Orvosi Hetilap, 1881. április (25. évfolyam, 14-17. szám)
1881-04-03 / 14. szám
ÁPRILIS BUDAPEST, 1881. 14. SZ. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. I'JONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Liebmann M. tr. Méhelzáródás (atresia uterina) nehéz szülés után. — Ossikovszky J. tr. A heveny sárga májsorvadás azonos a phosphormérgezéssel. (Vége.) — Szikszay S. tr. Kísérleti adatok a süly (scorbut) oktanához és a kálium aceticum sülyellenes hatásáról. (Folyt.) — Góih M. tr. A testsúly ingadozásairól a terhesség alatt és a gyermekágyban. (Folyt.) — Roth F. tr. A gyomorlábok kórszövettani szempontból. (Folyt.) — Scheiber S. H. tr. Egy nőbeteg vizeletében talált fonálférgek (rhabditis genitalis) egy esetéről. (Folyt.) — Könyvismertetés. — Lens cliniques sur les maladies des voies urinaires. Par J. C. Félix Guyon. — Lapszemle. Atherom a tömlő kezelése vértelen módon. — A húgyhólyagba beletört kőmorzsoló darabjának eltávolítása. Tárcza : A magyar orvosi könyvkiadó társulat közgyűlése 1881. mártius 30-kán. — A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1881. martius 19-kén. Vita Antal tr. bemutatatott esetei felett. — Kézdivásárhely, 1881. martius 29. A székelyföldi légfürdők ügyében. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az „Orvosi Hetilap“ 1881. folyamának april-juniusi negyedére. — Pályázatok. Méhelzáródás (atresia uterina) nehéz szülés után. Liebmann Mór tr., egyetemi magántanártól. Múlt télen (1879. november 17-kén) erős testalkatú, fiatal, 20 éves, először szülő nőhez kérettem, kinél a vajúdás már két nap óta tartott, s a magzatvíz idő előtt folyt el. A magzat feje már több órán át mozdulatlanul állott a medencze kimenetében, mi miatt a nő rövid idő alatt 3 gm. anyarozst vett be kezelő orvosának rendelete folytán. A szülfájdalmak, melyek ezelőtt állítólag igen hevesek voltak, mintegy 3 óra óta tökéletesen megszűntek. A megejtett vizsgálatnál (nov. 17-kén reggel 5 órakor) következőket találtam : A szülőnő hasa rendkívüli kiterjedést mutat; a kissé nehezen kitapintható méh csaknem mindenütt nyomásra érzékeny, s feltűnően ferde állású, jobbfelé tekintő fenékkel; baloldalt erősen kifejezett dobos kopogtatási hang. Magzat-szívverés nem hallható. A nagy szeméremajkak vizenyősek; a magzat fején képződött igen terjedelmes szülési dagnak egyik segmentuma a szeméremzésben látható ; magzatvíz bűzös, magzatszurokkal kevert; hőfok emelkedett, gyakori csuklás. Ilyetén viszonyok közt a szülés mielőbbi bevégzése lévén javulva, szálfogót alkalmaztam közönséges hosszágyon, miután szülőnő kereszttáját alátett kemény vánkos által magasabbra helyeztem. A magzat fejének kifejtése néhány húzás („tractio“) után könyvszerrel sikerült, annak daczára, hogy rendkívüli nagynak bizonyult az, s a méh absolute tétlen volt, minek következtében a fej megszületése után a felette terjedelmes vállak megakadtak. A rockfenék massírozása, kinyomási kísérletek és húzások a megszületett fejnél fogva mind eredménytelenek voltak. A vállakat helyükből kimozdítani a méh izomzatának tökéletes kimerülése, a szükséges mechanizmus hiánya, valamint a nagyfokú téraránytalanság következtében, legnagyobb erőfeszítésem mellett, a szülőnőnek haránt ágyra fektetése után sem sikerült, úgy hogy kénytelen voltam (Bruck J. Jr. barátom szíves közreműködése mellett) a Braun-féle horoghoz folyamodni, s csupán ezen műszernek a hónaljba való alkalmazása és egyidejűleg a fejnél fogva gyakorolt egyesített, igen erős húzásokra sikerült a magzat törzsét világra hoznunk, mire a test többi része kűnyen következett. Az óriásilag kifejlődött, kezdődő maceratiónak jeleit mutató magzat kihúzása alkalmával nagyobb mennyiségű, felette bűzös gázok ürültek ki a szálcsatornából. A magzat kifejtése után a nagy mértékben renyhe méherélyes massírozás daczára sem húzódott össze, minek következtében vérzés állott be, s a lepény eltávolítása szokott módon nem sikerült, úgy hogy jó részét a méh jobb faláról kénytelen voltam leválasztani. Ezek után a méhürnek alapos kiöblítése 2%-os carbololdattal és a vázolt viszonyok közt elkerülhetetlen hüvely- és gázsérülésnek varratok által egyesítése következett. Belsőleg borleves és ergotin. A gyermekágy első napjaiban láz lépett fel, rázóhideg kíséretében; a varratok nagyobbrészt átmetszvén a sebszéleket, a sebfelületek csakhamar diphtheritikus külemet vettek fel. Gyermekágyi kifolyás felette bűzös ; a méhürnek irrigatiója alkalmával sok necrotikus czafat lett kiöblítve. Az említett helyi kezelés és lázellenes szerek adagolására a fenntvázolt tünetek, mindinkább engedtek, úgy hogy beteg 3 hét múlva hagyhatta el az ágyat. A szerencsésen kiállott szülés után hosszabb ideig igen bő fehér folyás állott fenn, mely összehúzó szereknek hüvelybeli befecskendése alkalmazására mindinkább gyérült, s végre egészen elmúlt. Mintegy 5 hónappal szülés után az eközben hízásnak indult beteg rendelési órámban megjelent és előadó, miszerint nála havi vérzés még nem mutatkozott. Vizsgálatnál az egész méhet rendesnél jóval kisebbnek találtam ; hüvelyes rész igen rövid ; méhszáj és ajkak inkább virginális viszonyoknak megfelelők; kutaszszal vizsgálat nem történt. Diaetetikus rendszabályokkal ellátva, a nőt odautasítom, hogy 1—2 hó múlva ismét jelentkezzék nálam. Midőn beteg 1880 aug. 19-kén ismét felkeresett, meggyőződhettem, miszerint állapotában változás nem történt, s egyúttal értesültem, hogy a legjobb egészségnek örvendett, a havi vérzés meg nem jelenésének daczára, s hogy ú. n. havadzási törekvések nem mutatkoztak. Az ez alkalommal megejtett tüzetesebb vizsgálatnál az eléggé mozgatható méh nagyságát olyannak találtam mint utóbbi alkalommal; a parametriumok rendellenességet nem mutatnak; mindkét petefészek kissé érzékeny. A méhkutaszt alig 1 cm-nyi magasságra vezethettem a nyakcsatornába, miután említett helyen lényeges akadályra találtam; váladék igen csekély, üvegszerű. Beteg a szülés évforduló napján (1880. nov. 17-kén) ismét jelentkezett, anélkül azonban, hogy ezalatt némi változás beállott volna. Folyó évi január hó közepe táján Kézmárszky tar úr policlinikumán is bemutatta magát, hol Tauffer tanársegéd és magántanár úr által Sims-féle fekvésben szintén megvizsgáltatott. Ez alkalommal hasonlóképen kitűnt, miszerint a nyakcsatorna, mintegy 1 cm-rel a külső méhszájtól kezdve, erősen összetapadt, s hogy sem közönséges méhkutaszt, sem finom sebkutaszt magasabbra nem lehetett felvezetni. 14