Orvosi Hetilap, 1881. április (25. évfolyam, 14-17. szám)

1881-04-03 / 14. szám

2Q9 A leírt esetnek nagy fontosságot és érdeket kölcsö­nöz azon körülmény, hogy a méhelzáródás teljes hószám­­hiánynyal (amenorrhoea) van szövődve minden, úgynevezett helyettesítő havi vérzés (menstruatio vícaria) és havadzási nedélyek (molimina menstrualia), nemkülönben méhvér (haematometra) tünetei nélkül. Az imént említettek alapján tehát esetünkben, vagy a petefészkek rendes működésének — a peteképződésnek (ovulatio) — megakadását vehetjük fel, vagy pedig azon kóros állapotot, melyet a méh „túl­ságos visszafejlődésének 1,1 (superinvolutio uteri) nevezünk, mely állapot Simpson szerint az élettani folyamatnak, azaz a gyermekágyi visszafejlődésnek (involutio puerpera­­lis) erősebb felszívódással járó túlságig fokozódásában áll, s melynek alkalmi okát rendesen előrement lábok képezik. A vázolt kortörténetből látjuk, miszerint betegünk súlyos gyermekágyi méh-belhártyalobon (endometritis pu­­erperalis) ment keresztül, mely ulceratív jellegű és idült lefolyású volt. Nem szenved tehát kétséget, hogy az említett, a méh nyakhártyájának destructiójával járó folya­mat okozta a méhnyaknak és talán a méhtestnek is rész­ben vagy egészben elzáródását, mit kórismézni közel­fekvő okoknál fogva egyelőre nem lehet. Hogy a nevezett állapot maga is elegendő a tisztuláshiány magyarázatára, k­önyen belátható. Miután betegünknél, a hószám szünetelését és az egyidejűleg jelentkező elhízást leszámítva, egyéb kóros jelenségek (vértorlódások, ideges tünetek, zsábok, méh­­szenv stb.) eddigelé absolute nem mutatkoztak, a túlságos elhízás ellen irányzott rendszabályok alkalmazásánál egye­bet betegnek nem javasoltunk. Váljon idővel nem fog-e művi beavatkozásnak szükségessége esetleges méhvér képződése folytán (ha ugyan a méhűr megvan, s falai­nak egész kiterjedésükben összetapadása által nem enyészett el) beállani, azt előre nehéz megmondani. Min­denesetre figyelemmel fogom kísérni a beteget részint az eset kiváló érdekessége, részint pedig a netalán beálló, előre nem látott kórtünetek miatt, melyekről e lap t. olvasóit adandó alkalommal értesíteni es nem mulasz­­tandóm. A heveny sárga májsorvadás azonos a phosphor­­mérgezéssel. Ossikovszky József Jr., kolozsvári egyet, tanártól. (Vége). Az előrebocsátottak után, azt hiszem, jogosan feltehető azon kérdés: minő leletek alapján képes akár a clinikus, akár pedig a pathologus az idült lefolyású és májsorvadással végződő phos­­phor-mérgezést az úgynevezett heveny májsorvadástól megkülön­böztetni, midőn : 1) Három, idülten lefolyó phosphor-mérgezési eset által be van bizonyítva, hogy azok úgy kórlefolyás, bonczlelet, valamint a vizelet vegyi összetételét illetőleg tökéletesen megegyeznek az úgynevezett heveny sárga májsorvadással. 2)­­Főbb rendbeli phosphor-mérgezési eset fordult elő, mely úgy a kórlefolyásra, valamint a bonczleletre nézve tökéletesen megegyezik a heveny májsorvadással; ez esetekben azonban a vizelet leucint és tyrosint nem tartalmazott, vagy talán a vegy­­vizsgálat meg sem ejtetett. 3) Az úgynevezett heveny májsorvadás legtöbb esetében a vizelet leucint és tyrosint nem tartalmazott. Ha tehát az első három esetben az ok és okozat közti viszony kétségbevonhatlanul be van bizonyítva, most már az a kérdés merül fel, mily jognál fogva sorozza a boncznek ezeket a phosphor-mérgezések, s nem a heveny májsorvadási esetek közé? Erre úgy hiszem, nehéz a felelet. Részemről azt hiszem, ha jogunkban áll azon májsorvadási eseteket, hol az ok és okozat közti viszony ki van derítve, phos­­phor-mérgezéseknek nyilvánítani, úgy jogosítva vagyunk arra is, hogy azon májsorvadási eseteket, hol a kór­ok anamnestice ki nem tudható, az okozatról az okra következtetni. A jelenkor aetiológusai azonban ahelyett, hogy az ok és okozat közti viszonyt szem előtt tartanák,­­—■ mert annak daczára, hogy 1 Őrnél több eset által be van bizonyítva, hogy a heveny májsorvadás a phosphor hatásának következménye,­­­ mégis e be­tegség előidézését oly hatányoknak tulajdonítják, melyeket eddigelé isolálni nem sikerült. Azoknak egyik része a májsorvadást előidéző oknak ismeretlen tellurikus vagy atmosphaerikus hatányokat tekint; másik része azonban hajolván a modern kóroktani hala­dásnak, majd a micrococcus­okat, majd pedig a szervezetünknek rendes viszonyok között billió számra menő csendes lakóit, a bacteriumokat hozza okbeli összefüggésbe a heveny sárga májsor­vadással. A felhozott érvek után nem találom szükségesnek ez utóbbi állítások c­áfolatába bocsátkozni, annyival inkább, mert e tárgyról részletesen szándékom szólani nem­sokára megjelenő munkámban. Ha a közlött kortörténetek alapján talán nem sikerült volna bebizonyítanom azt, hogy a heveny sárga májsorvadás nem egyéb fel nem ismert phosphor-mérgezésnél, fenntebb érintett munkám­ban meg fogom kísérteni annak bebizonyítását azon kóros elvál­tozások alapján, melyeket a phosphor a test különböző szerveiben hoz létre. De nemcsak kórboncztani, de kórvegytani úton is be fogom bizonyítani azt, hogy azon rendellenes vegyületek, melyek úgy a phosphor-mérgezés, valamint a májsorvadás bizonyos idő­szakában a vizeletben találtatnak, mint a peptonok, oxymandola­­sav, a leucin és tyrosin, a phosphor­ okozta szervi elváltozásokból kórvegytani szempontból mintegy előre megállapíthatók. Sőt még tovább megyek. Itt már előre is ki merem mondani, hogy a máj­sorvadással végződő phosphor-mérgezések eseteiben a vizeletben, az eddig kimutatott vegyületeken kívül ki fognak mutattatni a benzolgyököt tartalmazó vegyületek közül: phenol, oxybenzoe­­sav, phenyl-eczetsav és phenyl-propionsav, a para-vegyek közül pedig: a parakresol, paroxybenzoesav, paroxyphenyl-eczetsav,­­ hydroparacumarsav. Ezen állításomat munkámnak „A vizelet vegyi összetételéről phosphormérgezésnélks szóló fejezetében fogom bebizonyítani. Az előadottak után önkényt következik, hogy az úgynevezett sárga májsorvadás oly kóralak, mely nemcsak orvosrendőri, de főleg törvényszéki orvosi szempontból legnagyobb figyelmet igé­nyel. Eltekintve a phosphorral eszközölt öngyilkossági esetektől, számtalan esettel találkozunk az irodalomban, hol a phosphor gyilkossági szándékkal használtatott fel. Tegyük fel, hogy ez utóbbi esetben heveny májsorvadás lett constatálva. A törvény­­széki orvos ez esetben, azt a kóroktanban jelenleg hivő hypothesis alapján, természetes halálnak fogja nyilvánítani, s ezáltal a bűnöst az igazság keze alól kivonni. A törvényszéki orvos, úgy öngyil­kosság, mint szándékosan elkövetett gyilkosság folytán felmerült halálesetekben, véleményét a bonczleletből merítve, a halált elő­idéző okot meg is állapítja; de, mint a májsorvadással végződő phosphor-mérgezések bizonyítják, ezekre nézve nem elegendő a halált közvetlenül előidéző okot, a májsorvadást feltüntetni, hanem a betegség létrejöttének indokait is ki kell nyomozni; ennélfogva okvetlenül szükséges, hogy mindazon májsorvadási esetekben, hol a halál oka ismeretlen, a haláleset az illető hatóságnak haladék­talanul feljelentessék, s a halál okának felderítése, illetőleg az ön- vagy gyilkossági szándékból elkövetett phosphor-mérgezés tényállásának megállapítása végett szigorú vizsgálat és nyomozás eszközöltessék. Ha ezen ajánlatom a nagyméltóságú bel- és igazságügy­m­­iniszer urak, valamint a tisztelt kartársak által figyelembe vétetik, úgy hiszem, nem­sokára tisztában leszünk a heveny sárga májsor­vadás kóroktanával, s a bűnöst az igazság büntető keze méltán sújtani is fogja. 300

Next