Orvosi Hetilap, 1881. február (25. évfolyam, 6-9. szám)

1881-02-06 / 6. szám

.Budapest, 1881. 6. SZ.Február 6. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.­ ­ Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérm­entesi­­tendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr.­jdoni S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Stiller B. tr. A Stenon-féle nyálvezeték lobjáról. — Weszely J. tr. Közlemény Korányi Fr. t­r. belgyógyászati korodájáról. Az 1878.... és 1879/so téli felében észlelt orbáncz-esetek. (Vége.) — Roth F. tr. A gyomorlobok kórszövettani szempontból. — Fischer A. tr. A pöscsa­­polásnál előforduló, s azt megnehezítő, vagy gátló befolyásokról. (Folyt.) — Könyvismertetés. Étude expérimentale sur la metalloscopie du docteur Burg. Rapports composés de Charcot, Luys et Dumontpallier. — Lapszemle. A A singkampó (olecranon) ideiglenes csonkolása és felhasználása az előkar idült hozamánál hátrafelé. — Gyógyíthatlan húgycső-szükületek kezelése. — Izomdag az ondóvezetékben. TÁRCZA: Id. Fürjesz Zs. tr. A 16. századbeli jelesebb syphiliographok. (Folyt.) — Lichtenberg K. tr. Az amerikai fülorvosok XIII. vándorgyűlése Newportban, 1880. jul. 21-kén. — Gyógyszerészeti közlemények. Ung. diachylon Dr. Hebrae. Carbolos oldat. Virginia­ vaselina alba. —­­ Gyergyai Árpád tr. — Belügyministeri körrendelet a köz- és községi orvosokról. — Vegyesek.. 1 A Stenon-féle nyálvezeték lobjáról. Stiller Bertalan magántanártól. Egyik betegem G. B., erőteljes férfikorban álló egyén, kit ideges szívdobogásban régóta kezelek, mintegy 3 év előtt gyorsan magához kéretett, miután ebéd közben egy­szerre jobb arc­fején daganat keletkezett. A vizsgálat ki­­deríti, hogy a kevéssé feszült, alig ruganyos, sőt kissé tésztás dag tökéletesen a jobb fültőmirigynek felel meg. Ugyanis a fülkagyló mellett kezdődvén, legitt meredeken emelkedett legnagyobb magasságra, míg fölfelé a járom­ívig, mellfelé a rágóizom mellső széléig lejtősen elmosó­dott, lefelé pedig az állkapocs mögötti gödröt betöltve, a nyak oldal táján eltűnt. A dagot fedő bőr rendesnél sem pirosabb, sem melegebb nem volt. A nyomást az igen érzé­keny beteg kellemetlennek, de nem fájdalmasnak mondta, s az alanyi önkénytes érzés is inkább feszülésnek, mint fájdalomnak állíttatott. A szájüregben semmi feltűnő válto­zást nem találtam; az érvelés és hőmérsék rendes volt. A daganat rögtöni eredetét és lábtünetek hiányát tekintetbe véve, s a bántalom székhelyét kétségtelenül e fültőmirigyben feltalálva, nem haboztam azon kórjelzéssel, hogy nyál pangása által okozott daganattal (Speichel- Retentionsgeschwulst) van dolgunk. Miután hasonló kör­folyamatot még nem észleltem vala, nem jutott eszembe a Stenon-féle vezetéket kutaszolni, melyben hiszen a ki­folyási akadálynak szükségkép fészkelni kellett. Száraz meleg borogatásokat rendeltem, melyek semmi foganatot sem mutattak, mert másnap a daganat, s avval a feszü­lés érzete nagyobb, a fedő bőr kissé melegebb és pirosló, a nyomás fájdalmas volt. Máris parotitist voltam hajlandó elismerni, s hideg borogatást rendeltem, midőn a félénk és érzékeny beteg, ki folyton a dagon és a szájüregben tapogatódzott, erősebb kétfelőli nyomásra szájából bolyhos­­czafatos genynek néhány csöppjét kiköpi, mire szája víz­tiszta folyadékkal telik, a daganat pedig annyira lelohad, hogy másnap nyomát sem lehet­ találni. A beteg azóta minden 3—6 hónapi körökben, ugyan­azon bajtól lepetik meg. A nyáldag majdnem kizárólag evés közben támad, de azóta sohasem érte el eredeti nagyságát, miután a beteg mentő nyomását, egyik ujjal belülről, másikkal a pofán, azonnal foganatba szokta venni. Nem csak az értelmes beteg, de magam is ilyenkor többszörösen meggyőződtünk, hogy a nyomásra mindig bolyhos-czafatos genyszerű folyadéknak 1—2 csöppje nyo­mul ki a nyálvezeték szájadékából, melyet sugárban ki­­ömlő víztiszta nyál követ. Igen érdekes és mintegy bámu­latos jelenség az, hogy a beteg, ki mellesleg mondva igen hatalmas evő, mindig, s akármikor, ha a roham nincs is jelen, s evés idején kívül is, öntalálta kézfogása által képes a jobboldali Stenon-csatornából oly sugárt kilövelni, m­ely kellő szájtartás mellett mintegy két lábnyi ívben kiszökel. A bal oldalon ezt előhozni nem képes. Kétség­telen tehát, hogy itt nem csak a jobb fültőmirigy bőveb­ben választ mint a bal, hanem, hogy a nyál-kiválasztás ez egyénnél absolute is bővebb a rendesnél. A­mint kuta­­szolás által meggyőződtem, a jobb Stenon-menet szájadéka tágabb, s erősebben domborúl ki mint a hal. Az időszakos nyáldag tehát esetünkben mindig a nyálvezeték lábja folytán támad, melynek rostonyás­­croupos izzadmánya a csatorna szájadékát eltömeszeli, s a különösen evés közben szerfelett bőven kiválasztott nyál torlódására, s a mirigy duzzadására vezet. A vezeték szá­jadékát ilyenkor duzzadtnak, kiállóbbnak találtam, de lobos pirt rajta nem vettem észre. Feltehető, hogy a vála­dék pangása nem csak a mirigy csatorna­rendszerére, ha­nem a mirigylebenyek hólyagcsáira is terjed, különben a daganat alig lehetne oly egyenletes felületű, s nem mosód­nék el oly lejtősen a környezet felé. Hogy ha a eldugu­lás nem háríttatik el idejekorán, akkor a mirigy árrend­­szere oly feszülésnek lesz kitéve a növekedő nyálpangás által, hogy lábos tünetek fejlődnek, a­mit betegünknek első leghevesebb, s leghosszabb rohama tanúsit. Ezen esetet mint sajátságosat, s általam eddig nem .

Next