Orvosi Hetilap, 1881. március (25. évfolyam, 10-13. szám)

1881-03-06 / 10. szám

207 208 hus mozgások hasmenést okoznak. Harnack a bélfalak ezen különböző magatartását nem tartja ellenmondónak a dolog lényegére nézve. A Traube-féle magyarázat, hogy a kolikafájdalmak a bélsárnak a görcsösen összehúzódott belekre nyomásából ered, természetesen elesik, miután állatoknál és kivételesen néha embernél is fennállnak a fájdalmak hasmenés mellett. Az ólomdüdés az ólomnak a harántcsíkolt izmokra gyakorolt bénító hatásából fejt­hető meg. Az érlökés kemény volta és a szívműködés lassudása azáltal jön létre, hogy a belek görcsös össze­húzódása által azokból a vér kipréseltetik miáltal a nagyobb üterek erősebben megtelnek és feszültebbek lesznek. Az ólomarthralgiát Harnack központi mozgató idegkészülékek izgatásából származtatja. Az encephalo­­pathia azon alakjaira, melyek remegésben, choreaszerű mozgásokban és eclampticus görcsökben nyilvánulnak? Kész vagyok én is elfogadni Harnack azon felvétét, hogy azok az ólomnak az agy mozg­ató részeire gyakorolt direct befolyásából származnak; azonban az ólom-agy­­bántalommal járó oly gyakran és oly hosszú ideig fenn­álló apathiát, comákat ,néha atonikus melancholiát az ólom direct agyizgató hatásából magyarázni nem lehet. Nézetem szerint itt csupán bizonyos táplálkozási zavarok állanak fenn, melyek a mérges ólomrészeknek a vér által érintkezéséből az agyra lassan kint fejlődnek, s e tekin­tetben igen találó Naithyn hasonlata, ki az ólommérgezés szülte agybántalmakat az idült alcohol­mérgezésből szár­­mazottakkal állítja párhuzamba; ez utóbbinál ugyanis az alcoholnak folytonos behatására számos szerv szenved táplálkozási zavarokat, s így az agy is. A később beálló agyműködési zavarok a méreghez csak indirect viszony­ban állanak­; így állhat a dolog az ólomnak az agyra gyakorolt hatásával is. Végül érdekesnek tartom az ólombénultság okaira vonatkozó kísérletekről és elméletekről kissé bővebben szólani. A kérdés, váljon az ólommérgezés okozta izom­­hüdések központi vagy környi eredettel bírnak-e, hosszú idő óta foglalkoztatta a búvárokat, s még máig sincs teljes biztossággal eldöntve. Eltekintve a régibb nézetek-­­ től, az utóbbi években Erb az ólomhüdést a gerinc­velő szürke állománya mellső oszlopainak megbetegedésétől származtatja (ú. n. poliomyelitis anterior), alapítván ezen felvétel a bénult izmok villamos vizsgálati eredmé­nyére ; ugyanis ezeken ép oly elfajulási reactio lép fel, mint a gerinczagyi gyermekhüdésnél, melynek kóroka, mint tudjuk, a szürke állomány mellső oszlopaiban fekszik; továbbá azon körülményre, hogy az izomsorvadás bizo­nyos sorrendben lép fel működésileg együvé tartozó izmokban vagy izomcsoportokban, miután a hozzájuk tartozó dúczsejtek a gerinczagy szürke mellső oszlopaiban hasonló anatomikus sorrendben fekszenek. A kéz­nyújtó izmainak anatomicus megbetegedési gócját Joffrey meg­figyelései alapján a gerinczagy nyaki duzzanatában kere­sik. Ezen felvét azonban kórbonczi leletek által határozott megerősítést nem nyert, mert míg a bénult izmok bonczi elváltozása állandó képet nyújt, addig az idegrendszerben talált leletek majd teljesen negatív, majd igen változó eredményt mutattak. Harnack már fenntemlített vizsgálatai, melyek által kimutatá az ólomnak direct hatását az izmokra, újból megingatták az Erb-féle theoriát, s ismét azon nézet kezd felülkerekedni, hogy az ólomhüdés elsőd­leges izommegbetegedés. Ezt bizonyítják Friedländer és legújabban Zunker közlései is. Utóbbi szerző tipikus ólomhüdés esetét vizsgálta szövettanilag, s azon ered­ményre jutott, „hogy az ólomhüdés első fellépésében tisztán környi megbetegedés, azonban későbbi kiterjedésé­ben nem csak egyéb izmok és idegek, hanem más szervek, nevezetesen a gerinczagy megbetegedését is maga után vonja“. Ezen általános megjegyzések után áttérek idevágó két kóresetem bemutatására. 1. Siring Ágoston, 29 éves, reszelő-készítő, foglalkozásánál a munka alatt levő reszelőt ólom-alapzatra fekteti, hogy így nagyobb nyomástól megóvja. Ezen mesterségét már 12 év óta űzi, s csak ezelőtt 8 hóval lett először beteg, a midőn felső­­ végtagjaiban fájdalmakat érzett, melyekhez csakhamar nagyfokú gyengeség társult. Ezen bajjal akkor a Rókus kórház vezetésem­­ alatti osztályára jutott, hol rajta akkor mindkét felvégtag feszítő­­s izmainak tökéletes bénultságát és előhaladt sorvadását találtam. A beteg foglalkozása, a bénultság focalisatioja, a beteg izmok megváltozott villamos reactioja és gyorsan beállt sorvadása, vala­mint a bénultság fejlődési módja nem engedtek kétséget a felől, hogy ólommérgezés okozta bénultsággal van dolgom. Ehez járult még a beteg satnya táplálkozása, fakóhalavány bőrszíne és az inyen a jellemző palaszürke ólomszegély. A bénulást akkor kolika sem meg nem előzte, sem nem követte. A betegnél meleg fürdők, 2 hónapon át a bénult izmok faradisatiója és belsőleg iodkalium­­ alkalmaztattak. Ezen szerelés mellett a bénultság lassan bár, de fokozatosan­­ javult, az izmok ismét gyarapodtak, s midőn beteg kezeit ismét elég szabadon használhatta, bár a gyógyulás nem volt még töké­letes, a kórházat elhagyta és ismét előbbi foglalkozásához tért vissza. F. é. oct. 14-kén azonban heves és rohamokban fellépő hasgörcsök miatt kénytelen volt újból a kórházba mene­külni. A vizsgálatnál kifejezett ólomkolikát észleltünk a betegnél, mely főleg a köldöktájra szorítkozott, s erős nyomásra a fájdalmak­­ enyhültek; ezek mellett több nap óta fenntálló székrekedés és 38° C hőmérsék észleltetett. Az érlökések száma 60 egy perc­ alatt és feltűnően kemény. A vizeletelválasztás és kiürítés nem szenvedtek, s a vizeletben rendellenes alkatrészek nem találtattak. Ezen hasgörcsrohamok két napon át többször ismétlődtek daczára, hogy ellenük mákonyt adagoltam. A második nap estéjén az egész testre kiterjedő cronikus görcsök léptek fel epileptiformis alakban, s a beteg elvesztő eszméletét; e roham fél órán át tartott. Elmúltával teljes comatosus állapot állott be, a beteg nem reflec­­tált semmire; mi körülre történt, nem nyilvánított sem éhséget, sem szomjúságot, s gépileg nyelte le a nyújtott étkeket. Hőfok 38,8 és érlökés 66 egy percz alat, már nem oly kemény. A pupillák renyhén reagáltak. A felső végtagokon a régebben fenn­állott hüdés gyorsan és nagy fokban kiújult, s egy szokatlan tünet, a jobboldali alsó végtag teljes bénultsága is csatlakozott a bajhoz. Ezáltal a Raym­ond által leírt hemiplegia saturnina képe állt elő, mely azonban csak hasonlati elnevezés, de soha sem agygóczból ered. A betegnél másnap a hőfok 39°-ra emelkedett, s emellett a comatosus állapota változatlanul fennállt. A láz okát nem voltam képes másból, mint talán az ólomkolika és hüdés befolyásából magyarázni. Negyednapra a láz megszűnt, a comát lassankint nagyfokú apathia válta fel, mely 8 napon át tartott. A jobb alvégtag bénulása lassankint javult, csupán a felvégtagok nagy­fokú hüdése és sorvadása maradt vissza, s ma már nem csupán a feszítők, hanem, bár kisebb fokban, a hajlítok is szenvednek. Az egy­én intellectuális képessége még ma sem nyerte vissza előbbi élénkségét, de különben egészen rendes. A bal szem tükör­vizsgálata kisfoké, már megállapodott atrophia nerv. opt. mutat. A jobb szem normális. A szemvizsgálatot Siklóssy főorvos úr volt szíves megejteni. A beteg jelenleg meleg fürdőket használ, belsőleg jodkaliumot szed és villamoztatik. Legközelebb megkezdem nála a strychnin subeutan injectioját a büdés ellen.

Next