorvos rókuskórházi sebészeti osztályából. Kettős részletes láb­csonkítás­ok esetei. Schmid Holgó tr. tanszéki segédtől. (Vége). A tárgyalt kétféle mód szerint műtéti és kezelt részletes lábcsonkítások következők valának : (alszár­­csonkítás 1) Chopart 3, Lisfranc-féle műtét 1, a láb­­középcsontok csonkítása 2, az öreg ujj és kis ujj lábközép­­csontjának csonkítása, a többi három ujj küszelésével 1 esetben. A Chopart-műtétet egyik betegnél mindkét lábon, a másiknál a bal lábon végeztük, míg a jobb lábon al­­szárcsonkítást kell­ végrehajtanunk. Eddig elért tapasz­talataink után nem volt okunk Chopart eljárását a mű­tétek sorából kitörülni, mint több neves sebész akarta. Alig volt sebészi műtétés, mely oly heves támadókra és védőkre talált, mint épen a Chopart-féle műtét,é­­s ha tekintetbe vesszük azt, hogy a láb azon bolthajtáskép alkotott szilárd alap, melynek három pontjára, ú. m. a sarokcsontra, az öregújj és kisújj lábközépcsontjának fejecsére esik a test súlya, elképzelhető, mily hátrányos ezen pontok egyikének, hát még több pontjának elvesz­tése az egyén állására és mozgási miveleteinek kivitelére.* I. * I. * 2) x) Archiv f. kiin. Chirurgie. Von v. Langenbeck. 1861 és 1867. — Volkmann. Sammi. kiin. Vorträge Nr. 72—73. — Pitha-Billrot­­. Handb. der allg. und spec. Chir. IV. B. I. Abth. 2. H. — Emmert. Lehrbuch der spec. Chir. 1867. IV. B. — Chelius Handb. d. Chir. — Dieffenbach. Die op. Chir. II. B. 2) Azon élettani alapokon nyugvó tényre, " hogy „ha a láb keskeny és rövid lenne, vagy pedig épen nem léteznék, akkor járásunk oly bizony­talan volna, mint midőn rudakon járunk, másrészről pedig járáskor ugyan­azon lépés­szám, lépéshosszúság mellett csekélyebb tért haladnánk meg“ (Balogh K. Az ember élettana) jó példa akadt kettős Chopart-küszelési esetünkben. Ugyanis ezen beteggel járási kísérletet tétettem összehasonlító­­lag három más egyénnel, kik katonai szolgálatban állottak, s a dobüzemre való lépést jól megszokták, s úgy találtam, hogy ugyanazon lépés­szám (40) mellett az első egyéntől a csonkított beteg 3 méternyire, a másodiktól 334 cm-nyire, a harmadiktól szintén 334 cm-nyire maradt el. A lépés, hosszú­sága úgy a betegnél, mint a 3 egyénnél 46 cm.­ de a beteg ezt már eről­tetéssel éri el. Hogy a csonkított egyén társaival lépést tartani nem bírt. Ha már a Chopart-műtét által a lábnak három tám­pontja közül kettő elesik, belátható, hogy a megmaradt csonk a legkisebb kedvezőtlen körülmény folytán is mily könyen hasznavehetlenné válhatik, s minthogy a nem szerencsés eredmény Chopart-műtét után a ritkaságok közé nem tartozott, azt sokan magának a műtét modor­nak akarták felróni, s mint meg nem engedhető, káros műtétet a tankönyvekből is száműzni. Felhozták, hogy a műtét kivitele nehéz , hogy a gyógyulás huzamos, vagy létre sem jön, vagy hogy az eredmény­t inhüvelyláb, ízláb hiúsítja meg , hogy a heg újra meg újra feltörik ; fáj­dalmas , sipolyos menetek támadnak, vagy ha a seb be is gyógyul, a csonk előbb-utóbb kikerülhetlenül lóláb-állásba jut, s hasznavehetlenné válik, így a műtét egészen felesleges. Hogy ezen állítások hamis alapokon nyug­szanak, s a kedvezőtlen eredmény esetleges, a műtéttől független körülmények hozzátársulása által volt feltéte­lezve, elfogulatlan körültekintésre könyen kiviláglik. Például : Foucher egy esetet közöl, melyben az egyén csonkján a seb nem hegedt be, s három hó múlva gyó­­gyulatlanul hagyta el a kórházat. Ugyanezen egyénen 21 év múlva gyógyhiány miatt a bokák felett utócson­kítást kelle végezni. Paul egy esetet figyelt meg, mely­ben a beteg a csonk gyógyulása után 1­ 3 évig jól bírt ug­yan járni, de később a szűk- és sarokcsont olyfokú eltolódása jött létre, hogy'' szintén utócsonkítás vált szük­ségessé. Paul maga is felemlíti, hogy a láb equino­ valgus állása mellett a bokaizületben idült láb volt jelen. Villerme tapasztalta, hogy Chopart szerint műtett 20 egyén csonkja mind többé-kevésbé lóláb-állásban volt. Boeckel felhozza, hogy Chopart-küszelés 33 esetében oka nagyrészt abban fekszik, hogy a csonkítás következtében rövidebb lévén lábfeje,­­ a sajkacsont és öreg ujj lábközépcsontjának fejecse közti távolt mérve, társainak lába 9 cm-el volt hosszabb, — az elvesztett rész, mint összeadandó mennyiség a lépés hosszúságához nem járulhatott. (Az átlagos 49 lépés­számot 9-czel szorozva, kijön megközelítőleg a távkülönbség). A betegnek lényeges segítségére voltak e tekintetben a műlábak, melyek­kel újólag történt, hasonló járási kísérletnél megálláskor az előbb mért átlagos 3 m. távkülönbség csak 150 cm. volt, későbben még kevesebb.

Next