Orvosi Hetilap, 1881. március (25. évfolyam, 10-13. szám)
1881-03-06 / 10. szám
j^UDAPEST, l88l. 10. SZ. Martius Ó. ELŐFIZETÉSI ÁR : he -yen és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. ■JToni s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Kétli K. tnr. Az idült ólommérgezésről. (Vége). — Goth M. tr. A testsúly ingadozásairól a terhesség alatt és a gyermekágyban. — Ossikovszky J. tnr. A heveny sárga májsorvadás azonos a phosphor-mérgezéssel. (Folyt.) — Könyvismertetés. De l’intervention chirurgicale dans Tobstruction intestinale. J. J. Peyrot. — Lapszemle. A sérvek gyökeres műtéte által elért eredményekről. — A veleszületett csipizületi ficzamok kezelése új készülékkel. — A bélcsonkolásról. — A végbéliszám kezelése szorallal bőr alá fecskendésekkel. Tárcza : Meghívás a m. orvosi könyvkiadó társulat évi közgyűlésére. — A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1881. február 26-dikán. Kétli K. tr. a féloldali haladó arcz-sorvadás esetéről. Iszlay J. tr. a fog át- és visszaültetéséről. — A veres kereszt. — Vegyesek. — Pályázatok. Az idült ólommérgezésről két eset bemutatásával. Közli Kétli Károly tr., közkórházi oszt. főorvos és egyetemi rk. tanár, (Vége). Igen érdekesek az elméletek és fontosak azon kísérleti eljárások, melyeknek czélja az ólom hatását az organismusra tanulmányozni és kideríteni. Henle szerint az ólom izgatólag hat az izomrostokra, főleg a sima izomrostokra. Ha tehát a vérbe bizonyos mennyiségben ólom jutott, ez lassan kint kifejti izgató hatását a belek és a húgyhólyag finom ürereire, melyek árterükben megvékonyodnak, s ezáltal nagyobbodik a vérnyomás az aortarendszerben, minek kifolyása volna azután a rohamok alatti kemény ütérlökés. Ugyancsak a finom üterek erősebb összehúzódása vérszegénységet okoz a szervekben és izmokban, mely ha elég hosszan tart, bizonyos működési és táplálkozási zavarokat eredményez, így állna be az ólomcadexia, az izombénulás és sorvadás, továbbá az agytáplálkozás csökkenésével az agytünetek. Az ólom izgató hatásából a bél és húgyhólyag sima izomrostjaira vésték a kolikát és a vizelet nehézségeket magyarázhatni. Azon körülményt pedig, hogy az ólom előszeretettel támad meg bizonyos izomcsoportokat és egyes izmokat, az illető izmok edényhálózatának sajátságából hitték következtetni. Az ólommérgezés okozta tünetek rohamok alakjában felléptét Hermann akként magyarázta, hogy időnkint az ólomkivitel a vizelet által csökkenvén, az a szervezetben felhalmozódik, s ekkor beáll hatása. Ezen elősorolt elméletek azonban már nagyobbrészt meg vannak cáfolva, így ma már átalában el van fogadva, hogy az ólom a vérben csak mint ólomalbummal van jelen, s így nem lehet neki ott többé adstringáló hatást az izmokra tulajdonítani. Továbbá az ólomnak a vizelettel kiválasztásáról az eddigi megfigyelések még nem oly tökéletesek, hogy azokból az időszakonkint fellépő roha- mókát magyarázni lehetne, annál kevésbé, mert kolikák néha évek múltán is felléphetnek oly egyéneknél, kik előrement betegségeik miatt az ólom befolyása alól teljesen kivonták magukat. Traube és utána többen azon hitben voltak, hogy a kemény ütérlökés nem csupán a kolikarohamok alatt, hanem azok után is fennmarad mindaddig, míg az ólomhatás a szervezetben fenntartja magát. Tanquerel, Naunyn, Riegel és saját tapasztalataim azonban ezen felvétellen szólanak, s ellene látszik szólani még azon körülmény is, hogy idült ólommérgezésnél soha sem látunk bal szívhypertrophiát fejlődni, már pedig ha a vérnyomás, —minek kifolyása a kemény ütérlökés, — hónapokon át megnagyobbodott volna az aorta-rendszerben, alig képzelhető, hogy ez visszahatással ne lenne a balszív izomerejére. Bemutatott eseteim egyikénél csupán a kolikaroham alatt volt kemény ütérlökés érezhető, azután nem, mint ezt ma is kimutatni lehet. A másik betegnél pedig, az érlökés eddig mindig rendes maradt. Az ólom hatásának magyarázatára igen sok fényt vetnek Harnack idevágó vizsgálatai, ki kísérleteinél oly ólomkészítményt használt, mely helybeli hatást a kísérleti helyekre nem fejtett ki, s ez az eczetsavas ólomtriathyl. Szerinte az ólom a harántcsikolt izmokra eleinte kimerítőleg, később teljesen bénítólag hat. Továbbá az ólom a központi idegrendszer bizonyos részeire izgatólag hat, s kutyáknál ezáltal a tacticus mozgások, később remegés, rángások és convulsiók fejlődnek. Az ólom a bélfalakban fekvő mozgató idegkészülékeket izgatván, ezáltal erősebb ■ peristaltikus bélmozgást, kolikát, a hasfalak érzékenységét és az állatoknál rendesen hasmenést idéz elő. A légzés és vérkeringés nem igen alteráltatik. Ezen leletek alapján Harnack az embernél mutatkozó ólommérgezési tüneteket a következőleg magyarázza: A kolika a bél dúczsejteinek izgatásából támad, s embernél azért áll be székrekedés, mert a belek görcsös összehúzó-dása túlnyomó, s ez akadályozza a bélsár tovavitelét, míg állatoknál ellenkezőleg a megnagyobbak peristalti-